Édesanyák, akik fiuk halálán örvendeznek

Írta: Veszprémy László Bernát - Rovat: Izrael, Politika

Golda Meir izraeli miniszterelnök mondta 1957-ben, hogy „a béke akkor fog elérkezni, ha az arabok jobban szeretik a saját gyermekeiket, mint amennyire minket gyűlölnek”.[1] Ezzel arra az ismert jelenségre utalt, hogy a muzulmán/arab anyák gyakran támogatják, sőt megünneplik az öngyilkos merényleteket és terrortámadásokat, melyet fiaik követnek el izraeli katonák és civilek ellen.

A szamáriai gyilkosság áldozatai

Friss hírként érkezett, hogy a múlt pénteki szamáriai hármas gyilkosság elkövetőjének anyja éltette fia tettét, és ezért az izraeli hadsereg letartóztatta. Az anya közölte, hogy „büszke” a gyilkosságra, majd hétfőn vendégeket fogadott, cukorkát osztogatott, és további, zsidók elleni támadásokra buzdított. Eközben a hármas gyilkos apja is megszólalt: mint mondta, nem támogatja a gyilkolást, de fiának tettéért Izraelt hibáztatta.

Ez az eset nem elszigetelt incidens. Éppen múlt hónapban, Hadasz Malka izraeli rendőrnő meggyilkolását követően mutatta be egy izraeli csatorna, hogy az egyik elkövető anyja így beszélt a terrortámadást követően: „Azt akartam, hogy sikerüljön megölnie húszat, ötvenet, százat is közülük . . . Allahnak hála, büszke vagyok”.

A Hadasz Malkát meggyilkoló terrorista anyja. Forrás: PalWatch

Éppen egy éve, 2016 nyarán Hallel Yaffa Ariel 13 éves izraeli kislányt gyilkolta meg egy arab fiatal, akit aztán a sikolyokra kiérkező izraeli rendőrök lőttek le. Az elkövető anyja így nyilatkozott az esetről: „A fiam egy hős. Büszkévé tett . . . Ha Allah is úgy akarja, Palesztina minden ifja ugyanígy cselekszik majd”.

Korábban, 2015 októberében egy arab fiatal zsidókat próbált lelőni egy jeruzsálemi buszon, azonban a busz utasai – köztük egy küzdősport-oktató – leteperték. A meghiúsult támadás elkövetőjének anyja ekkor azt mondta egy interjúban, hogy „dicsőség Allahnak, [a fiam] Mohamed az Al-Aksza [mecsetért] lett mártír. Ha Allah is úgy akarja, az összes gyerekem követni fogja Mohamed nyomdokait”. Mint mondta, egyedül azért sírt, „mert nem vitt magával, hogy én is mártír legyek”. „Nem bánunk meg semmit, büszkék vagyunk rá” – tette hozzá mosolyogva, mielőtt édességgel kínálta a riportert, hogy „megünnepeljük Mohamed mártíromságát”. Érdemes végignézni a teljes videót, melynek a végén az arab anya kést ránt – a vele szimpatizáló arab riportert is megijesztve -, és megfenyegeti Izraelt, hogy ő is támadásokat fog elkövetni.

Egy palesztin édesanya kést ránt interjú közben Forrás: YouTube

A palesztin médiát figyelő PalWatch oldal a 2015 októberi késelési hullám során aktívan figyelte a terroristák rokonainak nyilatkozatait. Szintúgy érdemes elolvasni a teljes listát, melyek között – a megannyi példa közül kiragadva – szerepel egy Kirjat Gat városában késes merényletet elkövető arab fiatal anyja, aki azt mondta, hogy „a fiam vőlegény lett, gratulálok”. Itt arra utal, hogy a mennybemenetelt – azaz a terrortámadást és a terrorista halálát – az iszlámban esküvőhöz szokás hasonlítani. Az oldal idéz egy másik palesztin anyát, akinek a kislánya bejelentette, hogy „izraeli katonákat akar ölni”. „A lányom szavai több boldogsággal töltöttek meg, mint félelemmel” – mondta a lány anyja. A terroristákat méltató rokoni szavak sora végeláthatatlan, egy másik, 5 oldalas cikk az elmúlt évekből közel 100 hasonló példát idéz.

A számos incidensből is lehet látni, hogy mindez az iszlám világban tapasztalható mártírkultuszra vezethető vissza: aki feláldozza életét az iszlám ellenségeivel – például zsidó civilekkel – szembeni „harcban”, az a mennybe kerül. A mennybe kerülés eseményét otthon az arab anyák fogadásokkal, ebédekkel ünneplik – tudatja a nők közötti terrorizmussal foglalkozó szakirodalom.[2] A Hamász alapító iratában is szerepel, hogy a nők feladata a gyermekek terroristává nevelésére:

A muszlim nőnek szerepe van a felszabadításért folyó harcban, mely nem kisebb, mint a férfiak szerepe, hiszen ő a férfiak gyára [factory of men]. Feladata a nemzedékek irányításában és képzésében nagy küldetés. A nők a mudzsahid [mártír harcos] házában, legyenek anyák vagy nővérek, nagyon fontos szerepet töltenek be a gyerekek nevelésében . . . hogy megtartassák velük vallásos kötelességüket és felkészítsék őket a rájuk váró dzsihádban játszott szerepükre.[3]

Összegzésképp fontos kiemelni, hogy azt itt látható vélemények teljes ellentétben állnak a progresszív média által sulykolt narratívával a Közel-Keletről. A terroristák nem az „elnyomás”, nem a „megszállás”, nem az ellenőrzőpontok és nem a „cionista imperializmus” ellen küzdöttek. A terroristák zsidókat akartak ölni a vallás nevében, hogy a mennybe jussanak. A gyilkosok anyjának nyilatkozatait olvasva nehéz megérteni, miért akarják külföldi hatalmak tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Izraelt egy olyan nép vezetőivel, melynek Gázában demokratikusan megválasztott vezető pártja – a Hamász – fennhangon hirdeti azt a jelszót, hogy „mi jobban szeretjük a halált, mint ti az életet”.

A megoldás valóban csak Golda Meir emberbarát gondolatának megvalósulásakor érkezhet el: akkor lehet béke, ha majd nagyobbra értékelik gyermekeik életét, mint mártírhalálát.

[1] Golda Meir: A Land of Our Own. An Oral Autobiography (New York: Putnam, 1973), 251.

[2] Kim Cragin, Sara A. Daly: Women as Terrorists. Mothers, Recruiters and Martyrs (Santa Barbara, Calif.: Praeger Security International, 2009), 51.

[3] Uo.

támogatás

Címkék:Izrael, öngyilkos merénylet, palesztin édesanya, terrorizmus