Gáza és a Közel-Kelet jövője

A közelmúltban elhunyt nagyon kedves barátom, Birnbaum Marianna Daisy vagy húsz éve küldött nekem egy képet egy tengerpartról, ahol pálmafák árnyékában élvezik az édes életet.

Találós kérdésére megadta a választ, hogy ez Gáza, ahol a fél világ által nagy együttérzéssel követett radikális arabok élnek, jórészt nemzetközi segélyekből. Valami ilyen kép lebeghetett az Egyesült Államok elnöke előtt, amikor azzal a javaslattal állt elő, hogy bekebelezi a romhalmazzá vált gázai arab enklávét, lakóit áttelepíti más arab államokba, és helyükön egy melegebb Riviérát vagy Floridát, orlando-i Disneyland-ot hoz létre gazdag turisták számára.

A világsajtó azóta is tele van azzal, miért abszurd a terv, hogy összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal, olajat önt az épp csak parázsló (azóta újra föllángolt) konfliktusra, erkölcsileg és fizikailag is végrehajthatatlan, Izraelben csak a szélsőjobboldali körök üdvözölték, akik megszavazták és hatalomban tartják Netanjahut. Az ötletet valamennyi arab ország mellett elutasította Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Törökország, Ausztrália, Spanyolország, de még Oroszország és Kína is. Az ügy iskolapéldája annak, hogy a történelem ismerete és a tanulságok levonása nélkül a politika nagyon veszélyes játék.

*

Nem kell az Izrael és szomszédjai közötti feszültségeket visszavezetni a filiszteusok elleni háborúkig, bár kínálja magát a bibliai történet: a megvakított Sámson épp Gázában pusztította el népe ellenségeit, önmagával együtt. Akár figyelmeztető szimbólum ez. A keresztes-hadjáratok emléke sem menti a fanatikus muszlimok keresztény-gyűlöletét. A mai Izraelt is magába foglaló Palesztina az első világháború végén szétesett Török Birodalomból brit irányítás alatt álló mandátum-terület lett. Az angolok ott is fair-ek próbáltak lenni az arab beduinok és a földjüket felvásárló zsidó bevándorlók között. Az eredmény tökéletes kudarccal végződött, a gyilkos merényletek vége az lett, hogy az 1948-ban széleskörű nemzetközi bábáskodással létrehozott Izraelt arab szomszédjai megtámadták, de túlerejük ellenére vereséget szenvedtek. Nemcsak akkor, de a későbbi háborúkban (1956, 1967, 1973) is, Izrael fokozatosan növelte területét, az arab lakosság jó része elmenekült vagy elűzték. Megértem a zsidóság nosztalgiáját az Ókorban zsidó lakosságú területek iránt, de más a nosztalgia és más a gyakorlati politika. Mi, magyarok tudjuk (bár nem minden magyar), hogy történelmi országunk visszavonhatatlanul elveszett, eljátszottuk.

*

Születése óta Izrael elutasítja, hogy kétnyelvű, zsidó-arab világi állam legyen, bár a mintegy 20 százalékot kitevő arab lakosságának nyelvi és politikai jogai vannak, képviseletük van a Knesszetben. Az Izraellel szomszédos országokban menekültként élő, magukat palesztinnak nevező arabok nem nyugodnak bele egykori területük elveszítésébe, a felkelések, intifádák sorozata csak növelte az arabok és a zsidók szembenállását. Ennek feloldására született meg 1993-ban Rabin izraeli miniszterelnök ajánlata, a „területet békéért” – kivonulni a megszállt területekről, és békéket kötni. 1993. januári izraeli hivatalos látogatásom során Rabin miniszterelnök és Peresz külügyminiszter megtisztelt azzal, hogy részletesen ismertette velem koncepciójukat, hogy a béke révén Izrael a Közel-Kelet gazdasági motorjává válhat, s ezzel saját biztonságán túlmenően az egész térség jólétéhez, és így nyugalmához is hozzá tud járulni. A mai napig nagy tisztelője vagyok az 1995-ben meggyilkolt Rabin miniszterelnöknek.

*

1993. szeptemberben megszületett az Oslói Nyilatkozat, ezt Rabin és Arafat, a PLO elnöke jelenlétében írta alá Mahmud Abbasz a PLO, Simon Peresz Izrael, Warren Christopher az Egyesült Államok és Andrej Kozirjev az Orosz Föderáció nevében. Az Elvi Nyilatkozat lehetővé tette a palesztin ideiglenes önkormányzat, a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNH) létrehozását. Az egyezmény emellett az Izraeli Védelmi Erők részleges kivonását írta elő a Gáza-övezetből és Ciszjordánia egyes részeiről. Antall miniszterelnök izraeli kollégájának írt levélben üdvözölte. Ennek eredetije nincs meg irataim között, csak angol nyelvű fordítása, ezt fordítom vissza.

 

Őexcellenciája Yitchak Rabin úrnak

Izrael Állam miniszterelnöke

Jeruzsálem

               Engedje meg, hogy a Magyar Köztársaság kormánya és a magam nevében őszinte jókívánságaimat fejezzem ki Önnek és Izrael Állam kormányának az izraeli-palesztin elvi nyilatkozat aláírása alkalmából.

