Egyesülési joggal való visszaélés miatt a rendőrség eljárást indított a gárdistaavatás egyik szervezője, Vona Gábor ellen.
 

Pár napja a Népszabadság hátsó traktusában kis emlékezés jelent meg egy valamikor e lapnál dolgozó kollégáról, aki nyolcvanöt éves korában felhurcolkodott mostanság az égi szerkesztőségek valamelyikébe. A meleg hangú közlemény olvastán elmerenghetünk az újságírói munka mulandóságán; évtizedeken át gürcöl az ember, fésüli, rendezi, szuszakolja a lapba mások közleményeit, gondolatait, mondatait, szavait, néha maga is fabrikál híreket, nem sokat, pár ezret, tízezret talán csak – aztán jönnek a nyugdíjas évek. Újságot csinálni otthon, magunknak bajos, jön a kert, az unokák és a bosszankodás, hogy mit művelnek odabenn a többiek, akik persze soha többet nem veszik fel a telefont… Aztán azt a kis hírt betétetik a Robival, akinek örökös reszortja az öregek elbúcsúztatása. És aztán a feledés süket csöndje jön csak.

A szélsőjobb nem most ismerte fel: az úgynevezett nemzeti rock ultraradikális hangja mozgósító erejű. A Jobbik keretén belül nemrég megalakult a Magyar Nemzeti Rock Egylet. Szakértők úgy vélik, a hungarista zenei trendet figyelve nem kétséges: az „új hang” csak erősödni fog.
 

Amikor a nap elolvasztotta a fekete, kásás havat, és a sáros hóléből előtünedeztek az emberi élet egész télen át felgyülemlett hulladékai – ócska rongyok, csontok, üvegcserepek –, és a levegőt bűzáradat öntötte el, amelyben a legerősebb a tavaszi föld nedves, édeskés szaga volt, megjelent az udvaron Genya Pirapljotcsikov. A neve olyan idétlenül íródott, hogy attól kezdve, hogy megtanult olvasni, úgy fogta fel, mint valami sértést. 

A következő húsz évnek valószínűleg az lesz a dolga, hogy a közérdeket érvényesítse a kapitalista szabad rablással szemben – állítja Nádas Péter. A Kossuth-díjas író szerint ez nehéz lesz, mert a kádárista és a horthysta restauráció egyetlen ponton találkozik: a korrupcióban. A negyedszázada egy kis göcseji faluban élő Nádas Péter úgy véli, olyan államunk van, amely nem támogatja az egyenlő teherviselés elvét, olyan rendőrségünk, amely nem védi se a vagyont, se az életet, és olyan egészségügyünk, amely nem a szolidaritás elvére épül.

Ulickaja népszerűségének titkát kutatva mind az oroszországi, mind a magyarországi kritika az elismerések mellett többféle elmarasztalást is megfogalmazott. A bírálatokban látensen szinte kivétel nélkül ott van valamiféle ál-irodalmi gyanakvás: nem lehet igazán „míves” munka az, ami a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. 

1943. július elején váratlanul összehívták – rajtunk keresztül – a családtagjainkat, szülőket, feleségeket, egy Szőregen lévő ház udvarába, és egy Todt-ezredes arról tartott előadást, hogy rövidesen a szerbiai Borba indulunk, ahol a magyar állammal kötött megállapodás alapján a rézbányában fogunk dolgozni, és az általunk végzett munka ellenértékeként Magyarország rezet kap cserébe.

Londoni kávézók papírpoharain képregényfigurák hirdetik Magyarországot – nem a Balatonnal, nem a csikós-gulyás Alfölddel, hanem bányászlámpával, fröccsel, a zsidó negyed romkocsmáival, bulizással egy termálfürdőben. A németek kétmillióval kevesebb vendégéjszakát töltenek nálunk, mint tíz éve, de egyre több “fapados” brit, spanyol és francia jön hozzánk. Magyarország újracsomagolva, ahogy az útikönyvek és turisztikai portálok kínálnak minket.
 

