Humanitárius kérdések a belső megosztottság árnyékában

Petíció a háború ellen: az emberi értékek és a humanitárius szempontok fontossága Izrael és a Hamasz konfliktusában.

A magyar zsidó közösségben éles viták zajlottak, zajlanak a petíció kapcsán a Hamasz-Izrael háborúról. A vitát kiváltó petíció azt sugallja, hogy ez nem egyszerűen a Hamasz és Izrael háborúja, hanem egy összetettebb, mélyebb kérdéseket érintő konfliktus, amelyben egyre inkább az emberi élet értékének megőrzése, és a humanitárius szempontok kerülnek középpontba. Korábban többségében társadalomtudományi hátterű véleményformálók fejezték ki álláspontjukat a Szombat fórumán zajló vitában, most zsidó vallási vezetők véleményét kérdeztük.

Radnóti Zoltán a Bét Sálom közösség rabbija: A magyar zsidóság önképe – cionisták kontra petícionisták

Egyes vélemények szerint a jelenlegi helyzetben a zsidó identitás és összetartás megőrzése a legfontosabb, míg mások a külvilág felé mutatott humanitárius kiállásokban keresik az értelmet és az igazságot. Radnóti Zoltán főrabbi, a magyar zsidóság egyik vallási vezetője egyértelműen fogalmazott e kérdésben, hangsúlyozva a közösség egységét és a valódi értékek védelmét.

A rabbi szerint az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy egyes csoportok olyan nyilatkozatokat és petíciókat írnak alá, amelyek szerinte nem segítik a megértést vagy a közös célt. „Az én közösségem azon az oldalon áll, hogy Izrael harca nem Gáza ellen, hanem a terrorizmus ellen folyik” – mondta Radnóti rabbi. Hozzátette: „Bízom benne, hogy a petíció aláírói rá fognak jönni, hogy ez az út rossz, mert a petíció nem ér célt, legfeljebb hírnevet akar szerezni.”

A rabbi szerint a petíciók célja gyakran nem világos, és sokszor inkább az önkifejezés, a láthatóság és a figyelemfelkeltés motiválja őket, nem pedig a valódi megoldáskeresés. Szerinte az, hogy a közbeszéd mocsarába bedobták a traumákat és a fájdalmakat, olyan mértékű érzéketlenséget mutat, amely már az antiszemitizmus határát súrolja.

„Ez a petíció csak összeugrasztotta a zsidó közösséget, és nem segített a valódi problémák megoldásában. Nekünk, rabbiknak össze kell fognunk, mert minden zsidó ember felelős a másik zsidó emberért, és ez a felelősség nem kérdés.”

Egy petíció, amely a háború végét, a túszok szabadon bocsátását és a humanitárius értékek védelmét szorgalmazza, megosztotta a budapesti zsidó közösséget. Az aláírók szerint ez nem politikai, hanem erkölcsi kérdés, ahol minden élet értékét hangsúlyozzák, és a béke irányába mutatnak. Ugyanakkor a kritikusok figyelmeztetnek a petíció politikai és ideológiai torzításaira, és hangsúlyozzák a közösségen belüli egység fontosságát. Néhányuk szerint a petíciók gyakran csak látszólag segítenek, valójában további megosztottságot szítanak, és a valódi értékek védelméhez, a békéhez összefogás szükséges. A konfliktus mélyén a belső ellentétek és a nemzeti identitás kérdései is felmerülnek, miközben a zsidó értékek és humanitárius érzések közös alapot adhatnának a megoldáshoz.

 *

Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija: „Mindnyájan tehetünk azért, hogy kevesebb szélsőséges, előítéletes vélemény legyen a környezetünkben”

A petíció, amelyet sokan a közösség egyik fontos lépésének tartanak a csend megtörésére, nem légüres térbe érkezett. Szántó-Várnagy azonban kiemelte, hogy a megfogalmazott javaslatok megosztják a közösséget, különösen a politikai és ideológiai kérdésekben.

„Amikor elolvastam a petíciót, akkor nagy vonalakban egyetértettem a szöveggel és a tartalmával, mert azt gondolom, hogy fontos lenne tennünk valamit, ezért aláírtam. A szélsőséges kommunikáció a mi oldalunkon is probléma, ezt Nemes Dániel is megfogalmazta számomra egy kommentjében. Azzal is egyetértettem, hogy a szerzők meg szerették volna törni a csendet. Azonban különösen érzékenyen érintett a petíció egyik kijelentése, miszerint tüntessünk Palesztináért. Ez volt az a pont, amikor visszavontam az aláírásomat. Az ilyen tüntetések világszerte szinte kizárólag antiszemita megmozdulásokká váltak. Ha ugyanis valóban az elesettekért aggódnak, akkor miért nem tüntettek más ügyekért, például a kongóiakért, ujgurokért, ruandaiakért?” – kezdte a beszélgetést Binjomin rabbi.

Hozzátette, hogy a közösség tagjai aggódnak a nem zsidók reakciói miatt is. Szántó-Várnagy szerint az izraeli vezetők, például Netanjahu, saját érdekeiket helyezik előtérbe, miközben az izraeli társadalom jelentős részének, valamint a galut zsidók érdekeit kevésbé képviselik. Ez a feszültség ráirányítja a figyelmet arra, hogy a magyar zsidóságnak is meg kell határoznia, hogyan kívánnak viszonyt teremteni a többségi társadalommal.

