„Ha ott megtörténhetett, itt is megtörténhet”

Sok izraeli mintának tekintette Orbán Viktor politizálását. Vajon a vereségéből is ihletet merítenek? Deborah Danan írása a Jewish Telegraphic Agency-nél jelent meg.

A külföldi zsidó sajtót még most, lassan két héttel a magyarországi választás után is foglalkoztatja a hamarosan hivatalba lépő kormány és Izrael lehetséges viszonya

Benjamin Netanjahu kritikusai és támogatói is egyfajta mintát láttak Orbán Viktor tizenhat éven át tartó uralkodásában. Maga Netanjahu is „igazi barátnak” nevezte őt, aki következetesen kiállt Izrael mellett az európai országokban hallható kritikákkal szemben; a közvélekedés szerint a politikája biztonságban tartotta a magyar zsidókat. Netanjahu kritikusai viszont úgy vélik, hogy együtt haladt Orbánnal azon az úton, amely a demokrácia leépüléséhez vezet.

Ez az összehasonlítás Orbán látványos választási veresége után új értelmet nyert.

A magyarországi választás után Izrael is választások előtt áll, és a felmérések szerint Netanjahunak nehéz küzdelmet kell vívnia a hatalom megtartásáért. Kritikusai számára a magyarországi eredmények reményt adnak egy hasonló fordulatra Izraelben.

„Izrael, hamarosan”, írta Gilad Kariv reform rabbi és a Kneszet liberális Demokrata párti tagja, amikor a közösségi oldalán megosztott egy képet a Budapest utcáin ünneplő tömegről.

„Gratulálunk, Magyarország. Izrael számára is új fejezet közeleg. Ideje, hogy mindenki, aki hisz egy zsidó és demokratikus Izraelben, összefogjon és elköteleződjön e közös jövőkép mellett. Lehetséges egy fényesebb jövő” – írta az UnXeptable ellenzéki mozgalom, amely Netanjahunak az igazságszolgáltatás függetlenségét gyengítő törekvéseire válaszul jött létre.

De a jobboldalon is érzékelhető a párhuzam: a Netanjahu-ellenes tüntetések egyik legismertebb szlogenét – „Izrael nem lesz Magyarország” – az Orbán veresége utáni órákban ironikusan újrahasznosították, megnyugtatásként, hogy Izrael nem fogja követni Magyarország politikai pályáját.

Olga Deutsch, az Izraelt támogató NGO Monitor alelnöke és a jobboldali Misgav Intézet kutatója szerint az izraeli vita túlnyomórészt befelé forduló volt. Az izraeliek „nagyon helyi szemüvegen keresztül nézik a külföldi híreket – mondta. – Sokkal kevesebb vita folyik arról, hogy Orbán emberi jogi mérlege milyen volt Magyarországon, vagy az Oroszország kontra Ukrajna kérdésről az Európai Unióban. Inkább arról vitáznak, hogy mit jelent a veresége Izrael számára.”

A következmények egyik lehetséges iránya azzal kapcsolatos, hogy Magyar Péter vajon támogatója lesz-e Izraelnek és a vezetőjének annyira, mint Orbán volt. A korai jelek szerint a válasz nem: Magyar bejelentette, hogy tiszteletben tartja a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó egyezményt, ami azt jelenti, hogy Netanjahu nem látogathat ősszel Magyarországra a letartóztatás veszélye nélkül.

Tom Gross, Közel-Kelet-szakértő újságíró egy interjúban azt mondta, szerinte Izrael „könnyen feláldozható bárányként” szolgálhat Magyar számára, miközben az új magyar kormány a befagyasztott EU-s források felszabadítására törekszik. „Még ha Magyar személy szerint nem is ellenséges Izrael Államával szemben, Izrael – és különösen Bibi – lesz a legkönnyebben feláldozható bárány, amelyet Brüsszelnek fel lehet kínálni más ügyekben való engedményekért” – fogalmazott.

