Megrendítő az amerikai zsidókat is megosztó keserű vita a gázai háborúról

Írta: JTA/Andrew Silow-Carroll - 2025-08-18 Rovat: Politika

Az egyik oldal a gázaiak iránti együttérzést sürgeti, a másik szerint az izraeliek biztonsága fontosabb, mint az irgalom – írja a Jewish Telegraphic Agency riportjában Andrew Silow-Carroll.

Egy óriásplakát New York City Times Square terén egy videót mutat, amelyet a Hamász tett közzé korábban ebben a hónapban, és amelyen egyik izraeli túszuk, Evyatar David látható. (Képernyőfotó)

Miután hetekig egyre nagyobb nyomás nehezedett Izraelre, hogy foglalkozzon a gázai humanitárius válságról szóló jelentésekkel, és a régóta szövetséges országok sorban álltak, hogy elítéljék a kormányt vagy elismerjék a palesztin államot, az Egyesült Államok legnagyobb zsidó szövetsége egy hírt érdemlő lépést tett.

A New York-i United Jewish Appeal (adománygyűjtő alap) bejelentette, hogy 1 millió dollárt juttat az IsraAID-nek, egy izraeli humanitárius szervezetnek, amely tiszta vizet, gyógyszert és élelmiszert biztosít a gázai éhezőknek.

A zsidó szövetségek nem szoktak adományozni a palesztinoknak, különösen háború idején, ezért elkerülhetetlen volt, hogy egyes adományozók és kritikusok negatívan reagáljanak. „Nem mindenki ért egyet abban, hogy mit kell tenni, vagy hogyan” – írta Eric Goldstein, az UJA vezérigazgatója az adományozásról szóló levelében.

Ez talán enyhe kifejezés volt. A bejelentést kísérő Facebook-kommentekben néhány pozitív reakciót követően a beszélgetés heves vitává fajult.

„El tudod képzelni, hogy a második világháborúban a zsidók háború közben kampányt indítottak volna a németekért? Ez obszcén.”

„Miért, senki sem segített volna nekünk.”

„Egy centet sem adok többet a New York-i UJA-Federationnek. Mi lesz a túszainkkal?????”

„A New York-i UJA-Federation mély erkölcsi zavart okozott. Azzal, hogy 1 millió dollárt különített el a Gázai övezetnek az IsraAID-en keresztül nyújtandó segélyre, a szervezet a divatos érzelmeket választotta alapító célja helyett. Ez a jótékonyságot erkölcsi önelégültségként ábrázolja, elszakítva a zsidó érdekektől és a túléléstől.”

Közel két évvel azután, hogy 2023. október 7-én a Hamász támadásokkal megkezdődött a háború Izrael déli részén, a zsidók közötti vita irányultsága megváltozott. Azok a zsidók, akik a közösségi médiában elítélték a Hamászt, az Izrael-ellenes tüntetőket, valamint az egyetemeket és politikusokat, akik szerintük lehetővé tették az antiszemitizmust, most a zsidó társaik ellen fordulnak – és nem csak az anticionista zsidók ellen, akik inkább egyesítették a többséget a közös megvetésben.

A jelenlegi vita Izraelt és a gázai háború heves védelmezőit állítja szembe azzal, amit Donniel Hartman rabbi, a Shalom Hartman Intézet elnöke „problémás elkötelezettségnek” nevez: azoknak a zsidóknak az elkötelezettségével, akik támogatják Izraelt és védik a Hamász legyőzésére és a túszok hazaszállítására indított háborút, de mélyen aggasztják őket az éhínségről, a gázai pusztítás mértékéről és a nem harcolók körében bekövetkezett hatalmas áldozatok számáról szóló jelentések.

A két tábor közötti ellenségeskedés a közösségi médiában és a mindennapi beszélgetésekben is megmutatkozik, ahol a gázaiak iránti együttérzésre való felhívások naivitás, képmutatás és a zsidó testvérek iránti felelősség elhárításának vádjaival találkoznak. A vita megosztja a közösséget, amely már amúgy is demoralizált az erősödő antiszemitizmus és ama jelenség miatt, amelyet két bostoni traumaterapeuta – Miri Bar-Halpern és Jaclyn Wolfman – „traumatikus érvénytelenítésnek” nevez: amikor kívülállók tagadják a zsidók érzelmi fájdalmát, sőt azt is, hogy joguk van kifejezni azt.

„Ezeknek a merev politikai és ideológiai táboroknak a fogságába estünk, amelyek meghatároznak és elválasztanak minket egymástól, mintha ismét több törzsre szakadtunk volna szét” – írta Alana Zeitchik, aki a zsidó népi összetartozásért száll síkra a The Narrow Bridge Project ügyvezető igazgatójaként, egy nemrégiben megjelent JTA-véleménycikkben. „Azt veszem észre, hogy kiáltani van kedvem: Nem értitek, hogy önmagunkkal állunk háborúban? Meg kell találnunk a módját, hogy újra összerakjuk a darabokat – talán valami újat kell létrehoznunk –, különben nem fogunk túlélni.”

