Olasz hadügyminiszter: „Meg kell mentenünk Izraelt saját kormányától”
Guido Crosetto olasz védelmi miniszter szerint az izraeli kormány “elvesztette a józan eszét és az emberségét” a gázai helyzet miatt, és szankciók lehetőségét vetette fel.
Guido Crosetto (Forrás: WIkipedia)
Guido Crosetto olasz védelmi miniszter szerint az izraeli kormány “elvesztette az eszét és az emberségét” a gázai helyzet miatt, és felvetette a szankciók lehetőségét a La Stampa című napilapban hétfőn megjelent interjúban.
“Ami történik, az elfogadhatatlan. Nem egy járulékos károkkal járó katonai művelettel állunk szemben, hanem a jog és civilizációnk alapértékeinek puszta tagadásával” – érvelt Crosetto.
“Elkötelezettek vagyunk a humanitárius segítségnyújtás mellett, de az elítélésen túl most meg kell találnunk a módját annak, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt világos gondolkodásra kényszerítsük” – tette hozzá.
Az Izrael elleni esetleges nemzetközi szankciókról szóló kérdésre a miniszter azt mondta, hogy “a Gázai övezet megszállása és bizonyos súlyos cselekmények Ciszjordániában” a katonai akciók fokozódását jelzik, “amelyekkel szemben döntéseket kell hozni”.
“Ez nem Izrael ellen lenne, hanem egy módja annak, hogy megmentsük ezt a népet egy olyan kormánytól, amely elvesztette az eszét és az emberségét” – folytatta Crosetto úr.
“Mindig különbséget kell tennünk a kormányok, államok és az általuk vallott népek és vallások között. Ez vonatkozik mind Netanjahura, mind Putyin orosz elnökre, akiknek módszerei mára veszélyesen hasonlóvá váltak” – zárta a miniszter.
Az olasz politikus Netanjahu kormányának arra a tervére reagált, hogy átveszi az ellenőrzést Gáza város felett, és a Hamász megmaradt erődítményeit veszi célba, amely terv világszerte bírálatokat váltott ki. Az izraeli miniszterelnök a maga részéről azt állítja, hogy ez a lehetőség “a legjobb módja a Hamász elleni háború befejezésének” Gázában.
Olaszország nem volt hajlandó csatlakozni más nemzetekhez, amelyek a palesztin állam elismerésére készülnek. Crosetto azzal védte ezt a döntést, hogy “egy nem létező állam elismerése azzal a kockázattal jár, hogy politikai provokációvá válik egy olyan világban, amely fuldoklik a provokációktól”.
