Titkosszolgálati jelentés az „éneklő rabbi”-ról

Írta: Novák Attila - Rovat: Történelem

Shlomo Carlebach Budapesten – egy budapesti izraeli diplomatára ráállított ügynök szemével (1966)

Shlomo Carlebach az 1960-as években

Izrael hatnapos háborúja előtt, amikor is még teljes (bár közel sem baráti) diplomáciai kapcsolatok álltak fenn a zsidó állam és a keleti tömb országai között, a budapesti izraeli külképviselet is teljes spektrumában működött. A szoros megfigyelés alatt álló, Gorkij-fasorban működő budapesti követségen – melynek élén David Giladi ügyvivő állt – több diplomata is dolgozott.[1] Ezek közé tartozott Hanan Akavia is[2], aki Jakobovits (vagy Jakobovicz) Lipótként látta meg a napvilágot Szigeten (Máramarossziget) 1927-ben.[3] Akavia Auschwitz túlélője volt és Svédországon keresztül érkezett (későbbi feleségével, Miriammal) együtt az Ifjúsági Alijával Palesztinába (Marseilles-ből) 1945 júliusában. Degania Bet kibucban voltak, majd – többedmagukkal  megalapították Nachsolim kibucot (Zichron Jaakov mellett, a tengerparton), ott éltek 1948-tól 1952-ig.[4] Akavia később diplomata lett, a fiatal Izrael külügyminisztériuma ugyanis örömmel alkalmazta azokat (s ilyenek sokan voltak), akik jól beszélték a célország nyelvét. Hanan Akavia 1964. július 6-án kezdte meg (első diplomáciai) szolgálatát Budapesten mint kereskedelmi attasé, s egyben a követség másodtitkára.

Shlmo Carlebach, a “hippirabbi”

A jó modorú, egyben tájékozott diplomata jó kapcsolatokat épített ki a hitközséggel, illetve a budapesti gazdasági-és kulturális élet számos kiválóságával. Bár többekkel – így  Schück Jenő ortodox főrabbival, az Országos Ortodox Rabbitanács vezetőjével (1895-1974) voltak konfliktusai, így óvta őt például a Kárpátaljára szánt ima- és kegytárgyak kivitelétől, amit Schück beavatkozásként értékelt, és ezért nem is vett jónéven. Hasonlóan ehhez, több hitközségi vezető – legalábbis az állami emberek számára észrevehetően – kritizálta azt, hogy Akavia a budapesti zsidó múzeumot magyar állami intézménynek tartotta, és gyűjteménye számára Jeruzsálemet vélte a legméltóbb helyszínnek, nem a magyar fővárost.  Akavia amúgy sorra próbálkozott a két ország közötti gazdasági kapcsolatok intenzívebbé tételével, de legtöbb próbálkozása (így az izraeliek által már egy ideje tervezett, a Malévvel létrejövő közvetlen Budapest-Tel-Aviv-i légijárat terve) nem sikerült. Igaz, nem rajta múltak a dolgok, a központi pártállami (sőt szovjet) eredetű bizalmatlan magyar hozzáállást csak közvetítették számára az alacsonyabb beosztású hivatalnokok.

Schück Jenő, az Ortodox Rabbitanács elnöke 1963-ban (forrás: Fortepan)

Akaviát – hasonlóan más izraeli diplomatákhoz – ügynökök vették körül Budapesten, például 1966 őszén legalább négyen is „foglalkoztak” vele[5], ezen kívül pedig egy külkereskedelmi minisztériumi osztályvezetői kapcsolatát – melyet „Lendvai” ügynöknek – jelentésünk forrásának – köszönhetett, le is hallgattak, éppen „Lendvai” javaslatára.[6]

