Lépcsőfokok
Hogy vagyok képes
reggel és este
örökösen állandó formában
hozzád intézni szavaim ?
És mégis kezdem mondani az ima-igéket
lépkedek a Semá és a Tizennyolc Áldás között,
mintha időkön-túli anyagból vésett lépcsőkre hágnék fel,
fokról-fokra hódítva, de erőmből nem telik a „lajtorja”
felénél tovább lopakodni,
ünnep és évnap virradatában reménykedő napkeltét hirdető
facsúcsok magasáig,
míg talán két lépcsőpadka közötti távon benső hangok
szólnak felém:
Változtass
az ima szófonatán
és mondd ki magadból mi csak te vagy!…
S mialatt a bennem fecsegő hangokra figyelek
minden egyéb helyett céltalan gondolatok szürkülnek
oldódva agyamban: –
és az Áldást morgók törzse már hátrafelé tart,
hármat lépkedve test – test után hátranyomulnak
hogy végéhez közelít az ima,
mind együtt az egész közösség: a majdcsak kihunyó
tűzkörhöz keveredve én pedig be magam felé.
Ács Gábor fordítása
Címkék:1994-09