Mit bizonyít Európa legnagyobb zsinagógája?

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

A miniszterelnök külföldön a magyar zsidókat és más kisebbségeket félti a moszlim bevándorlóktól, miközben itthon a kormánya a demokráciát roncsolja.

 

Hungarian Prime Minister Viktor Orban gestures during his annual state-of-the-nation speech in Budapest February 27, 2015. The banner reads "Hungary is getting stronger". REUTERS/Bernadett Szabo (HUNGARY - Tags: POLITICS)

Fotó: Reuters

Orbán Viktor csütörtökön nagy interjút adott a Bild Zeitungnak, a politikailag is igen befolyásos német bulvárlapnak. Az ürügy az általa kezdeményezett népszavazás volt, mellyel az EU migráns-kvótájának visszautasítását akarja megalapozni.

Jó politikai érzékkel nem a magyar nemzeti sérelmekkel, hanem a fenyegetett demokráciával, valamint a veszélyeztetett kisebbségekkel (zsidókkal és a melegekkel) példálózott a német közönségnek szánt interjúban:

Ha valaki közel-keleti, regisztrálatlan bevándorlók tömegeit fogadja be egy országba, az azt is jelenti, hogy importálja a terrorizmust, a bűnözést, az antiszemitizmust és a homofóbiát. Mi magyarok kulturális olvasztótégely vagyunk. Európa legnagyobb zsinagógája itt van Budapesten. 

Az utolsó két mondat üzenete világos: mi magyarok, befogadó ország/nemzet vagyunk, nyilván azért van nálunk Európa legnagyobb zsinagógája, mert zsidók leginkább hozzánk szerettek bevándorolni.

Orbán Viktor tehát a zsidókat használja pajzsként, amikor az idegenellenesség vádjával kell szembenéznie. Vagyis a zsidókra a mai magyar politikai helyzetben szükség van. (Az a sejtésem, hogy a Donáth György szobor ügyében is ezért fújt olyan váratlanul takarodót a Fidesz: nem érdemes a zsidókat hergelni épp akkor, amikor egy másik játszmában ők az adu ász.)

*

Sajnos egyet kell értenem azzal, hogy a közel-keleti bevándorlók a zsidóellenes és homofób érzelmeket von Haus aus hozzák magukkal – mi mást hozhatnának, ha egyszer országaikban ezt otthon, az iskolában és a tévében nap, mint nap látják, hallják, tanulják?

A bűnözést és a terrorizmust nem hozzák magukkal – de a befogadó országokban nagyobb részt óhatatlanul a helyi „bevándorlási hátterű” iszlám közösségekbe fognak, úgy ahogy, integrálódni. E közösségeket az átlagnál jóval nagyobb mértékben sújtja a lemaradás és a periférikus lét. Ez az élethelyzet pedig frusztrációt és ellenkultúrát szül, melegágya a bűnözői életformának és az ebből radikális kiutat kínáló iszlám fundamentalizmusnak.

Az is igaz, hogy az európai nők életminőségét is rontja a tömeges bevándorlás a Közel-Keletről. A kibocsájtó országokban – nyugati szemmel – archaikus szexuális normák uralkodnak: a miniszoknya, az utcai csókolózás, a szabad nemi élet ott a nők számára elképzelhetetlen, abban a kultúrában ezt legfeljebb a prostituáltak engedhetik meg maguknak. Így nyilvánvaló, hogy az új bevándorlók hajlamosak lehetnek az európai nőket is annak nézni és eszerint viselkedni velük. (Egy felvilágosító előadás a születés óta bevésődött normákat nyilván nem változtatja meg.)

Egyértelmű tapasztalat, hogy a muszlim közösségek Nyugat-Európa szerte az antiszemitizmus melegágyai. Működik persze még a szélsőjobb is, de a zsidókat ért inzultusok (köztük nem egy gyilkosság) jellemzően a helyi muszlim közösségből indulnak ki. A muszlimok gyakran nyílt antiszemitizmusa azért lehet olyan hatékony, mert a politikailag korrekt (szélső)baloldal biztosítja hozzá a szalonképességet az anticionista, Izrael-ellenes, palesztinpárti ideológiával.
Mindez súlyosan megrendíti a helyi zsidó közösségek biztonságérzetét, a kivándorlás már tízezres nagyságrendet ér el – ami csak a jéghegy csúcsa.

*

Másfelől azt is tudjuk, hogy a bevándorlási kvóta szerint Magyarországra jutó 1300 migráns aligha okozna olyan súlyos problémákat, mint ami Kölnben vagy Marseilles-ben tapasztalható: ennyi ember nem alkalmas arra, hogy etnikai gettót, agresszív ellenkultúrát hozzon létre. Az Orbán-féle kezdeményezés belpolitikai célokat szolgál: kézben tartani a közbeszédet, folyamatosan mozgósítani a lakosságot, megakadályozni a politikai ellentábort és a civil szerveződéseket abban, hogy a nagyközönség figyelmét és rokonszenvét elnyerjék.

Különösen visszatetsző a népszavazásra, mint a polgárok önkifejezési jogára hivatkozni akkor, amikor a kormány a neki nem tetsző népszavazást rovott múltú, esetenként náci-szimpatizáns verőlegények bevetésével akadályozza meg – azután pedig letagadja, hogy bármi köze volna hozzájuk, noha az ellenzéki média gyorsan felderítette, mi a kapcsolat a verőlegények és a kormány egyik kulcsembere között.

A miniszterelnök tehát külföldön a magyar zsidókat és más kisebbségeket félti a moszlim bevándorlóktól, miközben itthon a kormánya a demokráciát roncsolja, ha kell, köztörvényes garázdaság gyanúját keltő, zsidók számára különösen ijesztő eszközökkel.

*

Nehezen találok Európában szívem szerinti politikai tábort, amely egyaránt képes elkerülni a baloldalra és a jobboldalra leselkedő csapdákat. Amely

  • túllép a szűkkeblű, retrográd, félelmekre építő nacionalizmuson;
  • híve a folyamatosan fejlődő, gazdagodó demokráciának;
  • józanul bátorítja a multikulturalizmust, de tudja, hogy a különbözők együttélése mindig kihívás és nem automatikusan a gazdagság forrása;
  • nem foglya a szabad gondolatot egyre inkább gúzsba kötő politikailag korrektségnek, amely hajlamos (nem egyszer önkényesen) áldozatokra és tettesekre osztani az emberi közösségeket;
  • képes józanul mérlegelni a bevándorlás esélyeit és veszélyeit, szíve szerint befogadó, de tudja, hogy a befogadóképességnek határai vannak, s hajlandó, ha kell, ennek megfelelő intézkedéseket hozni.

Ilyen gondolkodók, politikusok, közemberek szép számmal vannak, de még nem hoztak létre olyan politikai tábort, amely ezeket a gondolatokat egyidejűleg zászlajára tűzné. Egy ilyen tábor létrejöttéért meg kell szenvedni. Nyugat-Európa egyik-másik konzervatív pártja talán ebbe az irányba halad.

 

támogatás

Címkék:antiszemitizmus, bevándorlás, Demokrácia, Dohány utcai zsinagóga, homofóbia, népszavazás, Orbán Viktor, szkinhedek