Megjelent a Szombat nyári száma

Írta: Szombat - 2014-06-06 Rovat: Kiemelt, Szombat magazin

Abbázia, Fiume, Trieszt… A Monarchia diszkrét bája

Politológusok a Jobbik választási eredményeiről és jövőbeli kilátásairól, beszámoló a BZSH és a Mazsihisz közgyűléséről, az Emlékezetközösség körkérdésére Kovács Éva és Kőrösi Zoltán válaszol, interjú Pepe Danquart filmrendezővel és mellékletünk a Monarchiáról, Jugoszláviáról és Szerbiáról: Fried Ilona, Radics Viktória, Klein Rudolf, David Albahari, Glässer Norbert és Zima András írásai.

Böcskei Balázs: Vita nincs, csőd van
Az áprilisi választás beigazolta azt, amit eddig is tudtunk: a Jobbik egy tartós politikai párt/képződmény/világ/üzleti vállalkozás lesz, és rövidtávon remény sem mutatkozik arra, hogy visszaszoruljon. Míg az utóbbi években a baloldali-liberális politikai osztály és szubkultúra politikai és akadémiai vitát folytatott arról, hogy vajon szélsőjobbodali, posztfasiszta, nemzeti radikális, stb. párt-e a Jobbik, addig utóbbi, negligálva ezt a diskurzust, a vitatkozó értelmiség háta mögött megjelent majd minden 5000 fő alatti településen, alapszervezeteket hozott létre, lokális problémákra lokális válaszokat ad.

Mráz Ágoston Sámuel: A Jobbik sikere csak relatív
A célegyenesben elért siker helyes értelmezése vezethet el az egymillió Jobbik-szavazó megértéséhez is: 2014 áprilisában a Jobbik volt a politika kínálati oldalán a hiteles protesztpárt azok számára, akiknek nem voltak ideológiai-elvi fenntartásaik a formációval szemben. A Jobbik egyrészt egységesebb volt, mint a baloldali Összefogás, másrészt versenytársai és a média sem foglalkozott velük, így saját magukat tudták definiálni. Végül előnyükre vált, hogy – funkcionális értelemben az LMP-hez hasonlóan – elmondhatták, hogy még soha nem voltak kormányon, azaz nem is korrumpálódhattak.

Pályi Márk: Zoltai és hívei megfúrták az új ügyvezető választását
A Zoltai Gusztáv korábbi ügyvezető igazgató ellenében összeállt Heisler András–TordaiPéter-koalíció sem a BZSH, sem a Mazsihisz közgyűlésén nem tudta keresztülvinni javaslatát, hogy az ügyvezető igazgatót az eddigi gyakorlattal szemben ne a küldöttek válasszák, hanem a vezetőség nevezze ki.

Kovács Éva: Az ön-feledtség állapotában
Van a borzalomnak olyan foka, amely elmesélhetetlen – s számos praktikát alkalmaz az emlékezőközösség is, hogy elhárítsa a felidézését. Van a kiszolgáltatottságnak olyan foka, amely még akkor sem idézhető fel tudatosan, ha habitusában élete végéig hordozza elszenvedője, sőt felismeri a másikban is és e másikat ezért tudattalanul is magához közelállónak érzi. A Soá olyan emlékezetközösséget hozott létre, amely – paradox módon – a borzalmak felidézésének elkerülésére irányul. Megkockáztatható, hogy a Soá óta és a Soából következően a magyarországi zsidóság egy kifelé és befelé egyaránt zárt emlékezőközösség.

Kőrösi Zoltán: Akkor előbb magunkról
Az emlékezés lehetetlensége, a történetek hiátusai, beleértve az egyének, családok, és a magyar nemzet történetét, történeteit és hallgatásait is, mint hétköznapi gyakorlat, mindez mint elfogadás és belenyugvás, mi több, mint követendő példa, a meggyőződésem szerint a kárpát-medencei létezés meghatározó túlélési technikájává vált az elmúlt mintegy száz év során. Úgy hiszem, miközben a honi politikai törekvések, és sajnos az irodalmunk és a történetírásunk is hősi toposzokat szeretettek volna elterjeszteni, és soha nem voltak mentesek a patetikus gesztusoktól, az efféle mintaadásokban hittek, s a jelek szerint megint egyre inkább hinni is akarnak, a két igazán érvényes közép-kelet-európai magatartás a svejkség és az elhallgatás voltak.

Glässer Norbert – Zima András: „Olaszország királya háborút üzent” – Az olasz fronton harcoló magyar zsidók a sajtó hasábjain
A magyar hőstípus megformálása már a fronton megkezdődött: az önfeláldozó harc és a végsőkig való kitartás képei rajzolódtak ki. Ez nem csupán magyarországi jelenség volt. Habsburg-Ausztria egyik legismertebb lovas katona nótáját, a Reiterliedet – ami ugyanezt a hősképet tolmácsolja – egy cseh zsidó kereskedő fia, Hugo Zuckermann írta, ismert dallamát pedig Lehár Ferenc szerezte, és Károly trónörökösnek ajánlotta.

