Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek szerint az izraeli-palesztin megegyezés csak akkor lehetséges, ha a Hamasszal is tárgyalásokat kezdünk. Ilyesmit ma már nemcsak Európában, de az Egyesült Államokban is hallani. Roger Cohen, a New York Times kolumnistája vagy Bent Sowcroft, aki annak idején az idősebb Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, kijelentették, hogy ha nincs párbeszéd a Hamasszal, nem lesz izraeli-arab béke sem.

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

„Úgy döntöttem, mindenekelőtt a magyar miniszterelnökökről nem fogok beszélni. Sem a köddé váltról, sem az átmenetiről, sem az eljövendőről. Továbbá nem fogok beszélni se büdöscigányozásról, se parasztmagyarozásról. Meg azokról se, akik szerint na jó, jó, de azért az egyik mégiscsak érthető.

Mi okozta a mostani gazdasági válságot? Mennyire volt felelős az amerikai jegybank kamatpolitikája, a törvényileg támogatott hitelek, valamint a rossz hitelek állami garanciával első osztályú befektetése alakítása felelős a hitelpiaci buborékért?
Érdekesen teszi föl a kérdést, … Tovább »

Az Európa parlamenti választás, akárki akármit mond, nem Európáról, hanem Magyarországról szól. Európa sorsa biztosan aggasztja a magyar választókat, de még inkább inspirálja őket az, hogy a négyévenkénti alkalmon vagy a népszavazásosdin kívül véleményt mondhatnak pártjaikról. A szavazóképes lakosság 36.8%-a szavazott, ami nem túl sok, de átlagosnak mondható, hogyha az európai átlagot tekintjük.

Leo Kleinschmidt barátaihoz indul feleségével, Gizellával a frissiben hozomra vett, hiányzó önérzetét pótló, túlságosan hivalkodó autóján, hogy hatalmas lakásban baloldali egyetemista szokásaikat dédelgetve összeverődjön az egykori RAF-szimpatizánsokból, lengyel Solidarnosc-aktivistákból álló vidám társaság.

Vitray Tamással beszélget Várnai Pál 2009. május 30.  – Írásban is, szóban is szokta emlegetni, hogy szerencséje volt az életben. Ez a gyakran használt fogalom több mindent jelenthet. Azt is jelentheti, hogy valaki, mint többek között én is, 1944-ben a „jó” vonatra szállt. … Tovább »

Nemrég került bemutatásra a kolozsvári Tranzit házban a Budapesten megjelenő Szombat, zsidó politikai és kulturális folyóirat 2008 decemberi lapszáma, amely az erdélyi magyar-zsidó élet sajátosságaira fókuszál.
 

A cigányság gondjai olyan súlyosak, hogy azokat nemzedékek alatt lehet fölszámolni – ha egyáltalán. A problémák „megoldását” zászlóra tűzni irreális. Az elsődleges feladat az lenne, hogy megtaláljuk, milyen értelmezési keretben szabad beszélni a kérdésről, hogy egyik szélsőség se kavarjon fölösleges indulatokat, és ne erősítse a másikat.
 

Nagy vihart keltett a szocialisták és a Mazsihisz által támogatott javaslat, mely szerint a holokauszt tagadása ellen büntetőjogi eszközökkel is fel kellene lépni. Az európai demokráciákban nem szokatlan az ilyen típusú törvénykezés, főleg azokban, amelyeket közvetlenül is érintett a náci múlt. Németországban, Ausztriában és Svájcban törvény tiltja meg a vészkorszak politikájának tagadását, Franciaországban pedig a népirtások relativizálását büntetik általában (az örmény genocídium tagadása miatt is született már ítélet). Több más országban (Csehország, Lengyelország, Spanyolország stb.) is vannak ilyen típusú, a szólásszabadságot az emberi méltóság jegyében korlátozó törvények. Ezek az államok semmilyen sztenderd szerint sem sorolhatók a diktatúrák sorába.

Vajon mi tette lehetővé, hogy a modernség pusztító forradalmai (1789, 1917, 1933) végigsöpörjenek a kontinensen? Mi lehetett az oka annak, hogy az emberi élet szentségét hirdető zsidó-keresztény Európa tömeggyilkosságok ünneplésébe kezdett? Leo Strauss szerint a hiba ott keresendő, hogy a modernség elmosta a határokat jó és rossz között…

Az amerikai zsidók valóban szamarak, akik könyveket cipelnek. Miközben hangosan hirdetik identitásukat, (Modena szavaival élve) elvétve hallunk tőlünk egy-egy töredékes héber szót. Erre nincs mentség. Ez a közösség hihetetlen felelőtlenségét reprezentálja.
 

A modern Európa történelmében van két meghatározó, szimbolikus jelentőségű esemény: az egyik I. Károly kivégzése, 1649-ben, a másik XVI. Lajosé, 1793-ban. Ezeknek az eseményeknek a szimbolikus értékét az adja, hogy precedens nélküliek – előttük (de utánuk sem) történt hasonló esemény. Legitim uralkodókat természetesen megöltek fellázadt alattvalóik – de nem ítéltek halálra.

„a zsidó az a zsidó, aki zsidó”, másképpen szólva; több közös van, egy, a XVI. századi Fezből származó zsidóban és krakkói kortársában, mint egy nem zsidóban, aki szintén Fezből származik. Bizonyosan van abban némi igazság, hogy a zsidóság egysége a zsidók közös természetében rejlik. Lelki-szellemi egységünk azon alapszik, hogy identitásunkat ugyanazokra a szövegekre, mítoszokra, reményekre építjük.  

Ez egy sokszereplős játék, amelyet nem lehet egyikre vagy másikra kenni, bár mindkét fél felelőssége óriási. De hol van a vállalkozók meg az egyház felelőssége, a szakszervezeteké, a nemcigány társadalmi szervezeteké, meg a nagycsaládosok szövetségéé, amely egy tipikusan vallásos  és szegény középosztály-orientált társadalmi csoport. Miért nem nyújtanak segítséget? 

Tony Curtis dedikált, Esterházy és Parti Nagy beszélgetett jeles román írókkal. Bemutatkoztak európai sokadik könyvesek és elsőkötetesek, megjelent étteremajánló, huszonnégy kötetes történelmi munka indítókötete s népszerű képregény-sorozat új darabja. Sőt A butaság enciklopédiája is olvasható immár magyarul. 

A bori munkaszolgálatos Radnóti Miklós abdai kivégzésének körülményei nemcsak a közvéleményt és az irodalomtudományt, de a Belügyminisztériumot is foglalkoztatták.
 

Kedves András, igazán meglepett a  Szombat 2009 februári számában megjelent nyilatkozatod, mely szerint „A hovatartozásom egyértelmű, zsidó vagyok, aki véletlenül Magyarországon született”. Ezért a nyilatkozatért, sok más társammal és barátommal együtt nagyon büszke vagyok rád…

Kasztner le se törölte a homlokáról a verejtéket, fénylő arccal érkezett, nehéz bőrönddel a kezében.

Az íróasztala mögött terpeszkedő Wisliczeny rögtön a tárgyra tért.

– Na, megkapja amit kért! A gesztust. – Közben mohó kíváncsisággal bámulta a bőröndöt, bele szeretett … Tovább »

Hitlert többször is megpróbálták elpusztítani. Sajnos egyik merénylet sem sikerült, pedig a világ sorsa másképp alakult volna.