Párbeszéd mint önvizsgálat, történetmesélés mint terápia

Fabiny Tamás a Schweitzer-díj idei kitüntetettje átvette a díjat.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem adott otthont február 3-án a Magyar Hebraisztikai Társaság idei konferenciájának, amelynek keretében Fabiny Tamás Júdás, az elveszett tanítvány című monográfiájáért Schweitzer József-​emlékdíjban részesült. A tanácskozás előadásai a bibliai és rabbinikus hagyományok kutatásán keresztül a zsidó–keresztény párbeszéd lehetőségeit és felelősségét állították középpontba – írja az evangelikus.hu.

A konferenciát Korányi András rektor nyitotta meg. Köszöntőjében „természetes találkozásnak” nevezte, hogy a hebraisztikai konferencia az Evangélikus Hittudományi Egyetemen kapott helyet, hiszen generációk óta tanárok és kutatók munkája kapcsolja össze e két hagyományt. Rámutatott: a zsidóság és a kereszténység közös története sok fájdalmat hordoz, mégis vannak olyan „oázisok”, ahol együtt lehet tanulni és fel lehet fedezni azt, ami összeköt. A mai félelmekkel és bizonytalansággal terhelt világban az ilyen tudományos találkozások a reménység jelei – állapította meg a rektor.

Zsengellér József, a Magyar Hebraisztikai Társaság elnöke köszöntőjében felidézte, hogy immár tizedik alkalommal rendezték meg a Schweitzer József (1922–2015) emlékéhez kötődő konferenciát. Szavai azonban ezúttal gyászban hangzottak el: a konferencia keretében megemlékeztek Schweitzer József feleségéről, Spitzer Ágnesről is, aki február 1-jén, kilencvenhárom éves korában hunyt el. A résztvevők egyperces csenddel adóztak annak az életútnak, amely Schweitzer József munkásságát hűséges társként és csendes háttérként kísérte.

A Széchenyi-​díjjal is elismert Schweitzer József korábbi országos főrabbi emlékére a család és a Magyar Hebraisztikai Társaság által alapított emlékdíjat a kuratórium ebben az évben Fabiny Tamás evangélikus püspöknek ítélte oda. Az elismerést a Júdás, az elveszett tanítvány című, a Luther Kiadó gondozásában megjelent könyvért kapta, amelyben a szerző Júdás alakját több nézőpontból vizsgálva nem teológiai vádiratként, hanem történeti tükörként ismerteti. A kötet érzékenyen mutatja meg, miként rajzolódnak ki Júdás recepcióján keresztül a keresztény–zsidó viszony évszázados feszültségei, és hogyan válhat az önvizsgálat a párbeszéd egyik formájává.

Laudációjában Zsengellér József kiemelte: a tanulmány egyik legfontosabb hozadéka, hogy a keresztény hagyomány önvizsgálatára hív. Júdás alakja nem teológiai szükségszerűségként, hanem annak az identitásképző folyamatnak az eredményeként jelenik meg, amelynek során egy zsidó tanítvány fokozatosan a zsidóság kollektív negatív jelképévé vált. A szerző nem Júdás „felmentésére” törekszik, hanem annak feltárására, miként járult hozzá a keresztény értelmezéstörténet a kirekesztéshez. A könyv központi kérdése az irgalom és a felelősség határa: meddig terjed az ember felelőssége, és hol kezdődik az irgalom tere? Ez a feszültség dr. Fabiny Tamás művében nem feloldódik, hanem termékeny módon nyitva marad, így a kötet nem lezárt válaszokat, hanem közösen továbbgondolható kérdéseket kínál.

A díjátadást követően Fabiny Tamás tartotta meg Schweitzer József-​emlékelőadását Két zsidó megy az utcán – Példák a vigasztaló és terápikus történetmesélésre címmel. Egy haszid történetet idézve hangsúlyozta: „Így kell a történeteket elmondani” – úgy, hogy azok mozgásba hozzák és gyógyítsák a hallgatót. A zsidó hagyomány elbeszélésre épülő világa – a Tóra, a rabbinikus irodalom és a haszid elbeszélések – a kereszténység számára is alapvető örökség, hiszen maga az evangélium is történetmondás.

Fabiny Tamás szerint a modern, „posztnarratív” korban különösen felértékelődik az elbeszélés szerepe. A történetek nem puszta illusztrációk, hanem nyitott terek, amelyekben a hallgató saját életére ismerhet. Az előadás bibliai, rabbinikus és irodalmi példákon keresztül mutatta meg, hogy a narratív teológia a tanításnak nem a gyengítése, hanem az emberközelivé tétele.

Különösen megrendítő volt az a gondolati ív, amelynek keretében az evangélikus püspök a vészkorszak áldozatául eső kiváló festő, Ámos Imre életművét idézte meg. A „két zsidó megy az utcán” motívuma – Örkény István Ahasvérus című egypercesének parafrázisaként – Ámos Imre és felesége, Anna Margit, majd Ámos Imre és Radnóti Miklós, végül Ámos Imre és a názáreti Jézus képzeletbeli párbeszédévé tágult. Ámos Imre Síró angyal című alkotásának a konferencián kivetített alakja nemcsak a zsidó szenvedéstörténet, hanem a közös emberi kérdezés jelképe lett: mi végre a szenvedés, és hogyan lehet mégis továbbmenni?

A konferencia egészét áthatotta az a meggyőződés, hogy a zsidó–keresztény párbeszéd nem elméleti gesztus, hanem az eszmecserében, az egymásra figyelésben és a közös történetekben él. Schweitzer József öröksége – és az őt követő nemzedékek felelőssége – éppen ebben áll: párbeszédet alkotni, a testvériséget felismerni és a történetet továbbadni. (Evangelikus.hu)