Henrietta Szold – az elfeledett magyar származású cionista ikon

Meghívtak a Labors of love (Szívügyek) c. amerikai dokumentumfilm első bemutatójára itt Kaliforniában. A 79 perces film Henrietta Szold életét dolgozta fel, és szerencsémre el is mentem a vetítésre.

Bevallom, nem tudtam, hogy Henrietta Szold magyar származású volt. És azt sem, hogy a második világháború előtt Magyarországon is nagy becsben tartották. Amikor az újkori magyar sajtóban kutakodtam, kiderült, hogy az utolsó negyedszázadban alig jelent meg róla írás. Úgy tűnik, mintha elfelejtették volna ezt a nagyhatású asszonyt. Pedig kettős évfordulója van idén: 165 éve született és 80 éve hunyt el a cionizmus talán legjelentősebb női vezetője.

Henrietta Szold édesapja, Benjamin Szold, egy piciny felvidéki falucskában, Nemeskürtön született, és a híres pozsonyi jesivában is tanult. Rabbiként szolgált több magyar településen is.

1859-ben, a harmincéves rabbi ajánlatot kapott a Baltimore városában található Ohev Shalom Zsinagógától. Életre szóló elkötelezettség lett ebből, haláláig a zsinagóga rabbija maradt. Többek között egyike volt azoknak, akik megalkották a modern amerikai zsidó imakönyvet.

Henrietta már Amerikában, Baltimore-ban született 1860-ban, ő volt a rabbi nyolc lányának a legidősebbike. Az írói vénával megáldott leány édesapja titkára volt, levelezését és írásait rendezte sajtó alá. Zsidó bevándorlókat tanított, és első női hallgatója volt a híres New York-i rabbiképzőnek, a Jewish Theological Seminary-nak. Persze fogadalmat kellett tennie, hogy nem kíván rabbiként tevékenykedni, hiszen egy női rabbi akkoriban elfogadhatatlan volt.

Szerelmi csalódása után édesanyja azt javasolta, hogy látogasson el Palesztinába. Erre azonban csak 1909-ben, 49 éves korában került sor. Jeruzsálemben megdöbbentette az ottaniak szegénysége, és főleg az, hogy az arab és zsidó gyerekek egyaránt nagy számban szenvedtek trachomában, a súlyos szembetegségben.

1912 februárjában alapítja meg a Hadasszát, az amerikai cionista nők szervezetét. (Hadassza a purimi történetből ismert Eszter királyné eredeti, héber neve.) Céljuk Palesztina egészségügyi helyzetének orvoslása volt. Szold orvosai és nővérei egyformán kezelték az arab és zsidó gyerekeket és felnőtteket, és a Hadassza legendás intézménnyé vált, különösen később, amikor a Scopus hegyen 1939-ben felépült a híres kórház épülete.

Szold ekkor már Palesztinában él, miután 60 évesen, 1920-ban alijázott. Elsők között ismeri fel, hogy az európai fasizmus a zsidók fizikai megsemmisítését tűzte ki célul, és átveszi az Alijjat Hanoar (Ifjusági Alija) szervezet vezetését. Becslések szerint 11 ezer tinédzsert ment meg a biztos haláltól, főleg Németországból és Ausztriából.

Már életében legenda. 1931-ben Vermes Ernő, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség elnöke születésnapi jókívánságára Szold azt válaszolta: “Csak akkor, ha annyi évet fogok még élni töretlen erőben, mint amennyit szerető barátaim kívánnak nekem, ami az emberi életkorral kapcsolatos tapasztalatok szerint nem nagyon valószínű, csak akkor fogom azt a szeretetet kiérdemelni, amelyet barátaim kifejezésre juttattak a cionista ügyért végzett munkám elismerése kapcsán.”

A dokumentumfilm talán legérdekesebb része Szold kevéssé ismert politikai tevékenységével foglalkozik. Ott van majd mindegyik cionista kongresszuson, nagy tiszteletnek örvend, beszédeit gyakran idézik.

1942-ben egyik alapítója az Ihud cionista pártnak. Ellenzi a zsidó állam létrehozását, kétnemzetiségű Palesztinát javasol, ahol zsidók és arabok paritásos alapon, szövetségi formában irányítják az államot.

Pártja álláspontja szerint a zsidók és az arabok szövetsége nélkül nem működhet Palesztina. Ha az arabok és zsidók nem tudnak egyetérteni, nem veszik tudomásul a realitásokat, és nem viselkednek politikailag felnőttként, akkor annak mindkét nép számára katasztrofális következményei lesznek. – hirdette az Ihud.

Szold 1945 februárjában, Jeruzsálemben hunyt el. Nem érte meg a második világháború végét, nem tudhatott a Holokauszt minden borzalmáról sem, és nem érhette meg álmát, az önálló kétnemzetiségű állam megalapítását sem.

Arcképe Izrael egykori bankjegyére is felkerült, és bélyeget is kiadtak róla. De sokan “idealistának” is tartották, újabban “feminista cionistaként” jellemzik. Félévszázaddal halála után jelent meg naplója és levelezése, számos könyv és film kezdett foglalkozik életével és tevékenységével. Szoldot újra felfedezték.

Soha nem járt Magyarországon, de neve szerepelt az 1929-es magyar Zsidó Lexikonban is, amely szerint a magyar származású Szold Henrietta “a kiváló írónő, aki a rabbiszemináriumot hallgatta New-Yorkban s angolra fordította Lazarusnak és Darmesteternek a zsidó etikáról és a Talmudról szóló művét. Társszerkesztője az American Jewish Yearbooknak Cyrus Adler professzor mellett.”

1936-ban az Amerikai Magyar Népszava azt írta: „Miss Henrietta Szold, magyar származású nő, e héten ünnepelte hetvenhatodik születésnapját. Miss Szold születésnapját nemcsak a család tagjai és a barátok ünnepelték, hanem az ország negyvenöt államában 350 Haddassah nevű zsidó egylet 55 ezer női tagja is. Mindenesetre kevés olyan nőt vagy akár férfit is találhatunk, akinek születésnapját előírt rendelet nélkül, szívbeli készséggel az ország egész területén ilyen rengeteg ember tartja megünnepelni való napnak.”

Már életében a cionizmus nagyasszonyának nevezték. Remélem, hogy Magyarországra is eljut a dokumentumfilm.

 

LABORS OF LOVE

No Description