A két elkötelezett tábor – a nyugtalanok és a nyugodtak – közötti feszültség a múlt vasárnap Londonban robbant ki nyíltan egy, a gázai izraeli túszok melletti szolidaritási tüntetésen. Két rabbi, akik Nagy-Britannia reformzsidó mozgalmát képviselték, kifütyülték és lehurrogták őket a színpadról, miután nemcsak a Hamászt, hanem az izraeli politikusokat is bírálták, mondván, hogy ezek „retorikája” megnehezíti a túszok hazahozatalát.

„Ahogy Izraelben és szerte a világon zsidók ezrei, mi is – mint a progresszív zsidóság vezetői – aggodalmainkat fejezzük ki a gázai politikával és a Ciszjordániában / a nyugati parton tapasztalható zsidó szélsőséges erőszakkal kapcsolatban” – mondták vagy próbálták elmondani beszédükben Charley Baginsky és Josh Levy rabbik. „Ez maradandó károkat okoz Izraelnek, a nemzetközi megítélésének, és minden izraeli és palesztin biztonságos békéjének kilátásait is rombolja.”

Ironikus módon az eseményt a zsidó egység megnyilvánulásaként hirdették meg. „Összegyűlünk, különbségeink ellenére is, egyetlen cél érdekében: hogy kiálljunk a túszok mellett” – írta a British Jews képviseleti szervezete (Board of Deputies of British Jews) a felvonulás előtt a Twitteren.

Tüntetés a Túszok terén Tel-Avivban (Fotó: USA Nagykövetség, Jeruzsálem)

A nemzetközi reform és progresszív zsidó mozgalom vezetői csalódottságukat fejezték ki a belső megosztottság ilyen nyilvános megjelenése miatt.

„Különösen most, amikor a zsidó közösséget oly sok külső kihívás éri, különösen fájdalmas számunkra az ilyen sértő és türelmetlen viselkedés a saját közösségünkből” – írták közös közleményükben. „Többféleképpen lehet zsidónak lenni, többféleképpen lehet szeretni Izraelt, és több út vezet a pidyon sh’vuim – a túszok kiszabadítása – micvájának teljesítéséhez… Közös jövőnk azon múlik, képesek vagyunk-e méltósággal viselni nézetkülönbségeinket, meghallgatni egymást akkor is, ha nem értünk egyet, és kapcsolatban maradni megosztottságaink ellenére is.”

Az efféle megosztottságok egyesek számára már magát a judaizmust is válságba sodorják a háború következményeként.

„A kapcsolatom a zsidósággal szinte teljesen megszűnt. Pedig szinte egész felnőtt életemet Izraelben éltem le. Pedig minden tanulmánymat, a munkámat, az egész pályafutásomat a zsidó oktatásnak, aktivizmusnak és gondolkodásnak szenteltem” – írta Elana Sztockman, izraeli zsidó feminista szerző és oktató. „Mindezt megtettem. Egész életemben. És ma semmilyen érdeklődést nem érzek a zsidósághoz való kapcsolódás iránt. Úgy érzem, elvesztettük erkölcsi tartásunkat. Elvesztettük azt a jogot, hogy azt mondjuk magunkról: mi vagyunk a jó nép, a kiválasztott nép.”

Az ilyen érzések arra utalnak, hogy a jelenlegi zsidó nézetkülönbségek nem pusztán politikai természetűek, hanem mélyen összefonódnak azzal a kérdéssel, hogy mit is jelent zsidónak lenni.

Az együttérzésre és a háború befejezésére felszólalók gyakran vallási nyelvezettel élnek. Egy, 1000 rabbi és más zsidó vezető által aláírt levél, amely Izraelt sürgette, hogy engedélyezze a humanitárius segélyek széles körű bejutását Gázába, így szólította meg Netanjahut: „az élet szentségének nevében, a Tóra azon alapvető értékei nevében, miszerint minden ember Isten képére teremtetett, hogy kötelességünk minden emberrel igazságosan bánni, és ahol csak lehet, irgalmat és együttérzést kell tanúsítanunk.”

A levél arra figyelmeztetett, hogy a háború jelenlegi irányvonala „nemcsak Izrael, hanem maga a judaizmus erkölcsi jó hírnevét is kockáztatja – azt a judaizmust, amelynek az életünket szenteltük.”

Az ilyen jellegű irgalomra szólító felhívások kritikusai szintén a zsidó hagyományokra és vallási tanításokra hivatkoznak – szerintük a zsidók biztonsága elsőbbséget élvez az együttérzéssel szemben, különösen akkor, ha az a további támadások megelőzését és a túszok kiszabadítását szolgálja.