Fried Ilona: Kultúrák határán – Trieszt irodalma
Trieszt voltaképpen régiók határán áll: Közép-Európa, a Balkán és Itália, majd 1861-től az immár egyesített Olaszország találkozási pontján. A város kozmopolita jellege több, népes etnikai-vallási csoport: katolikus, protestáns, zsidó, görög-keleti együttéléséből adódott. Mindennek ellenére a város, akárcsak Fiume, végig megőrizte olasz voltát. Ebben döntő szerepe volt annak a ténynek, hogy a kikötőbe áramló adriai tengeri és levantei kereskedelem az olasz nyelvet használta, része lehetett benne az idegenek vonzódásának az olasz nyelvhez, ahhoz a városi kultúrához, amely bármennyire is másodlagos vagy provinciális volt, de mégiscsak az olasz kultúrához kapcsolódott.

Klein Rudolf: Abbázia – Világi ragyogás isten szolgáinak árnyékában
A tengeri fürdőkben a női és férfi vendégek együtt élvezhették a sós vizet, és talán egymást is. A hely vonzotta a művészeket is: Csehov és Joyce írókat, Isadore Duncan táncosnőt, akinek jellegzetes kézmozdulatát az abbáziai pálmalevelek rezgése ihlette. Giacomo Puccini itt pihent meg két opera komponálása közben, a mindig szorgos és sportos, kikeresztelkedett Gustav Mahler pedig a Villa Jeanette-ben eltöltött nyaralásai során a 4. és 6. szimfóniáján dolgozott. Arról nem szól a fáma, elment-e a zenepavilonba rezesbandát hallgatni, de ismerve nyitottságát a populáris műfajok iránt – gyakran jelennek meg szimfóniáiban „utcai” vagy kvázi-népi elemek ‒, elképzelhető, hogy a nem kifejezetten csinos, de igen (ki)kapós és nagyon fiatal feleségével végigvonult a parkban, amikor örökzöld melódiákra gyűltek össze a „Kurgastok”.

David Albahari: Búcsú a Balkántól
Zágrábban vagyok, kapkodva távozom a barátom lakásából, az utcán leállítok egy taxit. Muszáj elérnem a ljubljanai vonatot. Csak miután elhelyezkedem a hátsó ülésen, figyelek fel arra, hogy az autóban nem egy különféle formájú „U” betű díszeleg. Ez a betű természetesen „usztasát” jelent, a hajdani NDH, a Független Horvát Állam kormánypártját, melynek a második világháború alatt volt saját hadserege és koncentrációs táborokat tartott fönn, melyekben szerbek, zsidók és romák vesztek oda. A kilencvenes években, Jugoszlávia szétesése idején ismét föltűntek a politikai színtéren az usztasák hívei, és velük együtt a borzalmas bűntettekről szóló történetek is visszatértek. Nézem ezeket a jeleket a taxiban, és szeretnék elpárologni.

Radics Viktória: Ez volt a Mózes utca – Elmaradt séták Belgrádban
A szülővárosomban mindössze 10-20 „láthatatlan” zsidó túlélő maradhatott; egyszer említette anyám, hogy az öregek otthonában egy öregasszony karján ott van „a szám”. Később utána jártam: 964-en vesztek oda a holokauszt során (sokukat Baján tették vonatra). Hogy a magyarok bejövetelekor Zomborban hány zsidót végeztek ki, arról össze nem egyeztethető adatokat olvastam.

„Az életről szól, nem a halálról” – Pepe Danquart filmrendezővel beszélget Muraközi Zsóka
– A film egy gyerek nézőpontjából mutatja meg a Holokausztot. Miért éppen ezt a nézőpontot választotta?
– Amikor a könyvet olvastam, nagyon megérintett ez a naiv és ártatlan szemszög a háború szörnyűségei közepette. Különleges történet, amennyiben az életről szól és nem a halálról.
Egy tízéves kisfiú, aki nem tud még semmit a világról, küzd egy hatalmas hadsereggel szemben az életéért. Itt nem nagy nevek szerepelnek, mint Schindler vagy John Rabe, hanem egyszerű életek és sorsok kerülnek a középpontba. Ez a történet szembesíti a nézőt a kérdéssel: feladna-e egy gyereket egy üveg vodkáért vagy éppen ellenkezőleg, feláldozná az otthonát, hogy megmentse a gyerek életét? Úgy érzem, hogy egy kisfiú hányattatásának története a Holokauszt során többet mond a mai nézőknek, főleg a fiataloknak, mint a statisztikák. És a mai napig rengeteg gyerek megy át hasonló borzalmakon a világ számos pontján.

Szunyogh Szabolcs: A „polgári humanista” – Monográfia Szerb Antalról
Szerb Antal zsidóságát a létező szocializmus pozícionált szerzői nem tudták vagy nem merték értelmezni. Ha a különböző tankönyvek megemlítették is, csak a halála kapcsán: a „fasizmus mártírja volt”. A talányos fogalmazás még olyan irodalmi (és politikai) nagyságok megemlékező sorait is enigmatikussá tette a szélesebb közönség számára, mint Keresztury Dezső vagy Kassák Lajos.

***

Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra! Vagy olvassa digitálisan!

A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:

Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Írók Boltja (VI. ker. Andrássy út 45.)

Telefon/Fax (munkanapokon délután): 311-6665
E-mail: [email protected]
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide

2014. június / XXVI. évfolyam 6. szám