Régi antiszemitizmus és új? – Fogalmakról és nézőpontokról

Ferenc pápa zsidósággal kapcsolatos ellentmondásos kommunikációjáról írt Gadó János, erre válaszol az alábbiakban Biró Tamás.

Ferenc pápa kapcsán Gadó János bemutatja, hogy a „régi antiszemitizmus” és az „új antiszemitizmus” nem feltétlenül jár együtt: „mindvégig határozottan elítélte – a régi antiszemitizmusokat: a keresztény eredetű, teológiai antijudaizmust és a 19-20 századi, rasszista gyökerű antiszemitizmust. Üzenetei ebből a szempontból egyértelműek voltak (…) A baj az új antiszemitizmussal volt: a haladó világ nagy részéhez hasonlóan ebbe a csapdába a pápa is belesétált”. A szerző azt is hozzáteszi, hogy „[a] fenti ellentmondás sokunkat zavarba hozhat”.[1] Na de miért is hozna bennünket zavarba?

Ferenc pápa nem szorul a védelmemre, az általam is ambivalensnek ítélt megnyilatkozásait nem én fogom kimagyarázni. A téma azonban általánosabb kérdések megvitatását is lehetővé teszi.

 

Fogalmak különválasztása

Kutatóként a fogalmi distinkciók híve vagyok.[2] Az ókori pogány judeofóbia, a középkori vallásos antijudaizmus, a 19. század végé óta fellángoló, faji alapú antiszemitizmus, az iszlamista zsidóellenesség és a kortárs Izrael-ellenesség öt különböző fogalom. Más korszakokban, más ideológiai háttérrel, eltérő formákban jelentek meg. A metafizikai és pszichologizáló magyarázatokat, miszerint a zsidóellenesség időtlen természeti törvény, fizikai konstans, mint a fénysebesség és a Planck-állandó, mert a zsidóság az örök bűnbak, nem tartom meggyőzőnek. A világot annál sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak, sokszínűbbnek gondolom, mint hogy ilyen egyszerű magyarázatokkal le tudnánk írni.

A zsidóellenesség felsorolt öt formáját – mint azt Gadó cikkében Ferenc pápa is illusztrálja – külön kell egymástól választanunk. A fogalmi distinkció teszi lehetővé azt, hogy a hasonlóságokat és a különbségeket kielemezzük. Hogy megértsük, mit vett át egyik a másiktól, és miben változtatott egyik a másikhoz képest. Hogy felfedjük a folytonosságokat, az átfedéseket, de a töréseket is. Azt, ha az egyik a másik ellen fordult, például amikor az Izrael-ellenes egyben antifasisztának is vallja magát.

Ha az antiszemitizmus szót differenciálatlanul alkalmazzuk a zsidóellenesség minden formájára, akkor az előbbi kérdéseket fel se tudjuk tenni. Ha a kortárs baloldali Izrael-ellenességet összemossuk a korábbi, faji alapú antiszemitizmussal, akkor nem értjük meg a bennünket körülvevő világot. És ez nem csupán a tudomány elefántcsonttornyából nézve fontos szőrszálhasogatás. Van, akinek a jelenségek jobb megértése lelki megnyugvást nyújt. Másoknak a reményt, esetleg egy cselekvési tervet ahhoz, hogy egy kicsit is jobbá tegyük a világunkat, legalábbis saját környezetünket benne.

Mert ha elfogadnánk egy olyan nagynarratívát, hogy a zsidó az örök bűnbak, abból mi következne? Az, hogy nem lehet semmit tenni, ez így marad örökkön örökké, nyugodjunk bele a sorsunkba, úgyis utálni, rosszabb esetben kiirtani fognak bennünket. Vagy az következne belőle, hogy Rambóként védjük magunkat a bennünket körülvevő világban, mert csak saját magunkra számíthatunk.[3] Ezzel a gond az, hogy Rambo egy fiktív filmfigura, és Trump elmúlt néhány hónapja éppen azt bizonyította be, hogy még egy világhatalom sem képes bármit elérni erővel. Pláne egy kis nép, egy kis ország. Együttműködésre, win-win megoldások keresésére van szükség a globális világban.

