Új afrikai menekültáradat Izraelben

Írta: Shiri Zsuzsa - Rovat: Világ

Az ország déli részén élő izraeliek az utóbbi hónapokban új jelenséggel szembesültek: fekete bőrű afrikaiak tömegei jelentek meg főként Ejlat és Beér Seva utcáin. Eddig főként Spanyolország és Olaszország nézett szembe a lehetetlen gazdasági, egészségügyi és politikai viszonyok elől Európába menekülő emberekkel, de mióta híre ment az izraeli munkalehetőségeknek, egyre több afrikai inkább a zsidó államban próbál szerencsét.

Izrael az egyetlen nyugati ország, amely szárazföldön érintkezik Afrikával: az egyiptomi határnál száraz lábbal az ígéret földjére lehet lépni, mindenféle veszélyes tengeri átkelés nélkül. Eddig mintegy kétezer menekült érkezett az országba, főként Szudánból, Eritreából, Etiópiából és az Elefántcsontpartról. Profi embercsempészek bonyolítják az üzletet, 1000 és 2000 dollár közt váltakozik a tarifa, amiért afrikai otthonukból eljuthatnak a Sinai félszigetre, ahonnan beduinok viszik át őket a zöld (vagy inkább barnás homokos) határon. Ezt jelenleg csak dzsippel járőröző katonák védik. Több mint 200 km hosszan nincs sem kerítés, sem valamiféle folyamatos védelmi rendszer. Az 1970-es évek Camp David-i megállapodása nyomán a két ország közti „hideg béke” szellemében nem állomásoznak arrafelé akkora határőregységek, amelyek a lukacsos határt hermetikusan lezárhatnák, s a beduinok pontosan ismerik a gyenge pontokat.

Az Izraelbe jutott vendégmunkások célja általában az állandó letelepedés, hogy családjaikat is maguk után hozva biztosítsák megélhetésüket. Ennek érdekében elvállalnak minden olyan munkát, amit az őshonosok az adott fizetésért nem végeznek el. Többségük az ejlati vagy a Holt-tengeri szállodákban dolgozik, ahol kb. ezer dollárért takarítanak, vagy más fizikai munkákat végeznek naponta kilenc vagy több órában.

Afrikai
menekültek
Izraelben

Az izraeli hatóságok csak több hónapos késéssel vették észre a jelenséget, miután különböző civil szervezetek és magányos jogvédők már megszervezték a menekültek első lépéseit. Először a katonaság találkozott az afrikaiakkal a déli utak mentén. Összeszedték, majd Beér Sevába szállították őket. Az afrikaiak eleinte a város utcáin keringtek munkát és szállást keresve, majd a Ben Gurion Egyetem szociális munkásokat képző tanszéke gondoskodni kezdett róluk. Ott is egy 24 éves diáklány, bizonyos Eliséva Milikowsky fogadta őket védőszárnyai alá. Telefonszámának hamar híre kelt, s a menekültek hamarosan elnevezték „a szudániak angyalának”. Eleinte a katonák telefonáltak hozzá éjszakánként, jelentették neki, hogy ismét találtak 30-40-50 afrikait, majd már maguk az érintettek hívták, olykor még Egyiptomból. Eliséva kapcsolatba lépett az ejlati szállodákkal és a déli kibucokkal, ahol nagy szükség volt a munkás kezekre és adottak voltak a szálláslehetőségek is.

A kormányszervek meglehetősen tehetetlenek az ügyben. A hivatalos segítség híre újabb ezreket, sőt talán tíz- és százezreket vonzhat Izraelbe, ami érthető módon aggodalmakat kelt a politikusok körében. Viszont Izrael azt sem engedheti meg magának, hogy a zsidó történelem üldöztetései után érzéketlen maradjon az Afrikából érkezők – különösen a darfuri menekültek – szenvedései iránt. A darfuri etnikai konfliktusban muzulmán arabok muzulmán afrikaiakat gyilkolnak immáron négy éve. Az ENSZ adatai szerint eddig 200 ezer halálos áldozata volt a népirtásnak és életüket féltve 2 millióan menekültek el, akik a környező menekülttáborokban, illetve Afrika különböző országaiban tengődnek. Közülük pár százan jutottak el Izraelbe. A szakértők szerint a probléma alapja már a globális felmelegedés, amely az ivó- és öntözővíz eltűnésével egész népcsoportok eddigi hazáját tette tönkre, akik most mások lakterületén akarják kárpótolni magukat. Az Afrikát elhagyóknál nem könnyű megítélni, hogy ki a gazdasági menekült és ki az, aki puszta életét féltve kénytelen elhagyni hazáját, hiszen sokfelé az éhhalál fenyegeti a helyben maradókat.

Az ellentmondásos helyzetben az izraeli kormány egy szeptemberi ülésén úgy intézkedett, hogy átmeneti letelepülési engedélyt ad 498 szudáninak, főként a Darfur vidékéről valóknak, akiket a jól prosperáló gazdaság könnyűszerrel befogad, sőt, a munkáskezeket hiányoló szállodaiparban és mezőgazdaságban nagy örömmel vár. Az ezután jövők és a már itt élő többi afrikai helyzete azonban továbbra is megoldatlan. Az egyik deli börtön udvarán átmeneti szállást rendeztek be számukra, hogy ne az utcákon bolyongjanak, de az ottani viszonyokat emberjogi szervezetek élesen bírálták. Azt is tervezték, hogy autóbuszokon visszaviszik őket az egyiptomi oldalra, de ez a megoldás egyre elfogadhatatlanabb, mióta híre ment, hogy Egyiptomban üldöztetés vár azokra, akik a zsidó államba menekültek, illetve, hogy az egyiptomiak több afrikai határsértőt lelőttek. A tömeges illegális bevándorlást csak úgy lehet megakadályozni, ha a déli határon is kiépítik a csillagászati összegekbe kerülő kerítésrendszert. Mindezek nyomán könnyen elképzelhető, hogy Izraelt hamarosan a kínaihoz hasonlító Nagy Falak választják majd el környezetétől: Ciszjordánia felől a terrorveszély miatt, Egyiptom felől pedig a menekültáradat miatt kell hermetikusan lezárni az országot.

 

Shiri Zsuzsa

(Jeruzsálem)

 

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]