Nem összeesküvés – nyíltan hirdetett stratégia
A Muszlim Testvérség stratégiai beépülése az Egyesült Államokba.
Megjelent az egyik legfontosabb antiszemitizmus ellen küzdő szervezet, az ISGAP (Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy) tanulmánya, mely részletes dokumentációra támaszkodva mutatja be, miként igyekszik az Iszlám Testvériség nevű nemzetközi szervezet politikai, gazdasági, kulturális befolyást szerezni az Egyesült Államokban.
A tanulmány címe: The Muslim Brotherhood’s strategic entryism into the United States: a systemic analysis (A Muszlim Testvérség stratégiai beépülése az Egyesült Államokba: rendszerelemzés)
A 265 oldalas anyag a Muszlim Testvériség „civilizációs küzdelemre” (dzsihádra) épülő stratégiáját vizsgálja a nyugati társadalmakban, különös tekintettel az Egyesült Államokra. Elsődleges források – köztük az „Explanatory Memorandum” (1991)[i] és „The Project”[ii] (1982) – elemzésével, valamint összehasonlító történeti módszerrel követi nyomon a Testvériség tamkeen (intézményi beágyazódás) doktrínájának fejlődését, a 20. század eleji egyiptomi elméleti gyökerektől az Egyesült Államokban megvalósuló fejlettebb gyakorlati alkalmazásig.
A tanulmány négy stratégiai befolyásolási területet azonosít és elemez részletesen:
– politikai befolyásszerzés kormányzati beépülés és koalícióépítés révén;
– a jogi környezet alakítása jogi hadviseléssel (lawfare) és alapfogalmak újradefiniálásával;
– intézményi befolyásszerzés az oktatásban és a civil társadalmi szervezetekben;
– valamint narratívakontroll megteremtése médiabefolyáson és diskurzusformáláson keresztül.
Mindegyik területhez több részletes esettanulmány tartozik, amelyek bemutatják, hogy a Testvériséghez kötődő csoportok miként hajtották végre ezeket a stratégiákat különböző országokban és történelmi időszakokban.
A kiterjedt dokumentációra és szervezeti hálózatelemzésekre támaszkodó vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a Muszlim Testvériség hosszú távú stratégiája tudatos, több generáción átívelő és alapítóinak ama vízióján alapul, hogy fokozatosan, belülről és elsősorban erőszakmentes eszközökkel alakítsák át a nyugati társadalmakat. Ideológiai értelemben ez a stratégia alapvetően szemben áll a nyugati demokratikus értékekkel és kormányzati rendszerekkel is.
A tanulmány fontos értékelést nyújt az iszlamista szélsőségesség és az ideológiai beépülés fő stratégiai céljairól a demokratikus rendszerekben. Bemutatja az iszlámista extremizmus és a vallási identitáspolitika metszéspontjait, amely kihasználja a demokrácia elveit, a multikulturalizmus sokszínűséget tiszteletben tartó szemléletét és a transznacionális mozgalmakat a globalizáció és az információs hadviselés korszakában.
A tanulmány végül áttekinti azokat a kihívásokat, amelyekkel a demokráciák döntéshozói, biztonsági szakemberei és civil társadalmi vezetői szembesülnek, miközben igyekeznek megvédeni a demokratikus értékeket a vallásszabadság tiszteletben tartása mellett.
Röviden összefoglalva, arra a következtetésre jut, hogy a hatékony válaszoknak egyensúlyt kell teremteniük a biztonsági megfontolások és a polgári szabadságjogok között, különbséget kell tenniük az őszinte vallásgyakorlat és az ideológiai szélsőségesség között, valamint fejlettebb keretrendszereket kell kialakítaniuk a radikális iszlámizmus megértésére és kezelésére.
Jegyzetek
[i] A Muzulmán Testvériség „Expanatory memorandum” (1991) című dokumentuma egy széles körben idézett belső dokumentum, amelyet Mohamed Akram (a Muzulmán Testvériség egyik vezetője az Egyesült Államokban) írt és terjesztett a Muzulmán Testvériség észak-amerikai Shura Tanácsa elé. (A szerk.)
[ii] A „Project” (1982) a Muzulmán Testvériségnek tulajdonított dokumentum, és amely a Testvériség világszintű befolyásának kiterjesztését irányozza elő, hosszú távú ideológiai és stratégiai keretrendszerben.
