Az európaiak félelemmel figyelik New York polgármester-versenyét

Zohran Mamdani győzelme veszélyeztetné a zsidókat és felbátorítaná a totalitáriusokat szerte a világon – írta Bernard-Henri Levy francia filozófus, író még a választás előestéjén. A választás azóta eldőlt, Mamdani győzött, a félelmek így még erősebbek, ezért is tanulságos elolvasni írását, mely a Wall Street Journal-ban jelent meg.

Most tértem vissza egy rövid amerikai tartózkodásról. Minden európai ajkán – beszélgetésekben, hírekben, közösségi oldalakon – csak egy téma van: a jövő keddi választások, amelyek a 34 éves Zohran Mamdanit tehetik New York polgármesterévé. Mamdani úrnak nincs jelentős politikai múltja. Néhány demagóg, populista határozaton kívül, amelyek az állami törvényhozás együttműködése nélkül megvalósíthatatlanok, nincs programja.

Semmi sem utal arra, hogy képes lenne egy 110 milliárd dolláros költségvetést kezelni, 300 000 önkormányzati alkalmazottat irányítani – röviden, az államot egy olyan államon belül vezetni, amely Fiorello La Guardia, Ed Koch és Michael Bloomberg városa. Nem utolsósorban példátlan erőszakos kijelentéseket tett izraeliekkel és zsidókkal kapcsolatban, hasonlóan a francia szélsőbaloldali politikusok, Rima Hassan és Jean-Luc Mélenchon kijelentéseihez.

A férfi, akit a közvélemény-kutatások valószínűsíthető polgármesterének tartanak, határozottan támogatja a bolygó egyetlen zsidó államának bojkottálását. Tagadja, hogy az országnak, amelyet a pogromok és a holokauszt túlélői építettek az elmúlt 77 évben, joga van zsidó államként létezni. Nem rejti véka alá, hogy a palesztin-ügy révén és annak köszönhetően került a politikába. Aggályok nélkül magáévá teszi azokat a hazugságokat, miszerint Izrael szervezett éhínséget és népirtást követett el. Azt mondta, hogy elrendelné Izrael miniszterelnökének letartóztatását, ha az ENSZ Közgyűlésére a városba érkezik. A palesztin terroristákat a varsói gettó felkelőihez hasonlítja. Elítéli a 2023. október 7-i Hamász-mészárlást – de csak félszívvel, és egyben elítéli a „megszállást” és az „apartheidet” is. A zsidók világproblémák forrásának és mindenhol ők mozgatják a szálakat témájának megfelelően képes ezt az idióta kijelentést tenni a New York-i Rendőrkapitányságról és az Izraeli Védelmi Erőkről: „Amikor az NYPD bakancsa a nyakadon van, azt az IDF fűzte.” Semmi kivetnivalót nem talál az „intifáda globalizálásának” projektjében, ami arra utal, hogy nem lenne ellene annak az elképzelésnek, hogy zsidó civileket bárhol, beleértve New Yorkot is, célba vegyenek. Amikor a szeptember 11-i Amerika-ellenes atrocitásról emlékezik meg, csak egyetlen áldozat van, aki könnyeket csal ki belőle – nem az égő ikertornyokban meggyilkolt ezrek, hanem a nagynénje, vagy talán egy unokatestvére, aki a hidzsáb viselése miatt már nem érezte magát „biztonságban” a metrón a terrortámadás utáni hetekben. Aztán visszafogta magát, és kijelentette, hogy ez a felhajtás a megjegyzései körül csak azt bizonyítja, hogy az iszlamofóbia vadul terjed New Yorkban.

A kocka persze még nem vetődött el. Két kihívója, Andrew Cuomo és Curtis Sliwa, még mindig köthetnek szövetséget és emelhetnek blokádot. New York nagy rabbijai, kezdve Elliot Cosgrove-val a Park Avenue Zsinagógában és Ammiel Hirsch-sel a Stephen Wise Szabad Zsinagógában, megszólaltak. Figyelmeztetéseik, úgy vélem, egyre hangosabbak lesznek az elkövetkező napokban. Talán az üzleti vezetők – akik a valódi munkahelyteremtők – kijelentései, amelyek tudatják, hogy nem haboznak elhagyni a várost, ha egy antiszemita polgármester kerül a város élére, gondolkodásra késztetik a szavazókat, mielőtt jóvátehetetlent követnének el. De a legvalószínűbb eredmény az, hogy az emberek félresöprik ezeket a figyelmeztetéseket, és olyan kérkedéssel válaszolnak rájuk, mint „Amerika nem eladó”.

Fekete nap lenne ez New York zsidói számára. Sértés Saul Bellow, Elie Wiesel és Leonard Bernstein emlékére. Egy köpés Emma Lazarus, a költő arcába, akinek szavai, amelyekkel üdvözölte az Ellis-szigetre érkező megalázott, lesújtott, névtelen és hontalan embereket, a Szabadság-szobor talapzatába vannak vésve. Ez a világ legkozmopolitább városa és a Könyv népe közötti ősi paktum felbomlásának kezdetét jelentené. Földrengés lenne a judaizmus történetében: Abban az órában, amikor a megsemmisülés veszélye mindenhol leselkedett, New York volt az utolsó hely a bolygón, ahol a judaizmust és a zsidókat nemcsak meg lehetett menteni, hanem újra fel lehetett találni. A zsidókon túl az egész Demokrata Párt hátat fordítana Harry S. Truman, John F. Kennedy és Bill Clinton örökségének, hogy egy olyan frakcióhoz csatlakozzon, amely az „interszekcionalitás” leple alatt összekeveri a Hamász zöld zászlaját a munkások zászlajával. Amerika satuba került – az egyik oldalon „Amerika az első”; a másikon Alexandria Ocasio-Cortez és tömege, akiknek New York-i áttörése megerősítené a totalitárius kísértéseket. Ha New York elesik, az egész szabad világ ismét alapjaiban ingadozhat.

Ungváry Rudolf fordítása