Yonatan Levi, a London School of Economics kutatója és a jeruzsálemi székhelyű Molad – Az Izraeli Demokrácia Megújításáért Központ munkatársa szerint a magyar szavazás iránti „intenzív közfigyelem” Izraelben szokatlan volt, jóval túlmutatva a magyar–izraeli kapcsolatokon:

„Nem emlékszem olyan külföldi választásra az elmúlt években – az Egyesült Államokat kivéve –, amelyet az izraeliek annyira figyelemmel követtek volna, mint a magyar választást” – mondta. Ezt a figyelmet annak tulajdonította, hogy széles körben úgy tekintenek Magyarországra, mint Netanjahu és partnerei tervrajzára.

„Azok közül a törvények és reformok közül, amelyek lehetővé tették Orbán Viktornak a bíróságok feletti ellenőrzést, a szabad média felszámolását és a közszolgálat teljes átpolitizálását, az elmúlt években Izraelben is sokat szorgalmaztak. Ezért az izraeliek Magyarországot figyelték, hogy megértsék, mi történhet Izraelben, ha tovább halad a demokratikus visszalépés útján.”

Most hirtelen egy másfajta jövőbe is bepillantást kaptak.

„Most, a közelmúlt drámai fejleményeinek köszönhetően, az izraeliek azért figyelik szorosan Magyarországot, hogy megértsék, miként lehet legyőzni az olyan populista vezetőket, mint Netanjahu és Orbán, akik fokozatosan leépítik a demokráciát saját országukban – állítja Levi. – A fenyegető példából, amelytől óvakodni kellett, Magyarország a remény forrásává vált.”

*

Hogy Izrael pontosan miként ismételhetné meg a magyarországi eredményt, kevésbé világos. A két ország választási rendszere eltérő; míg a Fidesz és a Tisza párt együttesen a szavazatok mintegy 85 százalékát szerezték meg, a Tisza pedig abszolút többséget szerzett, addig Izraelben 18 párt versenyez, és egyik sem közelíti meg az abszolút többséget.

A legtöbb közvélemény-kutatás szerint, ha ma tartanák a választást Izraelben, jelenleg 11 párt érné el azt a szintet, amely parlamenti mandátumot jelentene. Egyetlen párt sem közelíti meg a többséget, és bár a felmérések szerint az ellenzéki blokk valószínűleg képes lenne többségi koalíciót alakítani, ezt csak szűken tudná megtenni. A mezőnyben nemcsak jobboldali, centrista és baloldali erők vannak, hanem vallásos zsidó pártok és egy arab párt is – jóval szélesebb spektrum, mint Magyarországon.

Több ellenzéki vezető is megragadta az alkalmat, hogy azt sugallja: ő Izrael Magyar Pétere, azaz olyan konzervatív politikus, aki a Fideszben emelkedett fel, és csak az utóbbi években szakított vele.

„Látom, hogy az összes összeesküvés-rajongó most azt magyarázza, hogy Orbán a »globális baloldal« miatt veszített Magyarországon – írta a Jes Atid pártot vezető Jair Lapid a közösségi médiában. – Nem vették észre, hogy a választás győztese, Magyar Péter, nagyon távol áll a baloldaltól”

Lapid, aki rövid ideig miniszterelnök volt, miután 2021-ben megállapodást kötött Netanjahu Likud pártjának leváltására, így folytatta: „Ő politikai értelemben Orbán pártjában nőtt fel, és »konzervatív liberálisként« határozza meg magát – ami magyar változatban demokratikus kérdésekben közép, gazdaságilag pedig jobboldal (igen, mint a Jes Atid).”

Jair Golan, az első választására készülő liberális Demokraták vezetője azt írta, ő is reményt lát Magyarországban.

„Orbán mindent megpróbált: átvette a média irányítását, meggyengítette az igazságszolgáltatást, és olyan rendszert próbált kialakítani, amelyben leválthatatlan lesz – írta. – De végül a magyar nép a szavazóurnáknál megmondta a magáét. Az állampolgárok bebizonyították, hogy semmilyen méreggépezet és semmilyen olcsó populizmus nem győzheti le az egyszerű emberi vágyat arra, hogy szabad, korrupciómentes és működő társadalomban éljenek. Számunkra ez élő emlékeztető arra, ami hamarosan itt is bekövetkezik.”

