Izrael lakossága meghaladja a 10 milliót

2024-ben, az október 7-i támadások és az azt követő háború után Izraelben ritkán látott negatív „migrációs egyenleg” jött létre. Mivel Izrael hivatalosan már nem “kis nemzet”, felelőssége egyre nő.

2025. január 1-jén, amikor a világ a 21. század második negyedébe lépett át, Izrael Állam lakossága átlépte a 10 millió főt, és ezzel olyan országokat előzött meg, mint Ausztria, Magyarország és Svájc, nem is beszélve a jóval kisebb Dániáról, Finnországról és Írországról. A 10 milliós határ jelentősége nagyrészt szimbolikus; egy társadalom dinamizmusa szempontjából nem jelent semmit párezer főnyi nyereség vagy veszteség. A 10 milliós szám mégis legalább két okból jelentős.

Az első: David Ben Gurion és Itzhak Ben Zvi a 20. század elején egy szellemes és valóságtól kissé elrugaszkodott röpiratot adtak ki, amelyben előrevetítették, hogy Izrael földjének lakossága egy napon eléri a 10 milliót. Ezt akkor jósolták meg, amikor Izraelben a 600 000 fős összlakosságból mindössze 50 000 volt zsidó, ami a világ zsidóságának mindössze 0,5%-át tette ki. Ma, amikor a teljes népesség a folyótól a tengerig megközelíti a 15 milliót, az Izraelben élő 7,2 millió zsidó a világ zsidóságának 45,5%-át teszi ki, és (félmillió nem zsidó családtagjukkal együtt) Izrael Állam összes lakosának 77%-át.

Másodszor: a 10 milliós létszámra a “kis nemzet” kicsinyítő és védő jelző – amelyre gyakran hivatkoznak, hogy igazolják, bármi is történjen az országban – már nem alkalmazható. Izraelnek nagyobb felelősséget kell vállalnia tetteiért, kevésbé kell mások – nevezetesen a világ zsidó közösségeinek – segítségétől és támogatásától függenie – éppen ellenkezőleg, fokozott támogatást kell nyújtania a világ többi zsidójának.

A változás folyamatos

Az izraeli zsidó lakosság kulturális összetétele az évek során megváltozott, elsősorban a bevándorlás miatt, amely 2022 márciusa óta elsősorban Oroszországból érkezik (Ukrajnából kevésbé). Az utóbbi években azonban Izrael demográfiai növekedése elsősorban a jelentős természetes szaporodásnak volt köszönhető.

Az október 7-i mészárlás és a több mint 250 gázai túsz elrablása azonban tragikus törést jelenthet a növekvő tendenciában. Az ezt követő, több fronton zajló háború, amely több száz fős katonai és civil veszteséggel, északon és délen százezrek kitelepítésével, valamint a tartalékos hadseregben nagyszámú fiatal felnőtt tartós bevonásával járt, példátlan társadalmi-gazdasági és egzisztenciális válságot okozott.

A 2023-ban az országot tartósan elhagyók nagy száma miatt 2024-ben Izrael migrációs mérlege, teljesen szokatlanul, negatívba fordult. Ilyen negatív egyenleg korábban csak nagyon ritkán fordult elő: néhányszor az 1980-as években, egyszer az 1950-es években és egyszer az 1920-as években. Korábban azonban a kivándorlás fő oka a mögöttes gazdasági válság volt. 2024-ben viszont mintegy 80 ezer izraeli hagyta el az országot, miközben 30 ezren tértek vissza korábbi hosszú távú külföldi tartózkodásukból, és körülbelül 30 000-en voltak új bevándorlók.

Az adatok egyik lehetséges olvasata az, hogy a 2024-es, körülbelül 18 000 fős teljes éves hiány elsősorban a 2023. októberi borzalmakat követő 14 000 fő gyors távozásának tudható be. Pedig sok tekintetben, a körülményekre való tekintettel, arra számíthattunk volna, hogy a negatív migrációs egyenleg lényegesen nagyobb lesz. A valóságban azonban az izraeliek nagyfokú ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot – az adatok arra is utalnak, hogy a támadások után sokan azonnal visszatértek az országba. Az, hogy a migrációs egyenleg visszatér-e a pozitívba, a katonai műveletek kimenetelétől és attól függ, hogy Izrael képes lesz-e visszatérni a gyors gazdasági növekedéshez.

Az Izraelből való kivándorlás segít fenntartani a zsidó közösségeket világszerte

Az Izraelből való kivándorlás dialektikus szemlélete szerint, az Izraelből távozók segítenek fenntartani a világszerte elöregedő és fogyatkozó zsidó közösségek egy részét. A JPR hollandiai zsidókról szóló jelentéséből kiderül, hogy a hollandiai zsidó népesség elsősorban a fiatal izraeliek bevándorlásának köszönhetően növekszik, olyannyira, hogy a Hollandiában élő zsidó gyermekek többsége vagy Izraelben született, vagy izraeli szülőktől származik.

Erős összefüggés van egy nemzet társadalmi-gazdasági fejlettségi szintje és a zsidók aránya között, olyannyira, hogy a Human Development Index szinte előre jelzi a zsidó jelenlétet egy adott országban. A Kelet-Európából és a muzulmán országokból a gazdaságilag virágzó és fejlettebb észak-amerikai, nyugat-európai országokba és Izraelbe irányuló hatalmas zsidó átvándorlások teljesen átalakították a zsidó élet globális térképét az elmúlt évszázadban. Ma a zsidók több mint 85%-a világ két országban koncentrálódik: az Egyesült Államokban és Izraelben. A zsidó szétszóródás azonban nem ért véget, hiszen több mint 100 országban és területen 100 vagy annál több zsidó él. A globális zsidó népesség még mindig nem olyan nagy, mint 1939-ben volt, de a következő évtizedben végre elérheti a holokauszt előtti szintet.

A vallási sokszínűség jellemzi Izraelt és bizonyos mértékig más zsidó közösségeket is. A magas termékenységi rátának köszönhetően mindenütt nő a harédiek (ultraortodoxok) aránya. Különösen igaz ez Izraelre, ahol az állam támogatja azt a sok felnőtt férfit, akik nem szolgálnak a hadseregben, nincsenek jelen a munkaerőpiacon, és a máshol megszokottnál jóval intenzívebben a tanulásnak szentelik idejüket.

A különböző vallási szektorok várhatóan eltérő növekedése Izraelben, potenciálisan egy teljesen más társadalmi struktúrát hozhat létre a 21. század közepére, alacsonyabb bevonulási rátával, jobban eloszló szegénységgel és harédi többséggel az izraeli oktatási rendszerben. Hacsak az önszegregáció és a modernizáció elutasításának ingája nem fordul meg, amely esetben jelentős emberi erőforrások válnának elérhetővé az izraeli társadalom és a zsidó közösségek általános fejlődése számára világszerte. (JPR.org.uk)

Kapcsolódó cikk:

630 000 izraeli él él Izraelen kívül – Izgalmas tanulmányt tett közzé a Jewish Policy Research