            Mi Magyarországon következetesen képviseljük azt, amit 1991-ben az ENSZ fórumán kinyilvánítottunk, hogy miközben tiszteletben tartjuk minden nép, így a palesztin nép önrendelkezési jogát is, elismerjük a cionizmust, mint a zsidó nép államalakításának filozófiáját. Magyarország a volt kommunista országok közül elsőként vette fel újra a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, és amióta ez a kormány hatalomra került, intenzíven fejlesztettük mind politikai, mind gazdasági kapcsolatainkat.

            Meggyőződésünk, hogy a közel-keleti rendezés minőségileg új politikai, biztonsági és gazdasági feltételeket teremt a térségben a zsidó-arab együttélés számára. Minden kompromisszum természetesen mindkét féltől rugalmasságot és kölcsönös alkalmazkodóképességet kíván. Bízunk abban, hogy a Közel-Keleten a jövőben az optimistáknak lesz igazuk. Szimbolikus jelentőségű, hogy ez az új, merész, korszakalkotó lépés Izraelben egybeesik a zsidó újévvel.

            E történelmi jelentőségű esemény alkalmából szeretnénk támogatásunkról biztosítani Izrael Állam népét és kormányát.

 

Budapest, 1993-. szeptember 13.

Őszinte híve

Antall József

 

A sikeres katona Rabin meggyőződéssel képviselte a béke ügyét, sokan pedig elhitték, hogy az arab világ is őszintén szakított a terrorizmus és az erőszak politikájával. Nem feladatom annak taglalása, hogy az 1994-ben mindkét fél törvényhozása által megszavazott egyezmény miért hiúsult meg. Mint ismeretes, 1995-ben Rabint egy zsidó szélsőséges meggyilkolta, későbbi utódja, Netanjahu ugyan megszavazta, de eszébe sem jutott végrehajtani az egyezményt, elfogadni a kétállami megoldást. A Ciszjordániában működő, mérsékeltnek mondható, Mahmud Abbasz vezette palesztin hatóságot a rohamosan növekvő lakosságú Gázában felváltotta a Hamász uralma. A területet Izrael megsemmisítésére készülő fegyverarzenállá, terrorista bázissá építette ki.

*

Reményt keltett, hogy 2020-ban – éppen Trump első elnöksége alatt és hathatós közreműködésével – több arab ország is elismerte Izraelt, és felvette vele a diplomáciai kapcsolatokat. Amikor Szaúd-Arábia is hajlandóságot mutatott egy hasonló lépésre, a fundamentalista Hamász akcióba lépett, hogy megtorpedózza a Közel-Kelet békéjét megteremtő és Izrael létét elfogadó megegyezést. Ezért indította el a 2023. október 7-i, a békés izraeli lakosok meggyilkolását vagy túszként történő elhurcolását célzó terrorista támadást. Izrael azzal válaszolt, hogy a gázai övezetet tönkre bombázta, de a Hamász terroristáit nem tudta megsemmisíteni.

*

Izrael a háború összes ütközetét megnyerheti, de ettől még nem lesz béke. Viszont ez év elején Izrael, a Hezbollahra és az iráni légvédelemre mért hatékony csapások után az erő pozíciójából tudott volna tárgyalni a tartós rendezésről, a békéről. A nemzetközi nyomásra és a zsidó túszok kiszabadítása érdekében megkötött tűzszünet azonban nem bizonyult tartósnak, a Hamász provokatív magatartása és talán az izraeli belpolitika miatt összeomlott, a maradék túszok jövője kétségesebb, mint valaha. Ha Izrael – nagyon jelentős saját veszteségek árán – teljes katonai ellenőrzése alá vonná a gázai területet, ez sem vezetne békéhez. Az Izrael Állam felszámolásáról, tízmilliós lakosságának elűzéséről le nem mondó elvakult arab szélsőségeseket csak az arab világ közreműködésével lehetne leszerelni. Ehhez viszont csak a kétállami megoldás vezethet el – nagyon hosszú úton. Netanjahu izraeli miniszterelnök azonban továbbra is elzárkózik ettől, egy független, Izraellel békében élő Palesztina elfogadásától. Kormánya fennmaradása a legelvakultabb zsidó szélsőségesektől függ, akiknek Trump gázai terve nagyon tetszik.

*

Az október 7-ei szörnyű bűntettek után számomra szinte felfoghatatlan volt, hogyan tüntethettek annyi országban az Izrael megsemmisítését hirdető palesztin program mellett. De az izraeli miniszterelnök politikája csak megerősíti az arab fundamentalizmust, és növeli az antiszemita megnyilvánulásokat. Izraelben sem szűnik a súlyos belső megosztottság. A pillanatnyi probléma is megoldhatatlannak tűnik: a gázai romok között tengődő, közel kétmillió arabnak nincs hová mennie, sem a szomszédos Egyiptom, sem más arab államok nem hajlandók befogadni őket. Izraelben igen sokan, köztük bátor, harci tapasztalatokkal rendelkező katonatisztek látják, hogy a szélsőséges palesztin szervezetek fölötti győzelmet csak politikai megoldással lehet elérni, hogy a még kegyetlen rabságban szenvedő izraeli túszok életét és szabadságát nem lehet elérni több tízezer gázai polgári személy, köztük gyermek halálához vezető harci cselekményekkel, putyini módszerekkel.

*

Úgy vélem, hogy egy elismert, a terrorizmust elutasító, működő palesztin állam nélkül sosem lesz béke a Szentföldön, az egész Közel-Keleten. Csak egy Rabin politikájához visszatérő izraeli kormány kínálna esély a kompromisszumra, az indulatok lecsillapodására, a békére, kihúzva a szőnyeget a Hamász, a fundamentalisták lába alól.