Néhány megfigyelő szerint Magyarország tanulsága az, hogy ellenfeleinek Netanjahu saját táborában kellene keresniük azt a jelöltet, aki leválthatja őt.

Tom Gross is úgy látja, hogy Magyar Péter „osztja Orbán politikai nézeteit, és a Fidesz párt belső köreiből érkezett”. Szerinte ez hasonló dinamikára utal Izraelben is, ahol talán belefáradtak Netanjahuba a hosszú hivatali ideje miatt, de ő már „megnyerte az eszmék csatáját, abban az értelemben, hogy Netanjahu egyetlen valószínű utódja olyan valaki lehet, aki osztja az elképzeléseit”.

Az ellenzék számára „Netanjahu leváltásának legjobb esélye, ha találnak valakit, például Naftali Bennettet, és mögé sorakoznak fel”, ahelyett, hogy közvetlenül az eszméket próbálnák megtámadni.

Talán Bennett lehetne Magyar Péter izraeli megfelelője. Ő volt a hatalommegosztási megállapodás másik fele, amely rövid időre kiszorította Netanjahut a hatalomból, de Lapiddal ellentétben a politikai pályáját Netanjahu pártjában kezdte – és bár hamarabb hagyta el azt, mint Magyar a Fideszt, 2021-ig Netanjahu koalíciójában maradt.

Bennett jobbközépen álló politikus, aki több fontos szakpolitikai kérdésben egyetért Netanjahu nézeteivel, de elhatárolódik a politikai stílusától, amely szerinte „méreggel” és haveri rendszerrel van tele. Technokratákat szerződtetett, akik képesek lehetnek olyan kormányt építeni, amely mentes a korrupciótól. És Magyarhoz hasonlóan bejárja az országot, a támogatottságát kitartóan építve készül a választásra.

Bennett nyilvánosan nem kommentálta Orbán vereségét – azonban aznap erős jelzést küldött azzal, hogy bejelentette két ismert női vezető, a korábban minisztériumi főigazgatóként szolgáló Keren Terner és Liran Avisar Ben Horin csatlakozását a pártjához.

Persze az összehasonlításnak vannak korlátai. Bennett már volt miniszterelnök, van múltja, és a róla kialakult közvélekedés sokkal rögzítettebb, mint Magyaré. Bennettnek a politikai mentorával való szakításához ideológiai ellenfelekkel kötött szövetségre volt szükség, ezért sokkal kevésbé valószínű, hogy szavazókat tudna elhódítani Netanjahutól.

„Jelenleg úgy tűnik, Bennett sok szavazatot tud elvenni a balközéptől, de nem feltétlenül sokat a jobboldaltól” – vélekedik Ofir Gutzelson, az UnXeptable egyik alapítója a múlt heti webináriumon, amelyen a választási eredményeket elemezték.

Jair Navot izraeli újságíró ugyanott azt mondta, hogy Bennett tanulhatna Magyartól, és más pártokkal tárgyalhatna egy informális koalíció létrehozásáról még a választás előtt, amelyet október vége előtt meg kell tartani. Így az izraeliek saját preferált pártjukra szavazhatnának, anélkül hogy a meggyőződésükből engedniük kellene, miközben már a választás előtt is világos lenne, hogy a koalíció győzelme esetén Bennett lenne a miniszterelnök. Ugyanakkor hozzátette, hogy egy ilyen megállapodás Izraelben nehéz lenne, tekintettel a jelen lévő ideológiák széles skálájára.

Navot példaként említette Gadi Eisenkot volt izraeli vezérkari főnököt is (akinek a fia Gázában halt meg) mint olyan személyiséget, aki potenciálisan hasonló szerepet tölthetne be, anélkül, hogy egy korábbi miniszterelnöki ciklus terhét viselné.

Azonban Navot úgy vélte, az izraelieknek legalább annyira a taktikára kellene összpontosítaniuk, mint arra, hogy ki indul. „Ha van egy fontos tanulság, amit Izraelnek Magyarországtól meg kell tanulnia, az mindenekelőtt a részvétel fontossága” – mondta.

