Miért nem menthető Izrael útja a végtelen háború felé?

Nem tórai idézetekkel, dilemmákkal, de még csak nem is nemzetközi emberi jogi megközelítésből szeretnék a Szombatban eddig megjelent véleményekre reflektálni, hanem „izraeli szempontból” – vagyis hogy az aktuális, valós politikai helyzetben mi alapján dönt Izrael, értsd: az országot irányító kormány és az azt vezető Netanjahu, a háború és a túszok sorsáról ezen a sorsdöntő hétvégén.

Mindenekelőtt tisztázni kell: jelenleg az izraeli kormány azzal fenyeget, hogy mivel nem sikerült sem az eddigi stratégia alapján végrehajtott katonai hadművelet, sem a Hamasz terrorszervezettel való tárgyalásos megállapodás – fokozatosan katonai megszállás alá veszi a teljes Gázai övezetet.

Ennek a következménye Izrael államra nézve a következő: az izraeli hadsereg katonai ellenőrzés alá veszi az enklávét, Gáza városával kezdve, ahol több hónapra (ha nem évekre) berendezkedik egy „álló háborúra”. Ennek során technikailag felelős lesz a gázai civil lakosságért, beleértve annak mozgatását, ellenőrzését, lakhatását, élelmezését és orvosi ellátását is. Ennek súlyos katonai, emberi és gazdasági ára lesz az izraeli társadalomra, és végleg megpecsételi Izrael helyét mint megszálló hatalom a nemzetközi közösségben.

Ennek a következménye az izraeli hadseregben szolgáló katonákra nézve pedig a következő: vagy közvetlenül, vagy közvetetten – a Hamasz az eddigi tapasztalat alapján kivégzi a túszokat, ha a hadsereg közeledik –, izraeli állampolgárokat ölnek meg, akik majdnem két éve várják kiszabadulásukat. Ennek emberileg és társadalmilag olyan súlyos ára van, hogy az izraeli hadsereg vezérkari főnökének az állami vezetéssel szembeni konfliktusát is mindenekelőtt ebből a szemszögből kell látni. Ehhez hozzájön még az a tény, hogy a kormány mindeddig nem adott a hadseregnek valódi, végrehajtható háborús célt, csak politikai szlogeneket („teljes győzelem” és hasonlók), ami újra és újra valódi stratégiai cél nélkül hagyja, és ezért már előre kudarcra ítél minden katonai akciót ezen a térfélen.

Nyilvánvaló, hogy kik hozzák meg az áldozatot a fenti következmények miatt: pontosan azok, a ma többséget képviselő izraeliek, akik a háború teljes befejezését és a túszok hazahozatalát akarják (igen, most már minden áron, hogy azután a biztonsági válságot átfogóan rendezni lehessen), akik mind anyagilag, mind katonai szolgálattal a legnagyobb árat fizetik, és azok, akik ellenzik Gáza megszállását és ott telepek építését.

Az izraeli híreket és történéseket közelről követőknek tudniuk kell, hogy a jelenlegi politikai vezetés minden egyes döntésének alapja: a kormány addig van hivatalban, ameddig a háború folytatódik. Aki ezt kétli, annak csak egyetlen példaként álljon itt, hogy Gáza katonai megszállásával egyidejűleg és a háború alatt a kormány még arra is hajlandó, hogy az ortodox lakosságnak teljes körű katonai felmentést adjon kizárólag annak érdekében, hogy a kormány ne bukjon meg.

Ki kell mondani azt a fájó tényt is: ahogyan a Hamasz túlélésének, ugyanúgy a jelenlegi izraeli kormány túlélésének is egyetlen esélye van – folytatni a háborút.

A kormányt egy büntetőeljárás alatt álló vádlott vezeti. Netanjahu (eddig) három, hozzá legközelebb álló tanácsadója ellen rendőrségi nyomozás folyik azzal a váddal, hogy a kormányfő melletti munkájuk idején (és a háború alatt is) egy Izraellel ellenséges, a Hamaszt is pénzelő államtól kaptak fizetést. Ez a Katar-gate. Srulik Einhoren jelenleg Szerbiában bujkál, Jonathan Orich ellen pedig már egy másik, szintén Netanjahuhoz köthető bűncselekmény – a túszalku megtorpedózása érdekében titkos katonai iratok kiszivárogtatása a német Bild-nek – miatt vádat is emeltek. Ezek a vádak olyan mértékben közelednek Netanjahuhoz, és annyira súlyosak, hogy a jelenleg ellene folyó büntetőeljárás tényleg viccnek tűnik: hazaárulásról, az országot veszélyeztető biztonsági bűncselekményekről van szó. Netanjahu minden döntését – Irán megtámadásától a túszalku állandó megakasztásáig és a jelenlegi megszállásig – ennek a fényében kell látni. Természetesen a belbiztonsági szolgálat főnökének és a főügyésznek az elbocsátását is.

A kabinetben, ahol Izrael alapítása óta valószínűleg a legfontosabb döntései születnek, a hadsereg és a biztonsági vezetés döntéshozóival szemben azok a szélsőséges miniszterek támogatják Netanjahut, akiknek célja a „from the river to the sea” Nagy-Izrael, a gázai letelepedés és a messianisztikus Szentély újraépítése.

Összefoglalva az érveimet a Szombat vitájában: Izraelt jelenleg egy messianisztikus törekvésekkel rendelkező, Gáza elfoglalására és zsidósítására és a jogállam lebontására törekvő kormány irányítja, amelynek élén egy vádlott bűnöző áll. Ez, és csak ez az oka annak, hogy továbbra is Izrael közvetlen érdekei – és ezzel egyidejűleg a diaszpóra zsidóságának érdekei – ellenére cselekszik. Ebben a helyzetben sem a moralizálás, sem Izrael mentegetése nem segít. Az egyetlen megoldás: azonnali választások Izraelben, szakértői kormány felállítása, amelynek egyetlen feladata a háború befejezése diplomáciai eszközökkel, miközben a vezetés Izrael, a demokratikus zsidó állam érdekét képviseli, nem a politikusok magánérdekeit és hatalmi ambícióját, beleértve a hagymázas, fasisztoid, messianisztikus törekvéseket.

Fájó szívvel írtam le a fenti sorokat. Sokkal jobban szeretnék Izrael dicsőségéről, politikájának sikereiről, az ország felemelkedéséről írni. De a jelenlegi helyzetben, amikor az egyre mélyebb gazdasági, katonai, politikai és diplomáciai válság és Izrael teljes elszigetelődése felé haladunk, nem azzal szolgálom az ország érdekeit, ha minden áron és minden erőmmel a súlyosan hibás, a szakadék felé vezető lépéseket mentegetem, magyarázom, igazolom. Meggyőződésem szerint ma az a legfontosabb, ha felhívom a figyelmet a szörnyű és menthetetlen helyzetre, s az ország hajóját más irányba, a prosperitás, a béke, a felemelkedés felé próbálom terelni szerény eszközeimmel.