Életfogytiglani börtön a hallei merénylőnek

Közel fél évvel ezelőtt kezdődött a hallei antiszemita merényletkísérlet gyanúsítottjának a pere. A Covid–19 járvány sem akadályozta meg a tárgyalás lefolytatását, az ítéletet is a tervezett időpontban hirdették ki.

Mint ismeretes, az akkor 27 éves Stephan Baillet tavaly október 9-én, azaz Jom Kippur napján állig felfegyverkezve akart behatolni Halle város zsinagógájába, ahol 52 közösségi tag az ünneplésre készült. Sisakkamerájával élőben közvetítette az interneten ámokfutását, ami az ő szemszögéből nézve kínossá vált, hiszen célját – ami „minél több zsidó megölése” volt” – nem érte el. A zsinagóga erős kapuja ebben szerencsére megakadályozta. Helyette egy véletlenül arra járó hölgyet, majd egy török bisztró vendégét lőtte le. Később, menekülés közben másokat is súlyosan megsebesített. A kivonult rendőrökkel zajlott tűzpárbaj után végül sikerült elfogni és lefegyverezni a „fehér faj” önjelölt „védelmezőjét”.

A tettet a második világháború utáni Németország egyik legsúlyosabb zsidó-ellenes támadásának tekintik.

A szövetségi ügyészség a neonáci terroristát két gyilkossággal, hatvannyolc rendbeli gyilkossági kísérlettel, valamint egyéb bűncselekményekkel, például népcsoport elleni uszítással, holokauszt-tagadással és súlyos testi sértéssel vádolta. Az ügyészséghez 23 ügyvéd által képviselt 45 magánvádló – a merényletet túlélők, illetve a meggyilkoltak hozzátartozói – is csatlakozott. Mindannyian életfogytiglani szabadságvesztést követeltek a tett különleges súlyosságának a megállapításával együtt, valamint a büntetés letöltése után biztonsági őrizetet*.

A Magdeburgban zajlott per huszonöt tárgyalási napja alatt 86 tanút és nyolc szakértőt hallgattak meg. A nyilvánosság sok ijesztő részletről értesülhetett: a zsinagógában rekedt hívők és a török bisztró tulajdonosának halálfélelméről, a helyszínre érkező rendőrök időnként tapintatlan viselkedéséről, akárcsak a hatóságok suta intézkedésiről. Így például apácát küldtek a zsidókhoz lelki vigaszt adni. Egy szakértő a vádlott házilag barkácsolt, rossz minőségű, de mégis halált okozó fegyvereit és robbanószereit ismertette. A terrorista hozzátartozói megtagadták a vallomástételt, így nyitott maradt a kérdés, mit tudtak Balliet szándékáról.

Különös figyelmet kapott a gyanúsított személyiségéről készült pszichiátriai szakvélemény. Balliet az utóbbi években édesanyjával elszigetelten élt. Ideje nagy részét egykori gyermekszobájába zárkózva töltötte. Hamar magáévá tette az interneten olvasható jobboldali szélsőséges ideológiákat, így az antiszemitizmust, rasszizmust, nőgyűlöletet, amikről szívesen és büszkén számolt be. A fegyvereit is a hálózatban talált tervek alapján rakta össze. Vegyészeti tanulmányait megszakította, munkája nem volt, sosem volt szerelmi kapcsolata. Kudarcáért másokat hibáztat. Norbert Leygraf igazságügyi pszichiáter tanúsítványa szerint erősen zavart személyiségű, de teljes mértékben beszámítható, aki tisztában volt szándéka súlyával. A vádlott aprólékosan megtervezte akcióját, és kivárta a számára kedvezőnek tűnő alkalmat a támadás megkezdésére. Elmezavarodott emberek erre képtelenek. A vádlott egyáltalán nem mutatott megbánást, számolt be a szakértő, aki mintegy tizenkét órán keresztül vizsgálta Baillet-t. Ezért valószínűsítette, hogy a férfi ismét elkövetne hasonló cselekményeket, ha módja lenne rá.

A magánvádlók is szót kaptak a per során. Vallomásaik mellett ők a tett társadalmi hátterére világítottak rá. Összefüggést látnak terrorista merénylet és a szélsőjobboldalinak tartott AfD (Alternatíva Németországnak) párt és más antidemokratikus csoportok agitációja között. Utaltak a rasszista, antiszemita, iszlám- és nőgyűlölő erőszak erősödésre Németországban. Ennek függvényében Balliet cselekménye nem tekinthető egy őrült magányos tettes akciójának. Ugyanakkor több polgári bátorságra szólítottak fel, és követelték, senki se maradjon csendben.