Ehhez pedig alaposabban, mélységében meg kell értenünk a többi szereplőt is – legyen az a szövetségesünk, potenciális szövetségesünk, egy jószándékú semleges tényező vagy az ellenségünk. Az ellenségünket azért kell megérteni, hogy megvédhessük magunkat tőle, hosszabb távon pedig hogy pacifikálhassuk őt. A többieket pedig – állítom – a perspektívánk szélesítésével a partnereinkké tehetjük.

Az a „zavaró ellentmondás”, amivel a zsidó világ szembesül Ferenc pápa nekrológja megírásakor, mások jobb megértésével oldható fel. Bármennyire nehéz is, ki kell lépnünk a saját nézőpontunkból. El kell távolodnunk attól, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”. A zsidóság és Izrael hosszú távú érdeke azokat is szövetségessé, legalábbis partnerekké tenni, akik nem osztják pontosan a narratívánkat. Akik nem pont akkor és nem pont úgy fogalmaznak, ahogy mi azt szeretnénk és elvárnánk. Akik nekünk nem tetsző szempontokat is behoznak a diskurzusba. Akik nem osztják a fájdalmunkat, az indulatainkat. Akik semleges álláspontot próbálnak elfoglalni, bármilyen okból.

 

Más nézőpontok megértése

Tekintsük Ferenc pápát, akitől nem tagadhatjuk meg a palesztinok iránti empátiát. 2023 októbere óta minden este felhívta a kis gázai keresztény közösséget.[4] Hívei hagyományosan mégiscsak a szentföldi arabok körében vannak – még ha tudjuk is, hogy az izraeliek, az Izraelben élő vendégmunkások, sőt a 2023. október 7-én lemészároltak és a Gázába hurcolt túszok közt is voltak keresztények. A katolikus egyház neve szerint ’egyetemes’ (vö. gör. katholikosz), és tanításában a béke hirdetése nagy szerepet játszik (akárcsak a mi vallásunkban, gondoljunk az Amida utolsó áldására és a Kaddis zárómondatára).

Lehetséges, hogy a nézőpontunkból az ilyen „álsemleges” magatartás valójában az ellenségeinket védi, és védte a múltban is. A másik oldal meg úgy látja, hogy nem áll ki eléggé az ő ügyük mellett. Az egyik oldal hiányolja, hogy a megkritizált személy (nem konkrétan Ferenc pápa) nem fogalmazza meg elég explicit formában azt, ami amúgy nyilvánvaló, miközben a másik oldal hangját a sorok közé is beleolvassa. A másik oldalnál ugyanez történik fordítva, pepitában. Ez a kettősség jól megfigyelhető Biden, az EU és a média megítélésében. Azokat, akiket zsidó és izraeli oldalról palesztin-pártisággal vádolnak, a másik oldal túlságosan Izrael-pártinak látja. A Szombat olvasói nyilván meglepődtek, amikor ezt a rigmust olvasták: „Biden, Biden, ne bujkálj, elkövetted a népirtást, EU, EU, ne bujkálj, támogattad a népirtást.”[5] (Nyilván nekünk van igazunk…, és a kommentelők sok-sok érvet fel fognak sorolni a Facebookon, a cikk megosztása alatt. Ezek kifejtésétől ezért itt most megkímélem az olvasót.)

Nem visz előre az, ha a középen állókon számonkérjük, miért nem a mi hangunkon szólalnak meg. Próbáljunk kilépni zsidó bőrünkből, és beleképzelni magunkat egy pápa vagy bármely nyugati, felvilágosult ember bőrébe. Mit látunk? Október 7-én brutálisan lemészároltak ezerkétszáz zsidót (és nem zsidót), és több száz embert elraboltak. Borzasztó! Azóta Gázában ennél a számnál (bármely számadatot fogadjuk is el) jóval többen haltak meg. Szintén borzasztó! Békét szeretnénk minél hamarabb! Túszokat elengedni, tüzet beszüntetni!

