„Állig felfegyverkezni. Élet-halál küzdelemre felkészülni!”

Írta: Ungváry Rudolf - Rovat: Politika

Az Izrael iránti negatív média attitűd, bojkott-mozgalom és egyetemi zsidóellenesség oka, hogy a baloldali erők egy része mintegy „túltolja” a „haladás”, a „humanizmus”, az európai történelmi szembenézés és önvizsgálat eszméjét, és ezt megfejeli a píszí túltolása (kulturális terrorja).

Ungváry Rudolf (forrás Youtube)

Milyen forrásokból táplálkoznak az elszabadult zsidóellenes indulatok?

Ma fontos szerepet játszik az iszlám világ Izrael ellenessége. Ennek a világnak a civilizációs-kulturális állapota a középkort idézi. Olyan, mint Európa a wesztfáliai béke előtt, amikor még nem volt megegyezés arról, hogy vallási kérdésekben nem folytatható háború, és az állami területi sértetlenség (vele a szuverenítás) tiszteletben tartandó.

Az arab államokban az Izraellel szembeni elzárkózás az államrezon jegyében már éppen kezdett oldódni. Hogy ne folytatódhasson, a gázai Hamász kirobbantotta a terrort. Ez volt a gyutacs. A többi kényszerpálya, melyben – ahogy ez lenni szokott – a radikálisok kapják a főszerepet. A látens antiszemitizmusnak pedig kapóra jöttek a gázai izraeli visszacsapással járó, szándékosan látványosan és egyoldalúan bemutatott következmények.

Ehhez társul a második világháború után lappangó állapotba került európai antiszemitizmus, mely a szélsőjobboldali politikai erők előretörésével életre kel.

A „népirtás” vád, a nemzetközi média jelentős részének Izrael iránti negatív attitűdje, a tudományos és művészeti életben kibontakozó bojkott-mozgalom, a nyugati egyetemeken uralkodó anticionista hisztéria mennyire tudhatja elszigetelni Izraelt, milyen károkat okozhat hosszabb távon Izrael gazdasági és tudományos életének, katonai elrettentő erejének?

Az Izrael iránti negatív média attitűd, bojkott-mozgalom és egyetemi zsidóellenesség oka, hogy a baloldali erők egy része mintegy „túltolja” a „haladás”, a „humanizmus”, az európai történelmi szembenézés és önvizsgálat eszméjét, és ezt megfejeli a píszí túltolása (kulturális terrorja). A wokeness-szel pedig megjelent képzet, hogy a történelemért kizárólagosan a „fehér ember bűnössége” a felelős. Ehhez társul, hogy a média jelentős részét a 68-as örökség utóélete jellemzi. A tudósításokat ezért gyakran egyoldalú, a palesztin narratívához közeli tálalásban fogalmazzák meg – például Gázában következetesen a mentett áldozatok szállítóival értelmetlenül együtt rohanó fiatal, lehet, hogy civilbe öltözött, segítőkészséget mímelő hamászos férfiak állandó mutatása.

Mindez de facto mindaddig nem szigeteli el Izraelt, ameddig a kormányzatok át nem veszik és Izraellel szemben nem alkalmazzák ezt a torzs szellemiséget. Sok minden a tágabb nemzetközi politikai helyzettől függ. A ma Magyarországon meg az USÁ-ban kormányra került, és nagy eséllyel (pl. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában) hamarosan kormányra kerülő szélsőjobbboldali, fasisztoid erők kizárólag pillanatnyi erőszak-érdekeik alapján Izrael barátok vagy Izrael ellenesek. Tény, hogy a túltolt píszí és wokeness is hozzájárult, hogy a választók a „free speech”-t ígérő erőkre szavaznak. Az eredmény kiszámíthatatlan, de mérgezett. Izrael erejét akár végzetesen is meggyengíthetik. Ennek azért kicsi a valószínűsége, mert az iszlám világgal ezek a szélsőjobboldali erők elvileg szemben állnak.

Lehet, hogy a mai, az ortodoxokkal szemben álló izraeli ellenzék jobban politizálna. A történelemben azonban, ha az inga egyszer kilendül, általában nagyobbakat is lendülhet. Ma a szélsőjobb felé lendül. És ezért a választók jelentős része Izraelben is ezt az erőt segíti hatalomba. Mindig azok látszanak, akik a demokráciáért tüntetnek. Ez látszat. A szélsőjobbra szavazó, nagyon nagy választói réteg – egyelőre – nem így fejezi ki magát.. Ők lapítanak és a szélsőjobbra szavazni. Kérdés, hogyan lehet őket leváltani?

Milyen jövője van ilyen körülmények között hosszabb távon a diaszpóra zsidóságának? Milyen jövője van azon kisebb országok zsidóságának (pl. Hollandia, Belgium), ahol már most sokan a vészharangot kongatják?

Egy diaszpóra beolvadása a tömegtársadalmak korában elkerülhetetlen. A származástudat még sokáig élhet, nagyrészt műveltségtől is függ. Mennél erőteljesebb a műveltség, annál erőteljesebb a tudatosság. Abba beletartozik, hogy ki honnan jött. Egy biztos. Nehéz mindenkinek a diaszpórában, aki tudatában van zsidó származásának, függetlenül attól, hogy ezt hogyan oldja meg: elfojtja-e vagy szembenéz vele. És nagyon nehéz ezen kívülről lelkileg segíteni.

Milyen hatással lesz mindez Magyarországra, ahol a kormány nyíltan Izrael (vagy kormánya) pártját fogja, de ugyanakkor félhivatalosan támogatja az antiszemita írók beemelését a nemzeti panteonba?

A fasisztoid magyar rendszerben a kormányzat számára pillanatnyi érdek határozza meg, ki a kirekesztendő, ki a barát és ki az ellenség. A jelenlegi, nevében zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben, vele az Izrael barátság tökéletesen illékony valami. Ha van, már akkor is végzetes.

Hogyan lehet értelmezni azt a fejleményt, hogy szerte Európában és Amerikában a baloldal egyre inkább Izrael-ellenes politikával tűnik ki, míg a radikális jobboldal egy jelentős része egyértelműen Izrael pártját fogja?

A baloldal egy, nagyrészt fiatalabb, egyetemi része ellenségképet keres, és a túlhajtott „haladás” eszmény meg wokeness miatt hiányos, csenevész önképe megerősítésére belekapaszkodik az euro-atlanti kultúra legközelebb található tagadóiba. Ezért harsogja, hogy „a folyótól a tengerig” palesztin „himnuszt”, ami által már akkor potenciális gyilkosokká válnak, amikor konkrétan még nem segédkeznek az ölésben. Az egykori társutas Hitler hívők fordított fogyasztói változatai.

Mit lehet kezdeni az izraeli-palesztin konfliktus tömkelegével?

Állig felfegyverkezni. Élet-halál küzdelemre felkészülni.

 

Ungváry Rudolf  válasza szerkesztőségünk körkérdésére a Szombat júniusi számában jelent meg.

 

Címkék:2025-06