Misna magyarul- Skalim 6.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Tizenhárom asztal volt a szentélyben, nyolc márványból, ahol az állatokat feldarabolták és ahol megmosták a belsőségeket. (Ezen kívül) kettő az oltár feljárójától nyugatra, az egyik márvány, a másik ezüst. A márványasztalra helyezték a (feldarabolt állat) részeit, az ezüstasztalon voltak a szerszámok.

 

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide, az ötödik ide kattintva olvasható.

 

Misna, MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus, 6 rész

 

6/1

A szentélyben tizenhárom (sófár formájú) persely volt,[1] tizenhárom asztal, és az arcra borulás (lat. prostratio) tizenhárom helye. Rábán Gámliel és a kohének (papok) helyettese, Rabbi Hánánjá házában tizennégy helyen szoktak leborulni. És hol volt a (tizennegyedik) hely? A fáskamrával szemben. Ez volt a hagyomány a családjukban, felmenőik óta, akik itt rejtették el a szent frigyszekrényt.

 

6/2

Történt egyszer, hogy egy pap, aki arra járt, látta, hogy a padló egy része különbözik a padló többi részétől. Ahogy elmondta az ismerőseinek, nem tudta befejezni, mert ott helyben meghalt. Ebből biztosra vették, hogy a frigyláda ott volt elrejtve.

 

6/3

Hol volt az arcra borulás (tizenhárom) helye? Négy északon, négy délen, három keleten, kettő nyugaton, szemben a tizenhárom kapuval. A déli kapuk, közel a (szentély) nyugati oldalához, a Felső kapu, a Tüzelő kapuja, az Elsőszülött (állatok) kapuja, és a Víz kapuja. Miért hívták a Víz kapujának? Mert ezen a kapun át hozták be a szukoti vízáldozathoz való palack vizet. Rabbi Eliezer ben Jákov másképp mondja: mert ezen a kapun keresztül fog majd folyni a szentély küszöbje alól eredő víz. (Ezekkel a kapukkal) átellenben, az északi oldalon, a nyugati oldalt érintve volt a Jechonjá kapu, az Áldozat kapuja, az Asszonyok kapuja, a Dal kapuja.[2] Miért nevezik Jechonjá kapujának? Mert ezen keresztül ment Jechonjá a száműzetésbe. Keleten volt a Nikanor kapu, melynek két kisebb nyílása is volt,[3] egy jobbra és egy balra. Még volt két kapu nyugaton, melyeknek nem volt nevük.

 

6/4

Tizenhárom asztal volt a szentélyben, nyolc márványból, ahol az állatokat feldarabolták és ahol megmosták a belsőségeket. (Ezen kívül) kettő az oltár feljárójától nyugatra, az egyik márvány, a másik ezüst. A márványasztalra helyezték a (feldarabolt állat) részeit, az ezüstasztalon voltak a szerszámok. Kettő (asztal) volt a bejárattal szembeni teremben, az egyik márványból, a másik aranyból. A márványasztalra helyezték az áldozati kenyeret (lehem hápánim) annak behozatalakor, és az aranyasztalra helyezték a kihozatal alkalmából, mert a szentséget emelik és nem vesznek el belőle. És belül is volt egy aranyasztal, melyen folyamatosan helyet foglalt áldozati kenyér.

 

6/5

Tizenhárom (sófár – formájú) persely volt a szentélyben, azokra a következő címek voltak felírva: új fél sekel, régi fél sekel, „fészek”, fiókák (égő áldozatra), (tüzelő) fa, füstölő, a kerubokra való arany.[4] Hat perselyre ez volt írva: adomány. (Magyarázat): Új fél sekel – abban az évben hozott adomány, régi fél sekel – az előző év adománya, amit az előző évben nem fizettek, és most fizetik ki. Fészek: gerle fiókák. Fiókák égő áldozatra: galambfiókák. Rabbi Jehuda szerint ezek égőáldozatra valók. Bölcsek szerint a „fészek”: egyike égő áldozat, a másik vétek áldozat. Fiókák: mind égő áldozat.

 

6/6

Aki adományként tűzifát ajánl, nem hozhat két gerendánál[5] kevesebbet. Aki füstölőt ajánl, az ne legyen kevesebb, mint a három ujj csipete. Aki aranyat kínál, nem lehet kevesebb, mint egy arany dinár. Hat persely adománynak való. Mit tettek a hat adománypersellyel? A bennük lévő pénzért égőáldozatot vettek, és azok húsát az oltárnak adták, és a bőröket a papoknak. Jehojádá, a főpap a következőket mondta: „bűnáldozat az, bűnt követett el az Örökkévaló ellen” (Lev 5, 19). Jöjjön bármi az Örökkévaló elé, vétek vagy bűn miatt, árából égőáldozatot vesznek, a hús az oltáré, a bőrök a papoké. Két írás létezik (az egyik): vétek az Örökkévalónak, és vétek a papoknak, (a másik): „a bűnáldozat pénze és a vétekáldozatok pénze nem vitetett az Örökkévaló házába,[6] ez a papoké volt” (2Királyok, 12. 17).[7]

[1] A perselyt a misna egyenesen sófárnak (szarukürt)  a hasonlatosság miatt.

[2] Dal kapuja: ahol a hangszereket vitték be.

[3] A nagy kapun belül volt két kisebb kapu.

[4] Kerubok: a frigyládát borító kerubokkal díszített fedél – héb. kaporet.

[5] Az oltárhoz méretezett.

[6] Örökkévaló, vagy Örökkévaló háza mindkét esetben a szentély oltárát jelenti, ahol el kell égetni a bűn vagy vétekáldozat húsát. A visszamaradó bőr, minden esetben a papoké.

[7] A két írás között a misna magyarázók nem találnak ellentmondást.

[popup][/popup]