A dokumentum arról számol be, hogy 1966. augusztus 2-án Akavia Dózsa György úti lakásán (86/b) vendégül látta a híres Shlomo Carlebach amerikai „énekes rabbit”, a zsidó világ egyik nagy egyéniségét. A követségen előadó Carlebach jelenléte egyben a Kádár-rendszer nyitottságát is hivatva volt jelezni a szűkebb környezet számára.[7] Carlebach – bár már sokan ismerték – nagy zenei világkarrierje elején állt, a zsidó hagyományt és a modern (könnyű)zenét vegyíteni akaró előadásmódja pedig forradalminak hatott, főleg Budapesten.[8]

Hanan Akavia 2010 után

A mai olvasó számára „Lendvai” ügynök (aki régi – Kőszeg Ferenc szerint – erdélyi cionista volt, azon kívül az 1960-as években az egyik budapesti gyár vezérigazgatója, mindezen kívül pedig Hanan Akavia fő kapcsolata és besugója) idegenkedése a „négerekkel” együtt éneklő Carlebachtól furcsának tűnik, ám mindezt csak a korízlés ismeretében lehet értékelni (a politikai korrektség  „forradalma” előtti időkben vagyunk). Ráadásul egy ún. titkos (tehát nem nagyközönségnek szánt) állambiztonsági dokumentumban olvasható az ügynöktől ez a kitétel, akit egyébként érezhetően megérintett az előadó karizmatikus személyisége, valamint a számára is jól azonosítható közös kulturális-vallási háttér.

A koncert, majd a rá következő látogatás a Scheiber Sándor vezette Rabbiszemináriumban persze csak egyik témáját jelentette az ügynök érdeklődésének, aki végül is helyén kezelte Carlebach párnapos vizitjét, kulturális eseményként tartva számon azt. A jelentést tartalmilag-hangulatilag ezért nem uralja el a korábbi évtizedben még oly magától értetődő paranoid ellenségkeresés: nem tartják az énekest amerikai vagy amerikai/izraeli ügynöknek, a magánkoncert csupán egy átfogóbb helyzetjelentés egyik elemét képezi. A koncert utáni eszmecserében résztvevő gazdasági vezető ügynök és a kereskedelmi diplomata társalgása érintette a gazdasági mechanizmus reformját, a piaci viszonyoknak a szocialista gazdaságba történő ellenőrzött bevezetését, amelyről amúgy az MSZMP Központi Bizottsága – több éves folyamat eredményeként – éppen 1966 májusában döntött, 1968. január 1-től kezdődően kívánva bevezetni azt.[9] Az izraeli diplomaták amúgy is élénken érdeklődtek az ár-és bérviszonyok, az új munka törvénykönyve előkészületei iránt (ezt végül 1967-ben adták ki), a lehetséges munkanélküliség és minden más olyan potenciális társadalmi változás iránt, amely a szocialista ország addigi viszonyait némileg megváltoztat(hat)ta, és a kereslet-kínálat szabályainak – ha nagyon erősen kontrollált formában is – de utat engedett a gazdasági életben. Nyilván ettől is remélték azt, hogy a politikai kapcsolatok is jobbá válhatnak a két ország között, és még csak nem is sejtették, hogy rövidesen a budapesti külképviselet bezárására kényszerülnek.

David Giladi száz (!) éves korában

Az alábbiakban olvasható a dokumentum, melyet szöveghűen közlünk.

 

– BELÜGYMINISZTÉRIUM                                  SZIGORUAN TITKOS!
III/II.Csfség.4.a.Alo.

kézzel: Dékány ets! Utasítás szerint.

Adta: “Lendvai” fn.ü.
Vette: Gyulavári r.őrgy.
Idő: 1966.aug.3.
Hely: “Vár” fn.K lakás
Tárgy: Akávia izr.diplomata

JELENTÉS

Budapest, 1966. augusztus 3.

