A Szombat áprilisi számában körkérdést intéztünk a magyar zsidó közélet néhány szereplőjéhez illetve jó ismerőjéhez arról, honnan hová jutott a magyar zsidóság 25 év alatt.

Kövér György történésszel beszélget Várnai Pál

A titkok megváltoztatják a valóságot

Orbán Viktor szerint ez egyhatodára csökkenti majd az országba érkező migránsok számát.

Nem. A háború után nem nosztalgiázott senki szülőföldje után. Azért hagyták el Magyarországot, Európát, hogy végre a saját hazájukban élhessenek. 

A 2014-es Holokauszt Emlékév akár jó esély is lehetett volna arra, hogy változtasson valamennyit. Nehéz eldönteni, kinek a hibája, hogy ez nem, vagy csak nyomokban sikerült. Sikerülhetett-e egyáltalán?

“Gazdaság és etnikumok Szatmárnémetiben 1867 és 1944 között” címmel írta doktorátusát a Anders Blomqvist. A svéd történész tíz évet kutatott dolgozatához, amely a stockholmi egyetem jóvoltából immár könyv formátumban is megjelent. Igaz, egyelőre csak angolul. Ezt mutatta be … Tovább »

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben
Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez:
“A 20. századi magyar veszteségek napjaink közéleti vitáinak tárgyát képezik, és meghatározó szerepet játszanak az emlékezetpolitikában, az identitáspolitikai … Tovább »

„Számunkra a zsidók, a németek és a kőolaj a legjövedelmezőbb exporttermék.” Az 1978-ban „kiugrott” egykori román kémfőnök, Ion Mihai Pacepa által Nicolae Ceausescunak tulajdonított kijelentés talán nem pontosan így hangzott el, de a valóságtartalmában nincs oka kételkedni annak, aki fellapozza Radu Ioanid legújabb kötetét.

Nemes Jeles László Saul fia című, cannes-i nagydíjas filmje képviseli Magyarországot a 2015. évi “legjobb idegennyelvű film” kategóriában az Oscar-díjra nevező bizottság szerdai döntése értelmében – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap csütörtökön az MTI-vel.

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben

A legfontosabb, hogy beszéljenek a filmről – mondta a cannes-i zsűri nagydíjával jutalmazott Saul fia rendezője, Nemes Jeles László a június 11-én a magyar mozikba kerülő film csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.

Az 1941-es galíciai deportálás és a Kamenyec Podolszk-i tömegmészárlás

A külső Józsefváros néhány utcájában, ezen a nagyon szűk területen, egy számomra korábban alig ismert zsidó női életmód, életstratégia öltött alakot.

„Az utcán járkáltak fegyverrel, nem szaroztak.

Ha valahol vész volt, abban a pillanatban lőttek. Ezek ilyen vagány zsidók voltak.

Sokakat hazavágtak és lerendeztek.”

Szabadság?! – Szabadságértelmezések szabadon egy éjszakán át

Színész, rendező, dramaturg, író, színházigazgató. Kedves, udvarias. Két lábon járó színháztörténet, büszke arra, hogy a magyar színjátszás legnagyobbjait ismerhette, dolgozhatott velük. Édesapja, Verebes Károly szintén színész volt, általa már gyermekkorában a „szent szörnyek” közelébe került. Markáns véleménye van a színházról, a szakmáról. Állítja, a politikának nem lenne keresnivalója a színházban, noha eddig minden hatalom igyekezett kisajátítani. A művészi színvonal az egyetlen értelmes mérce, a színháznak mindenkoron az emberről, az egyetemes emberi kérdésekről kell szólnia. Sajnálja, hogy eltűnt a palettáról a kabaré. Verebes Istvánt Nagyváradon kérdezte Simon Judit.