Izrael tudja és teszi a dolgát

A magyar politikai lózungokkal ellentétben nem Magyarország déli kerítése védi Európát a barbárságtól, hanem Izrael. Csak bírja erővel.

 

Milyen forrásokból táplálkoznak az elszabadult zsidóellenes indulatok?

Attól függ, hogy melyik országról és milyen társadalomról beszélünk. Olyan nyugat-európai országban, ahol jelentős muszlim kisebbség él (Németország, Franciaország), a zsidóellenesség legfőbb forrásai a radikalizálódó iszlamista csoportok. Amelyek között alvó terrorista sejtek is vannak, de nem akarok senkit riogatni. A zsidóellenesség másik táptalaja az ún. palesztinkérdés, amelyet a radikális baloldal kisebbségpolitikának és/vagy identitáspolitikának láttat, holott ennél sokkal bonyolultabb ügyről van szó. Csak hát ezt is leegyszerűsítik, és könnyen eladható, könnyen fogyasztható politikai terméket gyártanak belőle. Ennek a termékcsomagnak a része az általában vett kisebbségvédelem, a hajmeresztő túlzásokra képes woke-mozgalom és persze az újkolonializmus. Magyarán: ha véded a kisebbségeket, akkor védened kell a ,,palesztinokat”, ha feminista vagy, akkor védened kell a kisebbségeket és a ,,palesztinokat”, és akkor leszel igazán menő arc, ha közben Columbus szobrát is leköpöd.

A „népirtás” vád, a nemzetközi média jelentős részének Izrael iránti negatív attitűdje, a tudományos és művészeti életben kibontakozó bojkott-mozgalom, a nyugati egyetemeken uralkodó anticionista hisztéria mennyire tudhatja elszigetelni Izraelt, milyen károkat okozhat hosszabb távon Izrael gazdasági és tudományos életének, katonai elrettentő erejének?

Hatalmas kárt okozott Izraelnek mindez, és attól tartok, még súlyosabb helyzetekbe fogják sodorni a zsidó államot és a vele szövetséges rendszereket azok a tüntetők, sőt tüntető tömegek, amelyek Izraeltől és Gázától több ezer kilométer távolságra abból ácsolnak politikai identitást maguknak, hogy felületes ismeretek és személyes elfogultságok révén a zsidóság ellen hangolják a közvéleményt. Természetesen a vágyaim beszélnek belőlem, amikor azt mondom, hogy Izrael nem fog elszigetelődni. Nagyon remélem, hogy nem, mert az európai civilizáció előretolt és ostromolt bástyája jelenleg Izrael. A magyar politikai lózungokkal ellentétben nem Magyarország déli kerítése védi Európát a barbárságtól, hanem Izrael. Csak bírja erővel.

Milyen jövője van ilyen körülmények között hosszabb távon a diaszpóra zsidóságának? Milyen jövője van azon kisebb országok zsidóságának (pl. Hollandia, Begium), ahol már most sokan a vészharangot kongatják?

Nem szeretnék jósolni, mert annyira képlékeny a helyzet, hogy könnyen nevetségessé válik az ember akkor is, ha túl pesszimista, s akkor is, ha optimista. Mindenesetre én roppant pesszimista vagyok, és rémálmaimban sajnos azt látom: október hetedike meg fog ismétlődni, csak éppen nem Izraelben, és nem október hetedikén. Nagyon féltem a diaszpórát a pogromoktól. Nem azt állítom, hogy pogromokra jelenleg valós kilátás van, hanem azt: ha az Oroszország és Irán által tudatosan végzett instabilizációs politika gyümölcse beérik, és az európai társadalmak, rendszerek megrendülnek, akkor megint „a zsidók” lesznek az elsők, akiket ütnek. Így szokott lenni.

Milyen hatással lesz mindez Magyarországra, ahol a kormány nyíltan Izrael (vagy kormánya) pártját fogja, de ugyanakkor félhivatalosan támogatja az antiszemita írók beemelését a nemzeti panteonba?

Alkati sajátosság, hogy nem bízom semmilyen hatalomban. A magyar kormánynak, pontosabban Orbán Viktornak az a politikai érdeke, hogy amíg ő a külpolitikai kalandozásait folytatja, addig otthon, a hátországban rend legyen. A kormány gyakran beszél arról, hogy garantálja a magyar zsidóság biztonságát, de hát a kormányfőnek amúgy is alapvető munkaköri feladata, hogy minden magyar állampolgár biztonsága prioritás legyen számára, függetlenül a vallásától. Ami az antiszemita írók polcra emelését illeti: Orbán nem antiszemita, de minden szavazat számít neki. Különben nem volna idehaza Horthy-relativizálás. Magyarországon egyelőre nem törtek felszínre az amúgy meglévő zsidóellenes indulatok, de úgy érzem, hogy a hamu alatt itt is izzik a parázs.

Mit lehet kezdeni az izraeli-palesztin konfliktus tömkelegével?

Európának és az USA-nak minden erejével támogatnia kell Izraelt, meg kell adni a Zsidó Államnak minden erkölcsi, anyagi és fegyveres támogatást, nem szabad támogatni a kétállami megoldást és hagyni kell Izraelt cselekedni. Én a történelmi analógiák miatt a modern Izrael történeti korszakát a „katonakirályok korának” tekintem, márpedig a katonakirályok korának egyik legfőbb küldetése a hódítani és pusztítani kész barbárság elleni küzdelem. Nagyon remélem, hogy az Európai Unióban a radikális iszlamista tömegek miatt nem alakul ki olyan véres helyzet, ami hasonló civilizációs harcot követel majd a kontinenstől. Addig is: Izrael tudja és teszi a dolgát.

A szerző író, újságíró

Kácsor Zsolt  válasza szerkesztőségünk körkérdésére a Szombat júniusi számában jelent meg.