Magyarországon történelmi rekordot ért el a közel 80 százalékos részvétel. Izrael legutóbbi, 2022-es választásán ez körülbelül 70 százalék volt. Azóta megnőtt a kivándorlás, különösen a fiatal családok és a liberálisabbak körében, akik elidegenedtek a háborús évek és az ország belpolitikai harcai miatt. Magyarországgal ellentétben Izrael nem engedélyezi a levél- vagy külföldi szavazást, ezért ezeknek a választóknak vissza kellene repülniük Izraelbe, méghozzá történelmileg drága repülőjegyeket vásárolva, ha részt akarnak venni a közelgő választáson.

Néhányan, akik szeretnék, hogy Izrael „Magyarországot játsszon”, azt mondják, nincs szükség arra, hogy a baloldali szavazók is bekapcsolódjanak.

A „Jobboldali emberek a kormány viselkedése ellen” nevű Facebook-csoportban Chen Herman pszichológus elismerést kapott egy videóért, amelyben kijelentette, hogy a magyar választási eredmények „ünnepet jelentenek, nem misztikus, hanem a leggyakorlatibb értelemben”.

Azt mondta, a magyarok nem ragadtatták el magukat attól, hogy mit érhet el a választás, és ezzel képesek voltak kivédeni ugyanazokat a kritikákat, amelyekkel a Netanjahu-ellenes izraelieket szokták támadni a párt hívei.

„A magyar választók jobboldal és jobboldal között választottak. Megértették, hogy a rendszer legyőzéséhez ki kell lépniük önmagukból, és stratégiailag kell szavazniuk. Mit próbáltak mondani róluk? Hogy a biztonság árulói? Hogy hálátlanok? Hogy a vezetőjük Trump legjobb haverja? … Ismerős? – mondta Herman, majd így folytatta: – De úgy döntöttek, hogy nem korrupt kormányt választanak, és ezért működött. Nem szóródtak szét. Nem akartak túl sokat. Egyszerű. Ha tehát bármit tanulni lehet a magyaroktól, az az, hogy két lábbal kell állni a földön, meg kell érteni a valóságot. Ha itt többségben vannak a jobboldali nézetek, és ez befolyásolhatja a választást, akkor csak választani kell: korrupt jobboldal vagy nem korrupt jobboldal.”

Legfeljebb hat hónappal az izraeli választás előtt nem világos, hogy mindez mennyire rendítette meg magát Netanjahut. Órákig várt, mire gratulált Magyarnak, bár néhány minisztere ezt már hamarabb megtette.

„Netanjahu legrosszabb rémálma nem az, hogy elveszít egy barátot Budapesten – írta Jonathan Meta a Substacken. – Hanem az, hogy látja: a magyar választók olyasmit tettek, aminek a megakadályozására, hogy az izraeli választók soha ne legyenek képesek rá, ő jelentős energiát fordított.”

Netanjahu és Orbán többek voltak, mint a globális jobboldal vezető jelképei Trump mellett. Munkatársakat és még egy közvélemény-kutatót is megosztottak: az amerikai konzervatív John McLaughlint.

A választás előtti estén Amit Segal izraeli újságíró, akit Netanjahuhoz közelinek tartanak, felidézte azokat a korábbi izraeli választásokat, amikor a médiás közvélemény-kutatások (amelyeket régóta bírálnak, mert nincsenek összhangban a választói viselkedéssel) látványosan kudarcot vallottak a végeredmény előrejelzésében.

Megjegyezte, hogy McLaughlin szembement a mainstream magyar média konszenzusával, amikor Orbán a Fidesz győzelmét jósolta. „Ismerősen hangzik, nem?” – mondta Segal egy műsorban, ahol jelezte, hogy szerinte Orbán győzhet, de ha mégsem, az rossz előjel lehet Netanjahu számára ősszel.

Amikor világossá vált, hogy McLaughlin valóban tévedett, a felvétel széles körben terjedni kezdett Izraelben, és özönlöttek a kommentek.

Egy tipikus hozzászólás így szólt: „Ha ott megtörténhetett, itt is megtörténhet.”

JTA