2016-ban végre önálló kötetben is megjelennek magyarul a jiddis irodalom klasszikusának elbeszélései a Zachor Alapítvány gondozásában. Ebből közlünk egyet az alábbiakban.

Történet, elmondja az Egyleti Férfiú[1]

“Kérdezték, honnan jön, azt válaszolta, Párizsból. Hova tart? Londonba. Hogy került ide?  Erre azt mondta, hogy eltévedt.”

Ros hasana alkalmából közöljük újra a jiddis irodalom klasszikusának elbeszélését.

„Micsoda kincset visz a hóna alatt, Reb Simen? Kezei remegnek, ahogy a szívéhez szorítja, és az öröm csak úgy sugárzik a szemeiből!” „Oh, ez csak a sófárom, az ünnepi sófárom!”válaszol Reb Simen zavart mosollyal. „Ünnepi sófár?” „Hát ez nálam már így van: Elul hónap hétköznapjain csak egy amolyan hétköznapi sófárt fújok. De ez itt egy drága, szépen megmunkált, ünnepi sófár!”
 

Régen az emberek nem voltak ennyire magányosak és árvák. Minden nemzedék egy láncszem volt az ősök láncolatában, amelyik Ádámmal és Évával kezdődött, és amelyiknek majd a hatodik évezredben lesz vége… És ha egy nemzedék bajba került, akkor az egész lánc beleremegett, minden tagja felriadt, az ősapák, Ráhel anyánk és mind a többiek…