Örkény Antal: A menekültválság nem növelte az idegengyűlöletet Nyugat-Európában

Írta: Örkény Antal - Rovat: Politika

Európa migrációs kihívásai napjainkban csak úgy érthetők meg, ha a migrációt, mint komplex társadalmi kérdést vizsgáljuk. Ennek egyik eleme maga az el- és bevándorlás, illetve a kényszermigráció tömeges jelensége, azaz a menekültkérdés. Ebből a szempontból Európa számára a döntő kihívás abban mutatkozik meg, hogy mit tud kezdni a nagy számban érkező bevándorlókkal és menekültekkel, és mennyire képes megteremteni az érkezők szabályozott befogadását és integrációját. A hagyományos migráció és a menekültek érkezése azonban politikailag is megrázkódtatta Európát, polarizálta a korábbi politikai status quot, és elindította azt a radikalizációs folyamatot, amely teret nyitott a szélsőséges politikai erőknek, a szélsőjobboldali pártok megerősödésének és az anti-migrációs populista diskurzusnak. Harmadrészt értékválságot generált Európában, ahol az elmúlt évtizedeket inkább meghatározó nyitott, toleráns, befogadó és egymást elfogadó, liberális, demokratikus közvélekedésekkel szemben az olyan attitűdöknek kedvezett, amelyek inkább a bezárkózásnak, az etnocentrista és nacionalista érzületeknek, az autoriter hatalomgyakorlásnak és gondolkodási sémáknak, illetve a durva és agresszív előítéleteknek nyitottak utat. Ezek a szempontok kölcsönhatásban, bonyolult ok-okozati viszonyban állnak egymással. Hozzászólásomban a három szempont közül az utóbbira szeretnék reagálni, és néhány fontos kérdésre hívnám fel a figyelmet, ami egyben összefügg az első két említett problémával.

1. Mennyire jellemző az Unió országaiban az idegenelleneség jelensége? A szociológiai kérdőíves kutatások szerint1 az idegenekkel szembeni elutasító attitűd folyamatosan minden országban létezik. Ez számos forrásból táplálkozik. Egyrészt szerepet játszanak ebben általános, személyes pszichológiai mechanizmusok, mint például az ismeretlen iránti gyanakvás, a közös kulturális kódok és a magától értetődés hiánya, az idegenek és a másság félelme, a többi csoporttal szembeni tartózkodás (A. Schütz). Az idegenellenességben szerepet játszanak szociálpszichológiai szempontok is, mint a frusztráció, a szociális bizonytalanság, a társadalmi távolság, a bizalmatlanság, a társadalmi fenyegetettség, és a negatív csoportközi érzületek (H. Taifel), illetve szociológiai szempontok, mint például az irigység, a státuselégedetlenség, az ellentétes gazdasági és társadalmi érdekek, a jóléti sovinizmus (J. Habermas). Végül megjelenik benne a morális pánik, mediatizált politikai indoktrináció, az erkölcsi ütközésre alapuló politikai kommunikáció, széleskörű társadalmi részvétellel és gyors elterjedéssel (S. Cohen), valamint olyan kollektív érzületek (ideológiák) mint a társadalmi dominancia, az autoriter beállítódás, a politikai elidegenedés, a különféle etnikai, kulturális és vallási eredetű kisebbségekkel szembeni veszélyeztetettségérzet és bűnbakképzés (A. Zick és W. Heitmeyer). Hozzá kell azonban tenni, hogy az idegenellenesség egy olyan érzület, amelyben ezek a szempontok bonyolult módon keverednek egymással. Mindannyiunkat áthat egyfajta idegenségérzet, kit jobban, kit pedig kevésbé, a különféle tényezők hatására.

2. Növekedett-e az idegenellenesség Európában az elmúlt években? Az adatok meglepő módon azt mutatják, hogy összességében az idegenellenesség Európában nem nőtt jelentősen, még a 2015-ös menekültválság következtében sem. Ugyanakkor az országkülönbségek igen nagyok. A menekültek befogadásának leginkább kitett országok esetében szinte semmi növekedés nem mutatkozik az idegenellenesség tekintetében (Németország, Svédország, Spanyolország) és a legalacsonyabb Európában. (Az Egyesült Királyságban és Belgiumban valamivel magasabb volt ez, de 2016-ra jelentősen csökkent.) Ugyanakkor a közép-európai régióban Csehország és különösen Magyarország esetében az idegenellenesség hagyományosan magas volt, és drámaian meg is nőtt 2015 után. (Lengyelországban hasonló a trend, de valamivel visszafogottabb.) Külön is érdemes szólni Ausztriáról és Olaszországról. Mindkét országban valamivel az európai átlag felett mozog az idegenellenesség mértéke, és ráadásul 2016-ra mindkét országban jelentősen emelkedett ennek mértéke.

3. Tesznek-e különbséget az emberek a migránsok és a menekültek között? A kutatásban külön szerepeltek kérdések a migránsokra és a menekültekre vonatkozóan. A válaszokból úgy tűnik, hogy a különböző országokban az elutasítás mértéke különbözik a két csoport esetében, tehát a közvélemény hajlamos a két csoportot külön megítélni. Vannak országok, ahol mindkét csoporttal szemben a közvélemény relatíve elutasító. Magyarország, Csehország és Ausztria (SIC!) esetében a válaszadók nem is tesznek különbséget a két csoport között, a kettőt összemossák, míg Olaszország és Szlovénia esetében a migránsokkal szemben erősebben elutasító a közhangulat, mint a menekültekkel.

