Zsidók milliói éreznek hozzánk hasonlóan a mai estén

Dr. Verő Tamás, a Frankel Leó úti zsinagóga főrabbija újévi beszéde.

„Reeh natati lefanekha hajom et hachajim veet hatov, veet hamavet veet hara.” „Lásd, ma eléd adtam az életet és a jót, a halált és a rosszat.”(Dvarim 30:15)

A hagyomány azt tanítja nekünk, hogy minden emberben két erő lakozik: a jécer tov, a jóra törekvő ösztön, és a jécer ráá, a rossz, az önzés felé húzó hajlam. Nem véletlenül kaptuk ezeket. Nem feladatunk kiirtani a rossz ösztönt, hiszen szükség van rá a megélhetéshez, az életfenntartáshoz, amikor saját érdekeinket kell képviselnünk. A mi küldetésünk az, hogy a két erő között egyensúlyt teremtsünk – hogy egyik se uralkodhasson el a másik felett, és rajtunk. Ahogy Atyáink tanításai mondja: „Eize hu gibor? Ki a hős?” „Hakoves et jicro. Aki legyőzi az ösztöneit.”

Úgy vélem, napjainkban még egy lépés elengedhetetlen: meg kell tanulnunk világosan felismerni és megkülönböztetni a jót a rossztól. Gyermekként a mesékben láttuk ennek egyszerű példáit – tudtuk, hogy nem a boszorka, nem Szörnyella, nem a farkas, nem Hókuszpók oldalán állunk.

Napjainkban azonban egyre gyakoribb jelenség, hogy emberek félnek annak a felelősségétől, hogy határozott választóvonalakat húzzanak jó és rossz, barát és ellenség között, tartva attól, hogy ezzel nem felelnek meg egyes társadalmi elvárásoknak, csoportoknak, trendeknek. Így inkább mindkét oldalon igyekeznek megfelelni, amivel összemosódást és káoszt teremtenek, mint amilyenből az Örökkévaló 5786 évvel ezelőtt megteremtette a világot. Isten szétválasztotta az elemeket, egyértelmű határokat húzott a vizek, az égbolt és szárazföld, munka és pihenés, szent és profán, világosság és sötétség között. Így lett a káoszból: rend.

Az elmúlt két esztendő sajnos azt mutatta, hogy a világ jelentős része kudarcot vallott a jó és a rossz közötti különbség felismerésében. Láttunk magánembereket, hírességeket, szervezeteket, kormányokat, egyetemeket, kulturális intézményeket, amelyek nem voltak képesek, nem mertek vagy nem akartak kiállni a világosság mellett. Ehelyett a sötétséget választották, ahol az igazság elrejtve marad, és ahol a hazugság, a manipuláció, a megtévesztés, a torz narratíva szabadon burjánzik.

Így telt el az 5785. esztendő. Az év, amikor még mindig 48 túsz van fogságban. Az év, amikor a nyílt antiszemitizmus, a diszkrimináció és a kettős mérce világszerte megszokottá és mindennapossá vált. Az év, amikor izraelieket kizárnak versenyekről, amikor Bécsben megtagadják a kiszolgálást, mert valaki héberül beszél, amikor egy német bolt tulajdonosa kiírja, hogy zsidók nem léphetnek be. Amikor világhírű énekes több tízezer ember előtt közli a színpadon két izraeli lánnyal, hogy igyekszik őket is egyenlő embernek tekinteni.

És végül az év, amelyet azzal zártunk, hogy vezető országok kormányai – mintha a terrort díjazták volna –, minden józan diplomáciai megfontolás nélkül elismerték a palesztin államot.

Érthető hát, ha dühöt, csalódottságot, tehetetlenséget érzünk. Két éve tart mindez, türelmünk fogy, a megoldás távolinak tűnik. De bármennyire is jogosak ezek az érzések, nem engedhetjük, hogy eluralkodjanak rajtunk! Nem engedhetjük, hogy pesszimizmusba, bénultságba taszítsanak! A fájdalom és harag bennünk marad, de reménnyel, hittel, bizakodással egyensúlyba kell kerüljenek.

Jogos a kérdés, ami felmerül a sorok hallatán: honnan merítsünk erőt? Elsősorban egymásból. A tudatból, hogy nem vagyunk egyedül. Szomorú, de ugyanakkor felemelő belegondolni, hogy zsidók milliói éreznek hozzánk hasonlóan a mai estén, és ugyanazokkal a szavakkal imádkoznak egy békésebb, nyugodtabb új esztendőért. Erőt meríthetünk abból is, ha aktívan részt veszünk a közösségi életben, segítünk másoknak, hisz a tettek csökkentik a tehetetlenség érzését, a micvák teljesítése pedig egyszerre erősít bennünket és a közösséget.  Harcolhatunk a sötétség ellen az igazság terjesztésével, ahogy azt a jelen lévők közül is többen is, hatékonyan teszik! Fejezzük ki támogatásunkat az izraeli ismerőseink, rokonaink vagy személyesen nem ismert katonák, családok irányába! Képezhetjük is magunkat, tanulhatunk valami újat, vagy fejleszthetjük meglévő tudásunkat. Ez szintén segít előre haladni – a szerzett tudás pedig a zsidó közösség javára fordíthatjuk. Ellátogathatunk év közben is néha a zsinagógába, hogy magunkba szálljunk és spirituálisan feltöltődjünk.

Sírás helyett válasszuk a nevetést! A zsidók számára a humor mindig is egy öngyógyító terápia volt a stressz, az örökölt és szerzett traumák, a frusztráció, a félelem feldolgozására. Legyen az egy vicc, film, színdarab, egy jó könyv vagy a kedvenc stand up előadónk videója. A nevetés gyógyít, még a legsötétebb pillanatokban is.

Ez a képességünk, a rugalmasság, a reziliencia tesz bennünket erőssé. Életünk ezen részét képesek vagyunk irányítani a körülményektől függetlenül! Arra a részre pedig, amire nincs ráhatásunk: kérjük most az Örökkévaló segítségét. Kívánom, hogy az 5786. év, amely ma este köszönt be, hozzon mindannyiunknak békét, vigaszt és hitet. Hozzon erőt a küzdelmekhez, és világosságot a sötétség helyett.