A teljes társadalmi elszigeteltség következtében védence a szélsőséges jobboldali gondolatvilág felé sodródott, fejtette ki Hans-Dieter Weber kirendelt védőügyvéd a záróbeszédében. A két gyilkossághoz nem fér kétség. Szemben a szakértői véleménnyel azonban ő úgy gondolja, hogy védence csak korlátozottan beszámítható. Érdekes jogi csavart igyekezett alkalmazni a zsidó közösség elleni merénylet-kísérlettel kapcsolatosan. Érvelése szerint Balliet önként elállt gyilkossági szándékától, miután rájött, képtelen a zsinagóga udvarára behatolni. Nem merítette ki az összes rendelkezésére álló lehetőséget, így például nem próbált meg autójával nekirontani a kapunak és ezáltal betörni. Ezért nem állt fenn a gyilkossági kísérlet tényállása, tehát nem is büntethető emiatt – vélekedett az ügyvéd.

A vádlott – bár kezdettől fogva beismerte tettét – az egész per során a megbánás legkisebb jelét sem mutatta. Rezzenéstelen arccal írta le a részleteket. Csak akkor vált bizonytalanná, amikor családi körülményeiről faggatták. Még az utolsó szó jogán is igyekezett kihasználni a tárgyalótermet zavaros ideológiájának a kifejtéséhez. „Ez az eljárás egy politikai kirakatper, az uralkodó elit erőfitogtatása” – fröcsögte, majd folytatta: „Az eredmény kezdettől fogva egyértelmű volt: életfogytiglan és biztonsági őrizet.” Szerinte a fehér európaiakat rabszolgákká teszik, ami mindenhol tetten érhető: a városokban, vasútállomásokon, uszodákban. „Az egyetlen jó dolog, amit a zsidók valaha kitaláltak, az a holokauszt volt!” – jelentette ki. Sokkal tovább nem jutott, mivel Ursula Mertens bírónő megvonta tőle a szót. A szabad véleménynyilvánítás ugyan őt is megilleti, de eközben nem követhet el bűntettet. Már pedig beszéde messzemenően kimerítette ezt a tényállást. Ezután a bírónő berekesztette az ülést.

Az ítélethirdetésre a sajtó nagy figyelme mellett a mai napon került sor. E szerint a tettest az ügyész és magánvádlók követelésének megfelelően életfogytiglani szabadságvesztésre* ítélték, egyben megállapították a tett különleges súlyosságát is. A büntetés letöltése után az elítélt biztonsági őrizet alá kerül. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné válik egy esetleges idő előtti szabadlábra helyezés. Mertens bírónő az indoklás során kitért a tett előre megfontolt szándékra.

Az ítélet nem jogerős.

Jegyzet:

* Az életfogytiglani börtön a tett különleges súlyosságának a megállapításával és az azt követő biztonsági őrizet a német büntetőjog legszigorúbb szankciója. A börtönben történő tartózkodás ideje legalább tizenöt év, ezután az elítélt kérvényezheti feltételes szabadlábra helyezését. A különlegesen súlyos minősítés esetében az elkövető csak kivételes esetekben szabadulhat 15 év után, pl.  ha nagyon öreg vagy gyógyíthatatlanul beteg. Különösen súlyos a tett, ha az elkövető rettentően brutális és kegyetlen volt. A biztonsági őrizet nem büntető, hanem megelőző jellegű. Olyan elítéltek esetében alkalmazzák, akiknek a prognózisa szerfelett kedvezőtlen, azaz hajlama vagy megrögzöttsége következtében a büntetés letöltése után továbbra is fennáll súlyos bűncselekmények elkövetésének a veszélye. Gyakorlatilag könnyített börtönt jelent. Az őrizetes a fegyintézet épületében marad, de pl. a saját ruháját viselheti, cellája a szokásosnál kényelmesebb, bevásárlási lehetősége van. A biztonsági őrizet határozatlan időre szól, de a bíróság rendszeresen felülvizsgálja. Ha úgy ítéli meg, hogy a kockázat már nem áll fenn, az őrizetes feltételesen szabadlábra helyezhető. Azonban ha az illető továbbra is veszélyt jelent a társadalomra, a biztonsági őrizet tartama korlátlanul meghosszabbítható, akár élete végéig.

Kapcsolódó cikk:

Életfogytiglant kapott a hallei zsinagóga neonáci merénylője