A tegnap elhunyt Itamár Jáoz-Keszt, magyarországi születésű izraeli költő három versét olvashatják az alábbiakban.

Van, aki útra kel, és van, aki itt marad

„Jövőre, ilyenkor”

de ki a megmondhatója…

A kávéház teraszán zápor dönti fel … Tovább »

Hogy vagyok képes

reggel és este

örökösen állandó formában

hozzád intézni szavaim ?

És mégis kezdem mondani az ima-igéket

lépkedek a Semá és a Tizennyolc Áldás között,

mintha időkön-túli anyagból vésett lépcsőkre hágnék fel,

fokról-fokra hódítva, … Tovább »

Te már aludtál,

én meg hallgattam a gyerekek nyugodt szuszogását,

amint a falióra tik-takjára járt,

nem is volt más, csak holmi mocorgás

a szekrény-aljba zsúfolt könyvek között.

Mintha zizzentek volna,

mintha maguktól lapozódtak volna,

hogy fakult ruhájuk leplein … Tovább »

Szép számban jelentkeztek az első olyan költők, akiknek sikerült végre magától értetődő természetességgel kifejezniük a hálúcok – pionírok – világát; azok világát, akiknek meg kellett birkózniuk a sivár pusztasággal, a tűzforró éghajlat gyötrelmeivel és nem utolsósorban … Tovább »

״Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket!” – olvassuk a Szentírásban, Debóra énekében. És lám, a héber nyelv immár háromezer éve zengi szünet nélkül ezt az éneket, amely váltakozva lebeg ״égi” és ״földi” között, és amely visszazeng rengeteg bajt, szenvedést, … Tovább »