Éjjeli kísértés

Írta: Itamár Jáoz-Keszt - Rovat: Archívum, Irodalom

Te már aludtál,

én meg hallgattam a gyerekek nyugodt szuszogását,

amint a falióra tik-takjára járt,

nem is volt más, csak holmi mocorgás

a szekrény-aljba zsúfolt könyvek között.

Mintha zizzentek volna,

mintha maguktól lapozódtak volna,

hogy fakult ruhájuk leplein át

testük fehérét fölfedjék nekem,

addig-addig, míg kelletlenül utánuk nyúltam,

s feléjük fordítottam arcomat.

És íme, rég-felejtett könyvek léptek elém,

zsibongó elégtételt követelve,

ama régi, megtagadott anyanyelvemen írt

kötetek tusázva szerétéiért,

hogy kezembe kapcsolódjanak,

hogy vonszoljanak az ajtó felé –

míg te alszol,

míg a gyerekek az ágyban,

míg kintről hűvös érintésű szél.

És megrémített a kiszolgáltatottság:

hátha elkiáltom magam,

én, ki nem tudhatom, milyen

nyelven álmodom éjjelente.

Nemes Nagy Ágnes fordítása

Címkék:1992-06