Olvasóink írják
Amíg erőm engedi
Tisztelt Főszerkesztő úr!
Most olvasom a Szombat áprilisi számában felhívását az elhagyott temetők ápolására. Ez ad bátorságot, hogy újak, mert nem akartam dicsekedni. Sajószögeden is van zsidó temető, ami már nincs magára hagyva. Néhány éve gondozom. Először egy utat vágtam, hogy be tudjak jutni. Sokan figyelték munkámat, de nem jött senki segíteni. Amíg erőm és egészségem engedi, a sajószögedi temetőnek gondját viselem. A Miskolcon élő Galambosi Sándor és családja látogatja a temetőt.
Stefán Gizella
3599 Sajószöged Rákóczi u. 36.
Az irattárat is meg kell menteni!
Reménykedve olvastam az 1994/4 számukban a FELHÍVÁSt. Bízom abban, hogy végre megindít egy olyan folyamatot, ami elődeink emlékének, maradványainak méltó környezetet, nekik örök nyugalmat biztosít. A temető, a szép sírkövek a teljes elhanyagoltság képét mutatják. Bízom, abban, hogy a kárpótlási pénzből erre biztosítható majd megfelelő alap. A temető sírjainak azonosításában, a halottakra vonatkozó adatok feljegyzésében nagy segítségünkre van a New Yorkba emigrált Speed Alfréd úr, aki már több órás visszaemlékezése magnófelvételét bocsátotta rendelkezésünkre.
A másik gondom a hitközségi iratok rendezetlen tömege. Ebben kellene a segítségük, nehogy úgy járjunk, mint az egriek, akiknek irattárát lapáttal szórták fel a szeméttelepre szállításkor, a régi zsinagóga melletti szálloda építése idején…
Dr. Wiltner Willibald
3200 Gyöngyös, Petőfi u 30.
Címkék:1994-06