Az Argentin Labdarúgó Szövetség emblémáját egy zsidó focista tervezte
Amióta csak létezik foci, az Argentin válogatott mindig nemzeti színű égkék-fehér, függőleges csíkos trikóban futott ki a pályára. De csak 50 éve látható a mellső részén egy tartózkodó, mégis büszke jelkép, az Argentin Labdarúgó Szövetség címere.

Kereken 5 évtizeddel ezelőtt egy fiatal argentin focirajongó azon bosszankodott nemzetközi labdarúgó-mérkőzések tv-közvetítéseit követve, hogy kedvenc csapatát könnyen összetéveszthették más válogatottal, mivel a fekete-fehér televíziózás korszakában csak a világos és sötét árnyalatok voltak láthatóak. Akkoriban a játékosok nevét sem volt még szokás feltüntetni az öltözéken. Úgy gondolta, hogy valamilyen megkülönböztetésre van szükség, vagyis egy címerre, ahogy ez az ellenfelek öltözékére már régen jellemző volt.
A gondolatot tett követte. Norberto Rud sportújságíró, kihasználva kreatív tehetségét, a legenda szerint 20 tervezetet készített, amiket beküldött az Argentin Labdarúgó Szövetségnek. Ezek valóban eljutottak a társaság elnökéhez, Alfredo Cantilo-hoz és a vezetőség többi tagjához, akik lelkesen kiválasztották az egyiket: egy harciasságot jelképező aranyszínű pajzsot, benne az Asociación del Fútbol Argentino összefonódó betűkből álló „AFA” rövidítésével, tetején egy argentin nemzeti színű szalaggal. Alulról a pajzsot a győzelmet és dicsőséget szimbolizáló babérágak övezték. Az új logo először 1976. november 28-án, mindössze néhány nappal a jóváhagyását követően mutatkozott be a Szovjetunió ellen játszott, gól nélküli döntetlennel végződött barátságos mérkőzésen. A címer azóta gyakorlatilag változatlan, jóllehet az apró levelekből álló babérkoszorút eleinte nem tudták felhímezni, ugyanis még nem állt rendelkezésre a szükséges technológia. Emellett ma már további három arany csillag finom utalásként ünnepli az eddigi világbajnoki címeket. Rud ezek csak közül kettőt láthatott, amikor hazája 1978-ban és 1986-ban megnyerte világbajnokságot. A 2022-es harmadikat már nem érhette meg, 2010-ben, 61 éves korában elhunyt. Buenos Airesben, Latin-Amerika legnagyobb zsidó temetőjében, a La Tabladában helyezték örök nyugovóra.

Norberto Rud 1976-ban
A tervező, akinek édesanyja a XX. század elején menekült a pogromok elől a mai Ukrajnából a dél-amerikai országba, nem csak imádta a futballt, de maga is játszott – a Club Náutico Hacoaj-ban rúgta a labdát. Az egyesületet zsidó bevándorlók alapították 1935-ben Buenos Airesben. Ma mintegy 10000 tagot számlál, és öt létesítménye van: egy a fővárosban, négy pedig Tigre-ben, Buenos Aires tartomány északi részén fekvő településén. A Hacoaj, amely a „Hakoah” spanyolos változata és amely héberül „erőt” jelent, világszerte számos zsidó sportklub elnevezése.
„A Hacoaj számára hatalmas büszkeség, hogy egy tagunk alkotta meg az Argentin Labdarúgó Szövetség címerét” – nyilatkozta a Jewish Telegraphic Agency-nek az egyesület elnöke, Osvaldo Ofman. „A terve nem csupán a jelenlegi világbajnok argentin válogatott mezét jelképezi, hanem azt az érzést is kelti bennünk, hogy a Hacoaj és a zsidó közösség egy kis része tovább él egy világszerte elismert emblémában” – folytatta némileg túlzó pátosszal.
Bár hivatalos értékesítési statisztikák nem állnak rendelkezésre, a különböző kereskedők eladási adatai alapján joggal feltételezhető, hogy a világ legnépszerűbb futballmeze az argentin válogatotté. Azon belül is a 10-es számú, a Lionel Messi nevét hordozó változat a legkelendőbb. Lehet, hogy a készletektől hamar meg kell szabadulniuk az eladóknak, hiszen minden esély megvan arra, hogy hamarosan egy negyedik csillagot is kell a trikókra nyomtatni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mostani lehet a 39 éves Messi utolsó világbajnoksága, akkor megkapjuk a jelen és a nosztalgia érzelmes keverékét.

