Náci múlttal és mai bevándorló-problémákkal szembesítő mű kapta a Német Könyvdíjat
Shida Bazyar Die Lücken című regényét választották az év legjobbjának a Majna-parti seregszemle kezdetén. Az iráni gyökerekkel rendelkező alkotó az elismerés átvételekor elhangzott beszédében élesen tiltakozott a szélsőjobboldal térnyerése ellen.
Shida Bayzar (Fotó: Amrei-Marie, Wikimedia Commons)
A nemzetközi könyvszakma legrangosabb őszi találkozója, a hetvennyolcadik Frankfurti Könyvvásár nyitányaként adták át a német nyelvterület legfontosabb irodalmi kitüntetését. A frankfurti városháza patinás császártermében, a Römer falai között rendezett gálaesten Shida Bazyar vehette át a Német Könyvdíjat Die Lücken, azaz A hiányok című nagyregényéért – írja a Népszava.
A tekintélyes elismerést odaítélő hétfős független szakmai zsűri több mint 200 benevezett alkotás közül választotta ki az idei győztest, az év német nyelvű regényének nyilvánítva a Kiepenheuer & Witsch gondozásában megjelent monumentális kötetet. A huszonötezer eurós pénzjutalommal járó díjért rendkívül erős mezőny versengett a szűkített listán: a testület Bazyar munkáját részesítette előnyben Valeria Gordeev nagy visszhangot kiváltó debütálása, Elias Hirschl osztrák szerző Schleifen című prózája és Franziska Gänsler kötete előtt. Az ünnepélyes átadó hagyományosan a frankfurti seregszemle előestéjének fénypontja, amely a globális kiadói figyelem középpontjába helyezi a kortárs próza legkiemelkedőbb alkotásait.
Az elismerés átvételekor elhangzott szerzői beszéd komoly visszhangot keltett a könyvszakmai és politikai elit körében. Shida Bazyar kifejtette, hogy a díj témája miatt nehezére esik felhőtlen örömöt érezni a kitüntetés felett. Hangsúlyozta, az általa bemutatott történet olyanok sorsáról szól, akiket a náci rezsim üldözött, meghurcolt és meggyilkolt. Az író rámutatott arra, hogy a szövetségi köztársaságban az antiszemita és rasszista bűncselekmények száma történelmi csúcsra emelkedett. Kijelentette, a jelenlegi politikai légkörben Németországban egyetlen kisebbség sincs biztonságban, mindenkinek oka van az aggodalomra. Bazyar éles bírálattal illette azokat a szélsőjobboldali törekvéseket, amelyek a deportálások gondolatát igyekeznek visszacsempészni a közbeszédbe, elfedve valódi szándékaikat a remigráció kifejezésével. Figyelmeztetett a fasiszta politikai erők történelmi módszerére:
először olyan radikális elképzeléseket dobnak be a köztudatba, amelyeket a társadalom eleinte hihetetlennek tart, ám a folyamatos ismételgetés révén az emberek hozzászoknak ezekhez a gondolatokhoz, míg végül a kirekesztés valósággá válik.
A díjnyertes Die Lücken című kötet cselekménye egy fiktív német kisvárosban, a Hunsrück vidékén elhelyezkedő Heimesbachban játszódik, amelyet a szerző közvetlenül szülőhelyéről, a Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli Hermeskeilről mintázott. A település múltja megrázó történelmi örökséget hordoz: a nemzetiszocialista eszmék rendkívül korán gyökeret vertek a községben, és 1933-ban a mosellandi gauleiter, náci területi pártvezető, hivatalosan náci mintafaluvá, Gaumusterdorffá nyilvánította a helységet. A falut a hitleri propaganda kirakatává formálták, a helyi zsidó lakosságot pedig könyörtelenül ellehetetlenítették. A zsidó polgárok egy részének sikerült elmenekülnie, ám sokakat koncentrációs táborokba hurcoltak és kivégeztek. A második világháború befejezése után évtizedeken keresztül a mély elhallgatás légköre uralta a várost: a lakosok eltemették a bűnöket, a tettesek és a haszonélvezők ártatlan szemlélődőkként élték tovább mindennapjaikat.
A második világháború befejezése után évtizedeken keresztül a mély elhallgatás légköre uralta a várost: a lakosok eltemették a bűnöket, a tettesek és a haszonélvezők ártatlan szemlélődőkként élték tovább mindennapjaikat.
Ezt a fojtogató kollektív amnéziát törte meg a Hermeskeil Gaumusterdorf Projektcsoport, amelyhez a Berlinben élő Bazyar 2018-ban csatlakozott, hogy levéltári kutatásokkal és városi történelmi sétákkal tárja fel szülőföldje elhallgatott fejezeteit.
A regényben az író bravúros módon ötvözi a valós történelmi tényeket és dokumentumokat a fikció eszközeivel. A műben tényleges történelmi személyiségek bukkannak fel: megelevenedik Heinz Kahn, a holokausztot túlélő helyi zsidó polgár alakja, aki később elismert állatorvosként és a trieri zsidó hitközség vezetőjeként tért vissza szülőföldjére; megjelenik Gustav Simon gauleiter figurája; valamint Theophil Hackethal katolikus orvos alakja, aki nyíltan szembeszállt a hitleri eutanáziaprogrammal és a náci önkénnyel. Ezzel a megrázó múlttal szembesül a modern kor: a cselekmény több évtizedet átívelve mutatja be az 1979-es teheráni iszlám forradalom elől Nyugat-Németországba menekülő iráni családok, a Sharifík és a Karimpúrok érkezését Heimesbachba. A kisvárosi közösség, amely egykor csendben végignézte zsidó szomszédai elhurcolását, most arról dönt, befogadja-e a menedéket kereső új jövevényeket, és megengedi-e nekik, hogy otthonra találjanak a vidéki utcákon. Bazyar kíméletlen pontossággal vizsgálja, milyen morális alapokra épül a haza fogalma, és miként kísért a feldolgozatlan múlt a jelen döntéseiben.
Shida Bazyar életútja szorosan összefonódik a menekültsors és a társadalmi integráció tapasztalataival. Szülei kommunista politikai aktivisták voltak Iránban, akik a teokratikus diktatúra üldöztetése elől kényszerültek emigrációba az 1980-as évek végén. Bazyar már Németországban született, tanulmányait a Hildesheimi Egyetem kreatív írás szakán végezte, majd éveken át ifjúsági oktatóként segítette a hátrányos helyzetű fiatalokat. 2016-ban megjelent bemutatkozó műve, az Éjszaka csend van Teheránban azonnal a figyelem középpontjába állította nevét, bemutatva a forradalom utáni iráni értelmiség szétszakadását és az új hazában megélt idegenségérzetet. Második kötete, a 2021-es Három bajtársnő három fiatal bevándorló háttérrel rendelkező nő szemszögéből festett kemény képet a rasszizmusról és a szélsőjobboldali erőszak mindennapjairól. A Die Lücken lapjain az írónő szintetizálja korábbi témáit: a posztmigráns jelen dilemmáit a német tartományi történelem legsötétebb rétegeivel ütközteti, megalkotva az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb emlékezetpolitikai nagyregényét.