Augusztus 9-én nemzedéki feladatunknak tettünk eleget. A jeles eseményről nem számoltak be a szenzációra éhes televíziós csatornák, s még az újságok sem cikkeztek arról, hogy elvégeztük a pestszentlőrinci zsidó temető bozótmentesítését. Mi azonban tudjuk, hogy az efféle “tisztogatásnak” értelme és célja van, amely akár az irányhármas-elve szerint is meghatározható: honnan jövünk, hol vagyunk és hová tartunk.

A BRFK közleménye szerint mindent megtesznek azért, hogy kiszűrjék a rendzavarókat. Két újabb rendezvényt tiltottak meg, a Nemzeti Munkáspárt nem mehet a Tabánba.

Egy nyíltan neonáci rendezvény sérti mások jogait, a rendőrség ezzel az indokkal tiltotta meg a budapesti Rudolf Hess-megemlékezést. A Magyar Helsinki Bizottság szerint azonban a magyar törvények alapján a felvonulást betiltani nem lehet, legfeljebb feloszlatni, ha a rendezvény másokban félelmet kelt. Hitler kegyvesztetté vált helyettesét a szélsőjobb békeharcosnak próbálja beállítani, mert 1941-ben tárgyalásokat kezdett az angolokkal. A hely, ahol eltemették, náci zarándokhellyé vált, de az ott tartott felvonulásokat Németországban jogi eszközökkel sikerült betiltani.
 

Olyan országban élünk, ahol sorozatban aljas gyilkosságokat követnek el ártatlan cigány emberekkel szemben, ahol a társadalom nem csekély része deviánsoknak tekinti a melegeket, alacsonyabb rendűeknek a nőket, elítélendőknek a “csonka családokat”, nemzetközi összeesküvőknek a zsidókat, és ahol a legnézettebb tévé csatorna vezető riporterét Izraelbe küldheti egy szélsőjobboldali politikus, ha éppen ahhoz van kedve. Agresszív és kioktató hangú küzdelem a parlamentben és a médiában, szitokáradat az utcán, az üzletben, a játszótéren. Permanens adok-kapok. De ki harcol ki ellen? Ki az ellenség?
 

A rendőrség megtiltotta a Rudolf Hessre emlékező neonáci felvonulást Budapesten. A BRFK szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, és nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

Sevillai ülésén az UNESCO világörökségbizottsága (VB) több területen is stratégiai fontosságú fejleményeket üdvözölt az Andrássy út pufferzónájának számító Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban. Érdemi előrelépés azonban csak az új örökségvédelmi törvény ügyében történt, a többi területen évek óta nincs haladás. A zsidó negyeddel kapcsolatban a zöldombudsman is igen kritikus jelentést tett közzé.
 

Az izraeli légierő lebombázott egy, a Gázai övezet és Egyiptom között húzódó csempészalagutat, válaszul az őt ért palesztin rakétatámadásokra.
 

Az a tény, hogy a legutolsó kivégzés a roma Holokauszt
évfordulójának éjjelén történt, nyilván nem véletlen.  

Országimázs kicsit másképp
2009. augusztus 7. /Moór Valéria
 

Az utóbbi időben az Izrael és a palesztinok között kirobbant konfliktusok nyomán ismét előtérbe került egy immáron három éves probléma. A dolog tulajdonképpen merő banalitás, mégis begyűrűzött a politikai … Tovább »

A budapesti zsidóság sorsát mutatja be a fővárosi Páva utcai Holokauszt Emlékközpont augusztusi tárlatvezetése, amelyet az állandó kiállítás anyagából állítottak össze – közölte Pécsi Tibor, az intézmény oktatási programjának vezetője.
 

“Látványos gesztust” kért Szaúd-Arábiától Izrael felé több mint 200 amerikai képviselő. Rijád skizofréniával vádolja a zsidó államot.
 

2009. július 24. Önéletrajzának, a Bicikliző majomnak a végén kijelenti, hogy „Egész életemben Auschwitzot és a Gulágot akartam megérteni.” S miután kiderült, hogy, különösen Auschwitzot, nem lehet megérteni, e nagy kitérő után végre foglalkozhatott azzal, amivel szeretett … Tovább »