Baj az, ha valaki így gondolkodik? Feltétlenül az ellenségünk az, aki így látja a világot, például egy pápa vagy egy nyugati értelmiségi? Emlékezzünk vissza, Drezda aránytalannak tartott bombázása mekkora polémiát váltott ki az angolszász sajtóban már a háború alatt is. Az etikai önreflexió a modern kor nyugati emberének második természete. Ha mi magunk is a modern nyugati világhoz soroljuk magunkat, akkor fogadjuk ezt el, ne akarjunk másokat cenzúrázni.[6]

Kivéve, persze, ha katonai cenzúrát szeretnénk alkalmazni, mert a szabad véleménynyilvánítás hátráltatja a hadműveleti céljainkat. Legyen szó Drezdáról vagy Gázáról. A második világháborúban a cél Hitler és rendszere totális elpusztítása volt, nem pedig az azt többséggel hatalomra juttató, a rendszert megtűrő, kiszolgáló, fenntartó, nagy számban éljenző német nép kiirtása. Bízom benne, hogy zsidóként, egy közel háromezer éves etikai hagyomány örököseként szabad úgy gondolkodnom, hogy a gázai hadműveletek célja a Hamász fölötti totális győzelem, nem pedig a gázai lakosság kiirtása, tengerbe szorítása vagy elüldözése. Egyes Facebook-bejegyzéseket és -kommenteket olvasva ebben időnként elbizonytalanodom… Bármennyire jogos is hitsorsosaim indulata, kultúrember legyen képes az érzelmeit kordában tartani, legalábbis a nyilvános és írott kommunikációs térben. A közösségi vezető, a véleményvezér pedig segítse megőrizni a kommunikációs tér kulturáltságát.

 

Népírtás?

Térjünk most át a népírtás vádjára. Az előbb említett Facebook-bejegyzéseket és -kommenteket olvasva a megyei páttitkárról szóló vicc jut az eszembe, aki szerint a megyéjében nincs antiszemitizmus, de igény lenne rá. Népírtás nincs. De megnyugtatna, ha biztos lehetnék abban, hogy még hasonlók, például kényszerkitelepítések sem lennének napirenden.[7] Vagy olyan intézkedések, amelyek a gázai lakosság „önkéntes” elmeneküléséhez vezetnének.[8]

Én magam hajlandó vagyok elhinni a saját oldalamnak, hogy 2023. október 7-e és e cikk megjelenésének időpontja között minden nap, minden órában elegendő élelmiszer, ivóvíz és áram jutott be a gázai övezetbe, hogy az izraeli hadsereg mindent megtett a járulékos vesztességek minimalizálása érdekében a Hamász etikátlan taktikája ellenére, és hogy tényleg a szerencsétlen véletlen okozta azokat az eseteket, amelyeket az IDF is elismert. Végül, hogy a másik oldal minden vádja hamis („paliwood”).

De megengedem, hogy aki nem erre az oldalra született, az egészséges kritikával („egy csipetnyi sóval”) kezelje mindkét oldal híradásait. Azt is tudom, hogy jelen helyzetben senki nem rendelkezik annyi információval, hogy akár pro, akár kontra megalapozott értékítéletet mondjon – még az érintett titkosszolgálatok sem, nemhogy egy pápa vagy egy átlagember. Ezért nem kiáltom ki Izrael-ellenesnek azokat, akik inkább egy agnosztikus, semleges álláspontra helyezkednek. Sőt, a most elhunyt pápához hasonlóan, én magam is nyugodtabb lennék, ha egy valóban független testület (legyen az vizsgálóbizottság vagy bíróság) mondaná azt ki egyszer és mindenkorra, hogy nem történt semmi, ami az emberiességellenes és háborús bűnök kategóriájába tartozhat.