„Az egyik legijesztőbb adat szerint az ADL Global 100 antiszemitizmus indexe szerint Gáza a világ leginkább antiszemita helyszíne, 93 százalékos értékkel. Mindezt még 2014-ben mérték! Tanulságos azonban, hogy ugyanez a felmérés számos más országot is bemutat, lényegesen alacsonyabb értékekkel (egészen 0.2%-ig bezárólag). Mindebből azt szűrhetjük le, hogy az antiszemitizmus nem szükségszerű, természeti törvény. Nyilvánvaló, hogy a Hamasz ideológiai indoktrinációja – akárcsak a náci Németországé – befolyásolja ezeket a számokat. Azonban az összes többi ország tanulsága az, hogy mindnyájan tehetünk azért, hogy kevesebb szélsőséges, előítéletes vélemény legyen a környezetünkben.” – zárta a beszélgetést Binjomin rabbi.

 *

Kuna Valéria, a Szim Salom rabbi-jelöltje: „Ez nem csak Izrael és a Hamasz háborúja, hanem ezzel együtt egy belső, erkölcsi és vallási kérdés”

„Eredetileg elutasítottam a petíció aláírását, mert cionista vagyok. Ám alapos átolvasás után mégis úgy döntöttem, hogy aláírom. A közösségem, a Szim Salom, nem értékelte rosszul ezt a lépést, sőt, a korábbi rabbink, Kelemen Kata is aláírta. Fontosnak tartom, hogy hitelesen tudjak beszélni a véleményemről, és tudják, hogy melyik oldal mellett állok. A petíció aláírói nem a Hamasz támogatói, hanem a béke és az élet tiszteletét helyezik előtérbe. Sokan, akik aláírtuk, nem értünk egyet mindenben, amit a nyilatkozat tartalmaz, de a humanitárius érzéseink összekötnek minket” – kezdte a beszélgetést a Szim Salom rabbi-jelöltje.

Kuna szerint a petíció nem azt kérte, hogy a Hamasz maradjon Palesztinában, hanem azt, hogy legyen vége a háborúnak, a túszokat engedjék szabadon, és lehetőség nyíljon a kritikára. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem minden palesztin tartozik a Hamaszhoz, és a nemzetközi összefogás szükségességét látja a helyzet megoldásához.

„Terrorizmus ellen harcolunk, és nagyon igazságtalannak tartom, hogy Izraelnek egyedül kell megvívnia ezt a csatát, mert ez nem méltó egy izraeli, illetve zsidó emberhez. Nemzetközi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy a Hamasztól, ami egyértelműen terror-szervezet, megszabadítsuk Palesztinát. A petíció nem azt kérdezte meg, hogy a Hamasz maradjon-e Palesztinában, hanem arról volt benne szó, hogy legyen vége a háborúnak, jöjjenek haza a túszok és lehessen kritikusan hozzáállni a kérdésekhez, illetve, hogy minden élet egyenlő, és ne azonosítsunk minden palesztint a Hamasszal.”

Kiemeli, hogy minden élet ugyanannyit ér, ezért például nem lehet antiszemitának bélyegezni azokat, akik az emberi jogokért és humanitárius kérdésekért szólalnak fel.

„Ez volt az a pillanat, ami engem is meggyőzött. Az alapvető indíttatás, hogy minden élet egyenlő, maximálisan összhangban van a nézeteimmel” – fogalmaz.

Kuna hozzátette, hogy a petíció nem csupán humanitárius kérdés, hanem politikai, erkölcsi és történelmi dimenziókat is érint. Sokakban az váltotta ki a reakciót, hogy kritika fogalmazódott meg Izrael politikájával szemben, ami kényes téma, különösen a cionizmus és az állam iránti elkötelezettség miatt. Ő azonban hangsúlyozza: a petíció aláíróit nem a politikai hovatartozás, hanem az emberi értékek vezették.

„Ez a helyzet sokkal mélyebb problémákra mutat rá, mint a Hamasz fenyegetése. Az, hogy elfogadunk ilyen véleménykülönbségeket, és nem engedjük, hogy a másik fél démonizálva legyen, sokkal fontosabb annál, mintsem, hogy az aktuális politikai konfliktusok szintjén maradjunk. Az, hogy ennyi elég egy ilyen nagyon durva, személyeskedő belviszályhoz, az kétségbeejtő és szomorú. Nem kellene, hogy ekkora baj legyen abból, hogy máshonnan közelítjük meg ezt a kérdést, mert mindannyian azt szeretnék, hogy a túszokat engedjék szabadon és a háborúnak legyen végre vége, és Izrael „legyen” – mondja.

A beszélgetést azzal zárta, hogy a civil áldozatok száma és az emberi szenvedés egyértelműen elfogadhatatlan. „Lehessen azt mondani, hogy ez egy nagyon kényes helyzet, hogy mindkét oldalon rengeteg civil halálát kell elviselnünk, és ehhez ne kelljen tapsolni” – vallja. Vallási vezetőként fontosnak tartja, hogy hangsúlyozza: „Minden élet egyformán értékes, és ez nem tesz minket antiszemitává vagy ellenségessé.”