Lépcsőfokok

Írta: ITAMÁR JÁOZ-KESZT - Rovat: Archívum, Irodalom

Hogy vagyok képes

reggel és este

örökösen állandó formában

hozzád intézni szavaim ?

És mégis kezdem mondani az ima-igéket

lépkedek a Semá és a Tizennyolc Áldás között,

mintha időkön-túli anyagból vésett lépcsőkre hágnék fel,

fokról-fokra hódítva, de erőmből nem telik a „lajtorja”

felénél tovább lopakodni,

ünnep és évnap virradatában reménykedő napkeltét hirdető

facsúcsok magasáig,

míg talán két lépcsőpadka közötti távon benső hangok

szólnak felém:

Változtass

az ima szófonatán

és mondd ki magadból mi csak te vagy!…

S mialatt a bennem fecsegő hangokra figyelek

minden egyéb helyett céltalan gondolatok szürkülnek

oldódva agyamban: –

és az Áldást morgók törzse már hátrafelé tart,

hármat lépkedve test – test után hátranyomulnak

hogy végéhez közelít az ima,

mind együtt az egész közösség: a majdcsak kihunyó

tűzkörhöz keveredve én pedig be magam felé.

Ács Gábor fordítása

támogatás

Címkék:1994-09