F. Hó 2-án Akáviáéknál voltunk, miután előző nap felhívtak és közölték, hogy keresnek bennünket, kérték, fogadjuk el meghívásukat. meglepetésünkre ott voltak még Grosszék, akik elhozták két távoli rokonukat: Farkas Juditot, és Zsuzsát, akik Debrecenben laknak, és nemrég fedezték fel a rokonságot valahogy unokatestvéri szinten Grosszal.[10] A követség alkalmazottai Giladi és Shaviték kivételével ott voltak és ott volt az a házaspár, akik Shavitékat jelenleg helyettesítik, miután ők szabadságon vannak. Ilánné azon a címen jött el, hogy a követséget nem lehet egyedül hagyni és ezért az uj házaspár helyett vállalta a szolgálatot. Ott volt a Gergely házaspár, és további három magyar házaspár, akikket névszerint nem imserünk, de Akáviáéknál találkoztunk mikor valamilyen ünnep alkalmával szélesebbkörü meghívásuk volt. (Kézzel: olvashatatlan, ellenőrzést kér a két debrecenire… NA)
Akávia elmondta, hogy meglepetést tartogat a számunkra, mert meghívta Shlomo Carlebach-t, akit éneklő, és táncoló rabbinak nevezett. Elmondta, hogy magánemberként van Budapesten és igen nagy sikere van az egész világon, állandóan utazik és egyébként Amerikában él.
Shlomo Carlebach kb. 35 év körüli, jó megjelenséü, mosolygós, nagyon müvelt és kulturált ember benyomást keltette, aki hamar kellemes légkört teremtett magakörül és saját gitárkisérettel egy kissé a néger spirituálé és régi héber dalokhoz hasonló számokat énekelt. Az egyes számokhoz összekötő szövegeket adott, erősen talmudi jellegü példákkal. Az előadás alatt feltünt, hogy Ilán erősen figyelte a hatást és miután a legutóbb kapott hanglemezekből néhány dalt én is ismertem és dudoltam hozzá, Ilán sokat jelentően kacsintott Akáviára.
A magyar vendégek néhány kivételével először tartózkodóak voltak a tetszésnyilvánítással, de később ők is tapsoltal, sőt tapssal kísérték a melódia ütemét. Shlomo Carlebach sajnálta, hogy el kell mennie, de közölte, hogy a Rabbiképzőbe van még meghívása, és azzal bucsuzott, hogy biztos fogunk még találkozni, majd mindenkit megölelt egy kicsit azzal a pátosszal, ahogy a „szentemberek” szokták. Bemutatott néhány gramafon felvételt is. Többek között olyat, ahol a négerekkel együtt énekel. Itt elég vegyes volt a siker, bár kétségkivül müvészileg ezek voltak a legjobb számok…”