Ezzel szemben Portugália, Spanyolország és Norvégia mindkét csoportot elfogadja, de a menekültek esetében a befogadó attitűd sokkal erősebb. Ettől részben különbözik Svédország: a svéd válaszadók a migránsokat a leginkább fogadják el Európában, míg a menekülteket ugyan elfogadják, de csak kisebb mértékben. (Az Egyesült Királyság is hasonló eset, bár mindkét csoport esetében a befogadó attitűd sokkal visszafogottabb.) Külön országcsoportot képez Franciaország és Lengyelország. Ők a menekültekkel szemben (mérsékelten ugyan) inkább elfogadók, de a migránsokkal szemben ambivalensek. Végül egy külön eset Németország és Hollandia. E két ország a migránsokkal szemben elfogadó, de a menekültek iránt (mérsékelten ugyan) inkább elutasító.

Ezeknek a különbségeknek a magyarázata nem egyszerű. Ugyan továbbra is feltűnő a Nyugat- Kelet közötti jelentős különbség az elutasítás-elfogadás tengelyen a két csoport viszonylatában, de a nyugati országok esetében az elfogadás esetében nagyon nagy a szórás. Hogy ennek hátterét jobban megértsük, további finomabb elemzésre lesz szükség.

4. Milyen mértékű a szélsőséges idegenellenesség Európában? Az Európai országokban zajló politikai radikalizálódás fényében érdemes megnéznünk, hogy vajon a közvéleményben is tetten érhető-e ez a folyamat. A szélsőséges idegenellenesség mértékének gyakoriságát mutatja a következő ábra a különböző országokban, három időmetszetben.2

Meglepő módon az eredmények ezt nem igazolják. Svédország, Hollandia és Németország esetében szinte elhanyagolható a szélsőséges idegenellenesek aránya, és ez lényegében időben sem változott. Az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Spanyolországban 2016-ra jelentős mértékben zuhant a szélsőséges nézeteket vallók aránya, nem is beszélve Portugáliáról, ahol ez a csökkenés óriási mértékű. (Meglepő lehet talán Franciaország esete, ahol időben ugyan nincs elmozdulás, de a 10 százalékos előfordulás relatíve magasnak tűnik). Ezekben az országokban az idegenellenesség tekintetében arra gyanakodhatunk, hogy nem az idegenellenesség általános felerősödésével állunk szemben, hanem az attitűdök egyfajta polarizációjával. A szélsőjobboldal megerősödése nem feltélen jár együtt az idegenellenesség növekedésével, viszont az idegenellenesség láthatóvá válik a nyilvános térben. Bizonyos társadalmi csoportokban felszakadnak a morális fékek, amelyek a szélsőséges attitűdök iránti vonzalmukat a felszínre hozzák.

Menekültek
demonstrációja
a keleti
pályaudvaron
2015-ben
(Forrás: Wikipedia)

Ezzel szemben Ausztriában, Csehországban és Magyarországon a szélsőséges nézetek elterjedése a közvéleményben jelentősen nőtt. Sőt Magyarországon 2016-ra ezeknek az aránya a válaszadók kétharmadát jellemzi! Valószínűleg nem állunk messze az igazságtól, ha itt a csoportokkal szembeni elutasítás állami szintre emelt indoktrinációjának hatását érjük tetten, a politikai propaganda, a megfélemlítés és a morális pánik eszközein keresztűl.

Összességében tehát mik azok a jelenségek, amelyek jellemzik Európát az idegenellenesség tekintetében?

Az idegengyűlölet mértéke idővel viszonylag stabil Európában. Az országok és régiók (Kelet-Nyugat) között azonban az idegengyűlölet mértéke jelentősen polarizálódott. Az emberek másképpen gondolkodnak a bevándorlókról és a menekültekről, de a bevándorlók és a menekültek elutasítása országonként nagyon változik. A 2015-ös menekültválság nem gyakorolt jelentős hatást az idegengyűlöletre Nyugat-Európában, de az idegengyűlölet szintje (különösen a szélsőséges változat) jelentősen megnőtt Kelet-Európában. Az idegengyűlölet mindenütt létezik, de országonként részben különböznek a gyökerei és a társadalmi-kognitív háttére. Az idegengyűlölő attitűdök mögött személyes félelmek, szorongások és bizonytalanságok állnak, de legalább ilyen fontosak – ha nem legfontosabbak – a politikai és ideológiai meghatározottságok. Az idegengyűlölet kulturális vagy vallási fenyegetettségérzetből is származhat, vagy például nemzetbiztonsági fenyegetés okán (lásd az Egyesült Államok esetét). Ezzel szemben a szociodemográfiai indikátorok (életkor, nem, település, iskolai végzetség, foglalkozás) kevésbé befolyásolják az idegengyűlölet erejét. Végül, ami talán a legfontosabb, hogy a szélsőjobboldali politikai mozgósítás növeli az idegengyűlöletet a legtöbb országban.

1 Az eredmények az European Social Survey adatain alapszanak, ezek közül is a 2012, 2014 és a 2016 során lezajlott kutatások felhasználásával.

2 Az attitűdskálák szélsőséges értéke választásának gyakorisága.

[popup][/popup]