„A zsidó történelem – hosszú üldöztetéseinek emlékezetével – megköveteli az önvédelem szükségességének elismerését” – írta Mitch Danzig ügyvéd, a pro-izraeli Stand With Us szervezet korábbi elnöke (San Diego) válaszként egy helyi zsidó politikus kétségbeesett megjegyzésére a gázai háború „kegyetlenségéről.” „A történelem azt tanítja, hogy a szabadság nem fér meg a zsarnoksággal, és hogy az ártatlan életek védelme olykor megköveteli a pusztításukra törő erők felszámolását. A judaizmus nem pacifista vallás – ismeri az igazságos háború fogalmát.”

Az online vitákban – például a UJA-Federation gázai segélyezésre irányuló támogatása kapcsán – mindkét oldal a zsidó hagyományokra és értékekre alapozta érvelését.

„Ragaszkodnunk kell ahhoz, ami mindig is a zsidó nép megtartó ereje volt: a hithez, hogy minden emberi élet szent” – mondta Goldstein, utalva a teológiai alapelvre, amely héberül celem Elohim néven ismert, és azt tanítja, hogy minden ember Isten képmására teremtetett.

Goldstein ezután Dani Dayan, az egykori izraeli diplomata és a Jad Vasem Holokauszt-emlékközpont jelenlegi vezetőjének publicisztikájából idézett:

„[Gázában] sok férfi, nő és gyermek él, akiknek semmi közük a terrorizmushoz, mégis pusztítással, elűzetéssel és veszteséggel kell szembenézniük. Szenvedésük valós, és erkölcsi hagyományunk arra kötelez bennünket, hogy ne fordítsuk el a fejünket.”

Ugyanakkor a UJA-Federation támogatása ellen felszólalók szintén zsidó hagyományokra és értékekre hivatkoztak. Egy Facebook-hozzászóló például az őszi nagyünnepek előtti önvizsgálati időszakra utalt, amely augusztus 25-én kezdődik az Elul hónap beköszöntével.

„Ahogy belépünk Elul hónapjába, javaslom, hogy a New York-i UJA végezzen egy cheshbon hanefesh-t (önvizsgálatot), és gondolja át, valóban a legjobb helyre kerül-e ez a pénz Kol Jiszráel javára” – írta a hozzászóló.

Igal Hecht izraeli-kanadai dokumentumfilmes viszont azt sérelmezte, hogy a UJA-Federation nyilatkozata „csordultig van a ’Tóra értékei’ üres közhelyeivel, amelyeket mindig csak akkor húznak elő, amikor azokkal akarják igazolni, hogy segítenek azoknak, akik a pusztulásunkat kívánják. A Tóránk azt is tanítja, hogyan kell bánni azokkal az ellenségekkel, akik felkelnek ellenünk, hogy megöljenek bennünket – de ezekről a részekről soha nem esik szó. Válogatva idéznek az együttérzésről, miközben figyelmen kívül hagyják az igazságosságot.”

Rabbi Menachem Creditor, a UJA-Federation rezidens tudósa, hétfőn napi élő Facebook-beszélgetése során szelíd, sőt együttérző hangvételben válaszolt azokra a felfokozott reakciókra, amelyek a gázai segélyezéssel kapcsolatos vitát kísérik.

„Az egymillió dolláros támogatás fontos üzenet: azt fejezi ki, hogy az emberi méltóság számít, hogy arra kaptunk hívást, hogy részt vegyünk a világ megjavításában – de ez nem írja felül a családunk iránti elköteleződésünket, és nem jelent semmiféle naivitást sem, amelyben – Isten őrizzen – figyelmen kívül hagynánk a zsidó közösség vagy a zsidó állam sebezhetőségét” – mondta.

(Október 7. óta a szervezet mintegy 300 millió dollárt különített el izraeli támogatásokra – beleértve mentálhigiénés szolgáltatásokat, a háború miatt kitelepített közösségek megsegítését, valamint kórházakat és vészhelyzeti felkészülést.)

Creditor tanácsot is adott arra, hogyan lehet megbirkózni a zsidó közösségen belüli mély megosztottsággal, és hogyan lehet reagálni azok felé, akik ellenzik, hogy zsidó szervezet segítséget nyújtson a gázaiaknak.

„Az a tény, hogy támogatás jut éhező és szenvedő embereknek Gázában, egyeseknél kiváltja a fájdalmat… különösen annak fényében, milyen szenvedést okozott a Hamász a mi családunknak, a mi népünknek” – mondta Creditor rabbi. „Ez érthető. A heves reakciók érthetők.”

„Ha olyasvalakit látsz, aki dühösen, indulattal reagál” – folytatta – „egyszerűen csak mondd azt: ‘Értem ezt a fájdalmat, osztozom ebben a fájdalomban. Amit teszünk, az nagy és örökkévaló munka, és én csak szeretetet kívánok neked.’” (Jewish Telegraphic Agency)

Share this: