Vita: magyar zsidókról, magyar hazafiakról

Írta: Bodnár Dániel / Gadó János - Rovat: Politika

Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány elnökének nyílt levele és Gadó János válasza.

vita

Bodnár Dániel nyílt levele

Tisztelt Szerkesztőség! Kedves János!

  bodnar_daniNagy örömmel olvastam a minap megjelent írásodat folyóiratotok online kiadásában. Nagy öröm volt olvasnom, mert megnyugtató azt látni, hallani, olvasni, hogy vannak, akik megértik az EMIH működésének logikáját és a célt – t.i. a hazai zsidó élet (re)vitalizálása – melynek eszközeinket alárendeljük. Kifejezetten jólesett írásban találkoznom a sokszor pontos, ha esetenként mégoly leegyszerűsítő megfogalmazásokkal, mert ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kis jóakarattal sok minden megérthető abból, amit az elmúlt években fontosnak tartottunk. Örültem, annak ellenére, hogy munkásságunk egy olyan számomra nehezen szétszálazható kontextusban kerül bemutatásra, mint a politika. Ha elvhű, de pragmatikus hozzáállást említesz értem, hogy mire gondolsz, ha megalkuvással terhelt haszonelvűséget, azt már kevésbé.

Van azonban írásodnak egy olyan, mély meggyőződésem szerint kockázatos, meglehetősen síkos felületű területekre elvezető, nevezzük így, leitmotifja, aminek kompozíció szervező szerepét megértem, de egy bizonyos ponton, hogy a zenei hasonlatnál maradjak, fülbántóan disszonánsnak tartok. Kérem nézd el nekem, hogy némiképp magam is leegyszerűsítek, de azt írod: vannak a magyar zsidó közösségek az összes impotenciájukkal, önszerveződési képtelenségükkel, közös ügyeiken való együttgondolkodásra való alkalmatlanságukkal, provincializmusukkal, legsajátabb hagyományaikhoz minden reflexiót mellőzve és van egy amerikai szervezet amelyiknek magyarországi filiáléja a magyarországi zsidó impériumot éppen átalakítja, képére formálja. Tudja ezt tenni azért, – mondod – mert annyi sok professzionalizmust szívott magába az amerikai “anyaszervezettől”. Ha jól értem itt tulajdonképpen megismételsz egy évtizedes vádat, melyet ma már kevésbé előtérben lévő, korábban igen befolyásos zsidó közösségi vezetők szoktak volt hangoztatni: a CHABAD, az EMIH, a TEV nem autentikusan magyar. Bizonyos vagyok benne, hogy ebben a tömör tükörfordításban magától értetődő számodra is a kijelentés abszurditása. Nincsen szükség különösebben forszírozott érvelésre ahhoz, hogy ezt az argumentumot könnyedén párhuzamba állítsam bizonyos gyalázatos eszméket hirdető orgánumok retorikájában előszeretettel használt frázisokkal. Nem kívánok itt az autentikusan magyar és a magyar zsidó hagyomány bonyolult fogalomtörténeti problémáival foglalkozni mindösszesen a fogalomhasználat legkevésbé sem magától értetődő voltára szeretnék rávilágítani.

Kedves János!

Nem gondoltam, hogy valaha a következő sorokat le kell írjam, de úgy tűnik rákényszerülök: a cikkedben nevesített Köves Slomó,  Bodnár Dániel magyar zsidók. Magyar az anyanyelvük, Magyarországon születtek, a magyar kultúrán nevelkedtek, magyar oktatásban részesültek, Magyarországon élnek, a magyar zsidóság, a Magyarországon élő magyar zsidók ügyében tevékenykednek, mi több tisztességes magyar honpolgárnak, egyenesen hazafinak tartják magukat. Bizonyos vagyok benne, hogy ha alaposabban végiggondolod, mindezt magad is belátod: a közösséghez, a többségi társadalomhoz, a kultúrához, az eszkatológiához, a metafizikai alapvetésekhez, vagy akár a mindenkori kormányzathoz való viszonyunkat legkevésbé sem befolyásolja valamiféle amerikai anyavállalattól eltanult gyakorlatiasság. Sokkal inkább van jelentősége annak, hogy bár a CHABAD eszmék elkötelezett hívei vagyunk, a hazai realitások között szocializálódtunk és ezekhez a realitásokhoz érzékeny reflexivitással viszonyulunk!

*

Gadó János válasza

Kedves Dani,

gado_janosSoraid meglepnek. Írásom nyilván bírálható, de te ott vélsz támadást felfedezni, ahol ilyen szándék nincs a szöveg mögött.

Ki vonta kétségbe, hogy „Köves Slomó, Bodnár Dániel magyar zsidók”? Magától értetődő alapelvnek vélem, hogy minden ember maga alakítja személyes hitvallását, ez csakis őrá tartozik, senki másra. Én senki személyes hitvallását nem kérdőjeleztem meg. Ha ezt gondolod, saját magad által teremtett fantomokkal viaskodsz.

Azt sem vonom kétségbe, hogy a Chabad teljes egészében magyar szervezetnek tekinti magát. Ezt éppúgy elfogadom, mint hogy a Chabad oroszországi szervezete/vezetője orosznak tekinti magát, a franciaországi vezető franciának, stb. Egy magyar vagy olasz kereszténydemokrata nemzeti elkötelezettségét sem szokás kétségbe vonni azért, mert tagjai a kereszténydemokraták nemzetközi szervezetének.

A globális hálózatok korát éljük. Bankok és nagyvállalatok, politikai mozgalmak, vallási felekezetek, civil szerveződések hálózatai fonják körül a földet. Ezek tagjai, vezetői ugyanakkor (néhány szélsőséges kivételtől eltekintve) országuk lojális polgárai. A katolikus egyház papja, a Citibank alkalmazottja, az UNESCO tisztségviselője vagy az Amnesty International aktivistája mind kapcsolódik egy-egy globális hálózathoz, de ez nem zárja ki, hogy lelkes hazafiak legyenek.

Miből gondolod, hogy én ezeket az evidenciákat kétségbe vonom? Honnan veszed az összehasonlítást „bizonyos gyalázatos eszméket hirdető orgánumok retorikájában előszeretettel használt frázisokkal”? Hol használok én ilyen frázisokat?

Kedves Dani!

A kormánnyal kötött megegyezés nyomán az általad vezetett Tett és Védelem Alapítvány 42.5 millió forintot kapott az antiszemitizmus elleni fellépésre. Politikai súlyod, befolyásod ezzel erőteljesen megnőtt. Ez azonban komoly felelősséget is jelent.

Arra kérlek, új helyzetedben ne ítélkezz elhamarkodottan! Vitatkozz, de ne sértegess! A „gyalázatos eszméket” és frázisokat nem a Szombat hasábjain kell keresni.

Nemsokára negyed százada lesz annak, hogy a Chabad – az általam nagyra becsült Oberländer rabbi személyében – megjelent Magyarországon. Ez idő alatt erőteljesen integrálódott a honi közegbe, Magyarországon szocializálódott vezetők kerültek az élére, miközben kelet-európai haszid hevületét és amerikai menedzseri professzionalizmusát is megőrizte. Ezzel markánsan különbözik a nemzedékek óta itt működő zsidó felekezetektől, melyeknek identitásában az elmúlt évszázad magyar történelme (mindenekelőtt a Holokauszt) játszik meghatározó szerepet. Hatalmas különbséget jelent, hogy egy zsidó közösség a 20. század vészterhes évtizedeit Közép-Európában szenvedte végig, avagy Amerikában élte át. Szellemiségük, politikájuk nyilván gyökeresen más lesz.

Ezt a tételemet fenntartom, amivel azonban nem mondom azt, hogy a Chabad ne lehetne magyar identitású és vezetői, tisztségviselői ne lehetnének – ahogy írod – magyar hazafiak, ha úgy kívánják. Jóhiszeműen más állítást nem is lehet nekem tulajdonítani.

 

támogatás

Címkék:Bodnár Dániel, Gadó János, magyar hazafi, magyar zsidó