Akávia negyedórára félrehivott és a teraszon beszélgettünk, miután ő jelezte, hogy be akar számolni az izraeli utjáról. Elmondta, hogy tárgyalt az illetékesekkel és kérdezte megkaptam e a meghívólevelet, mert ha még nem érkezett volna meg, a napokban meg kell jönnie. Az ismert levél szöveg csak abban módosul hogy összefogóan az elektróiparról beszél. Hozzátette, hogy a kereskedelmi államtitkár hobbya az elektrónika és miután Izraelben nagyon sok gazdasági probléma van, és sok változás van, kétségkivül keresik azokat az ipari területeket ahol nagyobb lehet a felfutás. Említettem neki, hogy Giladiéknál találkoztunk Rozumbaunnal, akinek nyilvánvalóan Giladi említést tett a tervezett utunkról, mire Akávia közbeszólt, hogy Giladi nem ismeri a hátteret és a körülményeket, és jobb vele ezekről a dolgokról nem beszélni. Megjegyeztem nyilvánvalóan Rozumbaunt akkor Giladi informálta, mire Akávia azt mondta, hogy ez nem titok, de a felsőbb szervek elképzelése nem fog mindenben tetszeni az egyes vállalkozóknak, miután most már csak pénzt kívánnak szerezni minél kevesebb rizikóval. Megkérdeztem milyen jellegüek a változások amikről beszélt. Akávia elmondta, hogy le kivánják törni az indokolatlanul magas béreket és most a szakszervezetek is ezekben a kérdésekben melléjük álltak.
Amikor azt a megjegyzést tettem, hogy a szakszervezet általában a munkások szempontjait tartja szem előtt elsősorban rögtön riposztozott és megkérdezte, hogy akkor nálunk, hogy néz ki a szakszervezetek érdekvédelmi képviseletének a helyzete. Azt is tudta, hogy a Magyar Szakszervezetek politikai megerősítését célozta, hogy Gáspár elvtárs[11] került a szakszervezet élére.
Megkérdezte, hogy nálunk örültek-e a munkások amikor az árakat emelték, a munkabéreket leszorították és ammikor elmondtam neki ami Csepelen törtrént, akkor a mi vezetőink elég hamar megértették miről van szó, bár nem csinálunk mi se titkot abból, hogy nem könnyü minden kérdésben megmagyarázni, hogy végeredményben a közösség érdeke, amikor egy-egy ilyen irányu intézkedésre sorkerül. Akávia elmondta, hogy több izben hallotta azt a kijelentést magyaroktól, hogy nem is zavarja az embereket, ha itt-ott lesz kisebb munkanélküliség, – majd hozzátette, hogy náluk Izraelben az építkezések visszahuzása miatt az építőiparban 30-40.000 munkanélküli van.
Akávia megkérdezte tőlem, hogy elv-e Magyarországon, hogy a külföldi szállításaikhoz az illető országban keresnek vállalkozót, mert ennek minden bizonnyal csak az lehet az okja, hogy a magyarok nem akarnak bérvonatkozásu összetűzéseket. Hozzáfüzte, hogy ezt azzal kapcsolatban kérdezi, hogy ők most bányafeltárási munkákhoz egy kb. Kétmillió dolláros verseny pályázatot hirdetnek, melyen a magyarok is valószinü résztvesznek, annál is inkább, mert tudomása szerint a bányagépipar nincs ellátva megfelelő munkával. Ő nagyon szeretné, ha ezt az üzletet a magyarok kapnák, bár meg kell mondani, – füzte hozzá – a Technoimpex elég lassan mozog és most amikor a „Feltét füzetet”[12] 100 dollárért meg kellett vásárolni akkor állítólag  erre nem volt dollár. Megjegyeztem, hogy ez szamárság. Ő is annak tartja, de intézkedett, hogy adják oda ingyen a magyaroknak. Hozzátettem, hogy ez minden bizonnyal egy kisebb vállalati besoztottnak a bátortalansága. Ezt ő is annak tartja, mert a felsőbb szerveknek igen jó az utóbbi időben a hozzáállásuk, ugy a Külkereskedelmi Minisztériumban, mint a Nemzeti Banknál.
Néhány szót váltottam Ilánnal[13] is, aki elmondta, hogy mostmár készülnek haza és a feleségével majd megbeszélik mikor jöjjünk össze.

„Lendvai”

Értékelés: „A jelentés értékes adatokat tartalmaz. Bizonyítja, hogy Akávia mind jobban érdeklődik gazdasági és politikai kérdések iránt. Érdekes az a kijelentése, amit „Lendvai”-nak mondott izraeli utazásával kapcsolatban, miszerint Giladival erről nem kell beszélnie, mivel az „nem ismeri a hátteret és a körülményeket”.
Az „éneklő és táncoló rabbi”-ról tájékoztatjuk a hitközségi vonalat.
Feladat: Az ügynök tartsa továbbra is a kapcsolatot Akáviával, és Ilán elutazása előtt még egyszer keressék őt fel.

(*Aláírás)
Gyulavári Sándor r.őrgy.
L. Pinke(?) Gy. (?)

K: 2 pld-ban
1.sz.pld.SZD.
2.sz.pld.M.D.
G. Vné
Nytsz: 5-12/945/66.

In: ÁBTL 3.1.5. O-13610 (Akavia Hanan)

 

Jegyzetek

[1] Pl Eytan Bentsur is (1938 -), aki később az izraeli Külügyminisztérium igazgatója is lett.

[2] Róla és „Lendvai” ügynökről magyarul Kőszeg Ferenc írt Kovács András könyvéről szóló recenziójában olvashatunk: http://koszegferenc.hu/kpzelt-valsg-fogsgban-73

[3] A dokumentum szerint 1925-ben született Szigeten, de valójában 1927-ben: http://www.wertheimer.info/family/GRAMPS/Haapalah/ppl/4/e/bd68b04a25b61697ee4.html ), a Sziget valószinűnek tűnik, mert egyik szerkesztője volt egy Szigettel kapcsolatos emlékkönyvnek: “Ha’ir shebalev – Sziget hayehudit” (“A város, mely a szívünkben lakozik – a zsidó Sziget), Szerkesztette: Yitzhak Alfasi, Anna Salai, Eli Netzer, Hanan Akavia. Sziget Organization in Israel, 542 pages).

[4] תמליל העדות של חנן עקביא
שניתן בינואר 1996 והוקלט בוידאו ע”י נציגי אוניברסיטת ייל ארה”ב

Köszönöm Szalai Annának, hogy rendelkezésemre bocsájtotta ezt az 1996-ban adott életútinterjút. (Budapest, 2020. november 1.)

[5] Dékány István r.százados 1966. október 20-i jelentése. Lásd: ÁBTL 3.1.5. 0-13610 (Akavia Hanan)

[6] Lásd: Kőszeg Ferenc már említett írását.

[7] Raj Ferenc beszámol Carlebach látogatásáról, de 1967-re datálja azt: https://www.szombat.org/politika/19-eve-halt-meg-shlomo-carlebach-a-hippirabbi

Vári Györgynek adott interjújában is beszél erről: http://nol.hu/kultura/a-rabbi-nem-predikal-a-rabbi-tanit-1559853

Valószínű, hogy ugyanarról a látogatásról van szó.

[8] Egy másik jelentés is beszámol erről. „Harangozó István” ügynök jelentése, melyet Srankó András őrnagy (III/II. 4.a.) vett fel 1966. augusztus 19-én:  „Egy hétfő estére volt megbeszélve az összejövetel nálunk, azonban A.felhívott telefonon, hogy inkább mi menjünk hozzájuk kedden, mert nagyszerü élményben lesz részünk, aztán ők jönnek legközelebb.
Másnap este elmentünk. Kiderült, hogy az Amerikában élő híres ismerősük /Slomo Carlebach/ ad koncertet, vagyis gitározik és énekel a vendégeknek.” In: ÁBTL 3.1.5. O-13610 (Akavia Hanan)

[9] 1966. május 25-27-e között zajlott az értekezlet, Nyers Rezső nagy expozéját pedig a május 29-i Népszabadság leközölte.

[10] M. Gross amerikai diplomata volt, magyar zsidó származású. Hanan Akavia jó kapcsolatot ápolt vele.

[11] Gáspár Sándor (1917-2002), aki 1965 júniusától a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkára, amúgy az MSZMP PB tagja.

[12] A Pallas Lexikona szerint a vasuti építkezések végrehajtásakor használandó anyagok átvételére vonatkozó szabályokat, a megtartandó próbák módozatait, a jótállási kötelezettségeket, a végzett munkák leszámolását, szóval az általában érvényes és mindig azonos eljárásokat tartalmazó füzeteket nevezik ennek.

[13] Izraeli diplomata volt, a teljes nevét nem tudjuk.

támogatás
Pop up banner

Címkék:"Lendvai", David Giladi, Hanan Akavia, izraeli nagykövetség, Shlomo Carlebach, Új gazdasági mechanizmus

[popup][/popup]