Gadó János szerint „a »népirtás« vádja a mai kor legdurvább antiszemita hazugsága, ami gyakorlatilag lenullázza Izrael Állam létjogosultságát. Üzenete a Holokauszt-tagadás vagy relativizálás egy változata: ha a zsidók népirtást követnek el, akkor többé nincs joguk számon kérni a velük szemben elkövetett népirtást.” Két logikai hibát is látok ebben az okfejtésben. Egyrészt, egy bűn akkor is bűn marad, ha a korábbi áldozat később maga is elkövetővé válik. Tehát senki nem relativizálja a holokausztot, ha Izraelt népírtással vádolja. (Hacsak nem gondoljuk azt, hogy más genocídiumok emlegetése, az indiánoktól az örményekig, relativizálná a holokausztot.) Másrészt, Izrael Állam létjogosultságát hiba 2025-ben is a holokauszthoz kötni. Izrael Állam létjogosultságát az adja, hogy immár több generáció született, nőtt fel és élt ott, azon a földön, ott építette ki az egzisztenciáját – tehát joga van ott élni. Akárcsak egy többgenerációs angol, ír, olasz, afrikai vagy kínai származásúnak az Egyesült Államokban, egy orosz etnikumúnak a Baltikumban. És egy palesztinai arabnak Akkóban, Názáretben, Betlehemben, Gázában.

Ezért vitatkozom Gadó Jánossal amikor azt állítja, hogy „a népirtás-vád a jelenkori antiszemitizmus csúcsa”. Máshol így fogalmaz: „Az európai médiában … persze indirekt üzenet: Izrael az ártatlan palesztinokat gyilkolja. (Néhány ideológiával korábban ezt úgy mondták: a zsidók az ártatlanokat gyilkolják. Lásd a betlehemi gyerekgyilkosság kétezer éves rémtörténetét, a középkori vérvádat, a kútmérgezés vádját és a többit.)”[9] Samuel Sandmel javasolta a „parallelománia” fogalmát fél évszázaddal ezelőtt: a kutató hajlamos párhuzamokat felfedezni ott is, ahol csak felszíni a hasonlóság, de a mögöttes struktúra eltérő.[10] Például a betlehemi gyermekgyilkosságot a legenda szerint egy származását tekintve nem is zsidó király rendelte el épp a zsidó gyermekek ellen. Ókori vándormotívum, amely Mózes születésére utal (Exod 1–2). Ezzel szemben a kútmérgezés vádja a járványok felfoghatatlanságára adott válasz, hasonló szerkezetű (nem csak zsidóellenes) konteókkal a Covid idején is találkoztunk. A vérvádak ellen gyakran gyanakvással élt, néha ellene aktívan fellépett a királyi, ill. a pápai hatalom[11] – tehát nehezen emlegethetők mai politikusok és pápák kritikájával egy lapon.

A középkori vérvádak és a kútmérgezés helyi jelenségek voltak, adott település lakói a velük együtt lakó zsidó szomszédokat vádolták meg, és nem születtek olyan általános, az egész zsidóságot érintő vádak, mint az újkorban. Az újkori összeesküvéselméletek viszont nem tartalmaztak gyermekgyilkosságot, inkább a világ komplexitását nem értők leegyszerűsítő világmagyarázatai. Ebben a kútmérgezési vádakra hasonlítanak. A párhuzam annyiban áll meg ezen konteók és az Izraelt tudatos gyermekgyilkossággal vádolók között, hogy tudatos ágenciát tételeznek fel ott is, ahol nincs ilyen. A világ komplexitását egyszerűsítik le, amikor valójában összetett, emberi ésszel nem mindig nyomon követhető folyamatok (epidemiológiai, gazdasági, ill. hadműveleti tényezők) okozzák a tragédiákat. Ugyanez a HADD-nek nevezett kognitív mechanizmus magyarázza azt is, ha valaki isteni büntetésként értelmez egy földrengést, orosz hibridhadviselésként egy szinkronizációs hiba okozta áramszünetet[12] vagy a kínaiak és Bill Gates biológiai fegyvereként a Covid-19-et.

