A MAZSIKE 2000. évi verspályázatának 3. helyezett versei

A MAZSIKE 2000. évi verspályázatának 3. helyezett versei

 

Borbás Gabriella Dóra

 

Pest

Ha megállsz az Oktogon közepén

fél órára, órácskára

Ha megállsz az Oktogon közepén

Elvonul előtted a Pest

A Pest aprókat lépdel

Úgy siet

A Pest narancsszín szoknyában

Ténfereg

A Pest magas és domború

A Pest kézenfog egy kisfiút

A Pest táskát lóbál

A Pest kutyát cibál

 

Ők nem látják, hogy én is

Pest vagyok

Én nem bánom és

Mosolygok.

Úgy

Ahogyan csak egy Pest mosolyog.

 

 

Kertész Péter:

 

Útban hazafelé

Előbb-utóbb beleszocializálódunk

valamilyen devianciába

ebben a visszaurasodott taposóaknás világban

hol a mi atyánk a Don mellett

nyilvánosan vagy titokban koszorúzott parcellákban

alussza örök álmát

előbb-utóbb beleszocializálódunk

valamilyen devianciába

holdbéli tájak joghézagok kátyúi közt

miközben 72-es pulzussal

válogatás nélkül lőnek eltévedt kutyára

önmagába zárkózott elmebetegre

 

beleszocializálódunk ebbe is

petíciózunk egy jót legfeljebb

mondván ezt azért talán mégsem kellene

máskor meg elszabadult ügybuzgóságunkban

a más körmét is lerágnánk szívességből

s a patikában sorunkra várva

hálás szívvel gondolunk kedvenc gyógyszerfelírónkra

aki egyre csak azzal bátorít

kitartás nem kell már több télikabát

 

szóval múlathatjuk az időt

egyszer használatos másságálarcok

alkalmi identitások végkiárusításán

kajánkodhatunk zöldfülű vizesnyolcasok naivságán

útban hazafelé hideglelős otthonunkba

feldönthetjük a kurva kölkök hóemberét

 

kitéphetjük az életbe kapaszkodók infúzióját

s ha úri kedvünk úgy tartja

sárba betonba taposhatjuk magunkat

míg várjuk várjuk

a pénzes postást

a halált