 

A Nemzetközi Bűntetőbíróság, a kétállami megoldás és a párbeszéd fontossága

Az emberiesség elleni bűn vádja súlyosan hangzik. De ha hiszünk abban, hogy Izrael ilyet nem követett el, akkor mi bajunk lehet azzal, hogy az izraeli vezetők egy független vizsgálatnak vessék alá magukat? Lássuk a vád bizonyítékait, amelyeket Izrael felkészült jogászai meg fognak tudni cáfolni. Ha valóban történtek bűnök, akkor azt egy belső független vizsgálat már rég feltárta, tehát a komplementaritás elve miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság nem is tárgyalhatja. Bízzunk abban, hogy Izrael egy demokratikus ország, ahol még a miniszterelnök sem úszhatja meg, ha bűntetteket követett volna el…

Torgyán József híres mondása szerint „ügyvédet perrel, szépasszonyt kemény szerszámmal megijeszteni nem lehet”. Feltéve, persze, hogy nincs vaj a füle mögött. Nekünk, laikusoknak valóban ijesztő és felháborító az a gondolat, hogy Netanjahuékat az NBB elé citálják, hiszen mi magunk félnénk egy pertől, még ha biztosak vagyunk is saját igazunkban. Egy jogász azonban ne ijedjen meg a hágai bíróságtól, ha tudja, hogy Izrael nem követett el háborús bűnöket.

Tartok tőle viszont, hogy a probléma más. Mivel Izrael nem tagja a Római Statútumnak, ezért izraeli állampolgárt csak akkor lehet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítani, ha egy aláíró tagállam területén követett el a gyanú szerint bűncselekményt. Jelen esetben az elfogatóparancs alapja az, hogy a Palesztin Hatóság 2015 óta tagja a Római Statútumnak. Vagyis, ha az izraeli vezetők a NBB elé állnának, az nem csak egy háborúban lévő ország működésében okozna hihetetlen zavarokat, hanem implicite a palesztin államiság elismerését is jelentené. (Izrael létjogosultságát viszont nem kérdőjelezné meg.)

Ezzel eljutunk a kétállamiság problémájához. Ha etikai alapon az arab lakosság kiirtását, tengerbe szorítását vagy száműzését kizárjuk, két opció marad: a kétnemzetiségű állam Belgium mintájára, vagy a kétállami megoldás. Előbbit senki nem tartja reálisnak, marad az utóbbi, ami viszont itt és most nagyon nem időszerű. Dehát Izrael 77 éves, ami nem hosszú idő, mert a zsidó történelemben évszázadokról és évezredekről beszélünk. Talán 77 év múlva reális lesz. Előbb-utóbb reálissá kell válnia.

Ennek előfeltétele az, hogy tényleg akarjuk a megoldást, és ne csak a (jogos) sérelmeinknek adjunk hangot. A tudományos életben megtanultam, hogy félrevezetőek az anekdoták a kádból kiugró Arkhimédészről és Newton almájáról. Egy-egy probléma megoldásához arra van szükség, hogy minél több emberrel beszélgessünk, és a tőlünk különböző nézőpontok megértése révén tágítsuk a látókörünket. Jelen esetben is az vezethet el (nagyon hosszú távon) a megoldáshoz, ha megpróbáljuk megérteni azokat, akik hozzánk hasonlóan a modern nyugati világ részei. Még ha nem is pontosan a mi narratívánkat osztják: legyen EU-s politikus, a sajtó vagy a pápa.

A szerző naivan optimista nyelvész-hebraista

Jegyzetek

[1] Gadó János: A pápa, a régi antiszemitizmus és az új. Szombat online, 2025. 05. 01. https://www.szombat.org/politika/a-papa-a-regi-antiszemitizmus-es-az-uj.

[2] Biró Tamás: Jeruzsálem, a szimbólumként használt város. Szombat online, 2021. 05. 09. https://www.szombat.org/politika/jeruzsalem-a-szimbolumkent-hasznalt-varos.

[3] Ezt az álláspontot Tatár György így foglalja össze: „Az, hogy a holokausztot megállította az, hogy a Harmadik Birodalom katasztrofális katonai vereséget szenvedett egy háborúban, amit egészen másért vívtak, egészen másért győzték le Németországot, ez a holokausztnak pusztán a megakasztását jelenti. (…) Előtte is volt, természetesen nem ilyen nagyságrendben (…) ez [Németország legyőzése – BT] a holokausztot természetesen nem szünteti meg, csak pillanatnyilag nehézzé teszi a folytatását (…) az a processzus, ami zsidógyűlöletben a világtörténelemben valamikor elkezdődött. és hullámzik különböző intenzitással, ennek nincs vége. (…) Ez a dolog semmiféle módon meg nem akasztható, meg nem szüntethető (…) Az égvilágon semmi más nem tudja megfékezni, csak egy állig felfegyverzett nemzetállam. Ez Izrael. (…) Ha ez elpusztul, akkor nekünk annyi.” (Lehetséges – e siettetni a Messiást? [Fényes Balázs és Tatár György beszélgetése az Ohel Avraham zsinagógában] 2024-02-29. Tóth Vanda Videó, 2024. 03. 02. https://www.youtube.com/watch?v=1vZlYY7tV1A, 18:45–20:25.) Tőlem ez a világnézet végtelenül távol áll, olyannyira, hogy vita alapjául szolgáló közös kiindulási pontot sem találok. Ha valaki így éli meg a bennünket körbevevő világot, akkor az szükségképpen erre a következtetésre jut.

[4] Nidal Al-Mughrabi és Maya Gebeily: Gaza’s Christians ’heartbroken’ for pope who phoned them nightly. Reuters, 2025. 04. 22. https://www.reuters.com/world/gazas-christians-heartbroken-pope-who-phoned-them-nightly-2025-04-21/.

[5] Iván-Nagy Szilvia és Lengyel-Szabó Péter: Csellel tartottak Palesztina mellett kiálló tüntetést a Szabadság téren. Telex, 2024. 08. 09. https://telex.hu/belfold/2024/08/09/oslakosok-vilagnapja-palesztin-tuntetes-szabadsag-ter.

[6] Ne adj isten, engedtessék meg, hogy egy nyugodtabb pillanatban reflektáljunk önmagunkra, etikai kérdéseket vessünk fel, és megkérdőjelezzünk olyan állításokat, amiken egy háború idején nincs idő elgondolkodni.

[7] [Times of Israel]: Smotrich: Government establishing ’migration administration’ for Gaza exodus. Times of Israel, 2025. 03. 09. https://www.timesofisrael.com/smotrich-government-establishing-migration-administration-for-gaza-exodus/.

[8] Jusson eszünkbe a muszlim országok zsidó lakosságának a sorsa, amelyet sok Facebook-poszt mint valódi etnikai tisztogatást állít szembe az izraeli és palesztinai arabok helyzetével (például itt). Igazság szerint sok esetben nem egyik napról a másikra üldözték el őket, hanem évtizedekbe telt, míg a folyamatosan romló helyzet miatt a zsidó közösségek tagjai „önként” kivándoroltak Izraelbe. Az olyannyira zsidógyűlölő Iránban a ma már alig létező zsidóságnak még alkotmányosan garantált kisebbségi parlamenti képviselője is van. Látjuk tehát, hogy nem csak az kehet morálisan elfogadhatatlan, ha egy etnikumot egyik napról a másikra kiirtanak vagy elüldöznek.

Ezen a ponton már szinte hallom az ellenérvet: az is morálisan elfogadhatatlan, ami 2023. október 7-én történt. Igen, ez így van, az is morálisan elfogadhatatlan. Mégse hatalmaz fel bennünket morálisan elfogadhatatlan cselekedetekre. Ld. még a következő fogalmakat is: kollektív büntetés (vö. a német kisebbségek kitelepítése a második világháborút követően), a „te is” érvelési hiba, ill. a „mások még rosszabbak” érvelési hiba,

[9] Gadó János: Európa – a gyújtogató tűzoltó. Szombat online 2024. 11. 08. https://www.szombat.org/politika/europa-a-gyujtogato-tuzolto.

[10] Samuel Sandmel (1962): Parallelomania. Journal of Biblical Literature 81 (1): 1–13.

[11] Visi Tamás (2009): Vérvád – újratöltve. Buksz 21 (2): 144–153.

[12] Bodnár Zsolt: Amikor megáll az élet – képeken a Spanyolországot és Portugáliát sújtó áramszünet. Qubit 2025. 04. 28. https://qubit.hu/2025/04/28/amikor-megall-az-elet-kepeken-a-spanyolorszagot-es-portugaliat-sujto-aramszunet.