„A zsidók iránti gyűlöletük hozza őket össze”

Nora Bussigny francia újságíró riportkönyvet írt az Izrael-ellenes mozgalmakról.

Nora Bussigny Les Nouveaux Antisémites („Az új antiszemiták”) című, 2025-ben megjelent könyve a franciaországi radikális baloldali szervezetekben elterjedt zsidógyűlöletet tárja fel. Az „Egy beépült oknyomozó megfigyelései a szélsőbaloldal soraiban” alcímű kötetet Régine Skorka-Jacubert holokauszttúlélőnek, a francia ellenállás tagjának ajánlotta.

A francia apától és marokkói anyától született újságíró a kötet bevezetőjében részletesen ismerteti az adatgyűjtés időszakát. Több mint száz embert interjúvolt meg – zsidókat és nem-zsidókat egyaránt –, a legelkötelezettebb aktivistáktól kezdve, egyetemi hallgatókon és professzorokon át, a megválasztott politikusokig.

Az információkhoz jutás érdekében hamis személyazonossággal épült be a radikális csoportokba: „Egy egész éven át részt vettem a különféle tüntetéseken, találkozókon, online beszélgetésekben – írja. – Egyetemi kampuszokat vizsgáltam meg. A terrorizmust dicsőítő, hisztérikus tömegben tapsoltam. Egy olyan szervezet, a Samidoun tagjaival beszélgettem, amelyet több országban is betiltottak a bizonyítottan terrorista kapcsolatai miatt. Jelszavakat skandáltam a »népirtás« ellen és a »palesztin ellenállás« mellett – ez utóbbi alatt nyilvánvalóan fegyveres ellenállást kell érteni –, olyan feminista tüntetéseken, amelyek elvileg a nők és az LMBTQ-emberek jogait védték, miközben egy szó sem esett a Hamász által irányított Gázában, a saría nevében megkínzott vagy meggyilkolt homoszexuálisokról.”

A kezdeti időszakban sokat kellett tanulnia. „Eleinte túlságosan türelmetlen voltam – ismeri el. – Hibáztam a tüntetéseken. Például azt mondtam: »Izrael«, de a militánsok soha nem mondják így, legfeljebb szitokként. Ők inkább »a cionista« szót használják, vagy írásban az »Israhell«-t. Az IDF helyett azt mondják, »népirtó hadsereg«. Meg kellett tanulnom a helyes szókészletet.

Színészi képességekre is szüksége volt. „Kezdetben néhányan bizalmatlanul néztek rám. Nagyon figyelnem kellett arra, hogyan beszélek és viselkedem közöttük. Figyelik, hogy skandálsz-e, örülsz-e, filmezel-e. Gyanakvóak. Gondoskodtam róla, hogy vidámnak és lelkesnek tűnjek, miközben Hamász és az Al-Aksza Özönvíz dicsőségét skandáltuk. Annyira beleéltem magam a szerepbe, hogy szinte skizofrén élmény lett.”

A könyv bemutatja, miként kapnak politikai támogatást Franciaországban az Izrael-ellenes csoportok – köztük az Urgence Palestine, a Palestine Vaincra és a Samidoun –, olykor közpénzeket és önkormányzati helyiségeket is, ahol a fiatalokat megcélzó foglalkozásokat tartanak.

Bussigny szerint az antiszemitizmus és Izrael-ellenesség mára közös nevezője lett olyan csoportoknak is, amelyek más kérdésekben gyakran vitáznak egymással.

„A saját szememmel láttam, milyen mértékben kapcsolódnak össze az iszlamisták, az úgynevezett »progresszív« szélsőbaloldali aktivisták, a feminista, LMBTQ- és ökológiai mozgalmak a zsidók és Izrael iránti, közös gyűlöletükben – nyilatkozta a The Times of Israel című lapnak – Ez azért ironikus, mert a szélsőbaloldal történelmileg széttagolt volt. Sok radikális csoport nem jött ki jól egymással, annak ellenére, hogy közös harcról álmodoztak. Október 7. előtt meg voltam győződve arról, hogy legfeljebb a rendőrség és annak szimbolikája elleni közös gyűlölet tudná őket egyesíteni. De most azt láttam, hogy a zsidók – vagy inkább a »cionisták«, ahogyan ők nevezik – iránti gyűlölet sokkal hatékonyabb összetartó erő.”

A könyvet még érdekesebbé teszi, hogy Bussigny nem zsidó, hanem félig arab–muszlim származású; ez tovább növeli az általa tapasztalt ellenségeskedést. „A könyv megjelenése óta elképesztő mennyiségű gyűlöletet, borzalmas sértéseket és halálos fenyegetéseket is kaptam, különösen a közösségi médiában”, és nyilvános szerepléseihez rendőri védelemre van szüksége. „Ennek egy része abból fakad, hogy francia–marokkói vagyok, és egyesek árulónak tartanak a palesztin ügyben, a cionisták cinkosának. »Népirtásban való bűnrészességgel« vádolnak, sőt azt is állítják, minden alap nélkül, hogy Izraeltől kapok pénzt.”

„Sok francia könyvesbolt bojkottálja a könyvemet – teszi hozzá. – Néhol meg is mondják az érdeklődőknek, hogy nem hajlandók ilyen típusú könyvet rendelni.”

Ennek ellenére Az új antiszemiták széles körű médiavisszhangot kapott, bestseller lett Franciaországban, és az év legjobb politikai könyveként elnyerte a 2025-ös Edgar Faure-díjat.

„A sok negatívum mellett rengeteg támogatást és pozitív visszajelzést is kaptam – mondja – a könyv sikere azt mutatja, hogy sok nem-zsidó is olvassa, ami rendkívül fontos.

„Nagyon meghatott a francia zsidók reakciója – teszi hozzá. – Sokan hálásak, mert a könyv segített nekik megérteni, mi áll az antiszemitizmus mögött. Aggódnak, de örülnek, hogy tisztábban látják a tétet.”

Nora Bussigny a könyvében egy teljes fejezetet szentel Rima Hassannak, a Szíriában született, palesztin származású politikusnak, aki a baloldali, antiszemitizmustól terhelt La France Insoumise párt vezető alakja. „Rima Hassan képes lehet arra, hogy Franciaország Zohran Mamdanijává váljon – figyelmeztet. – Sikerült radikalizálnia a párt jelentős részét. A francia közösségi médiában ő az egyik legkövetettebb politikai szereplő, így óriási befolyással bír. Hassan megszállottja a zsidóknak, és ma ő a legveszélyesebb politikus, aki az antiszemitizmus és az iszlamizmus metszéspontjában áll. A párton belül egyre hangsúlyosabban jelenik meg, Jean-Luc Mélenchon támogatásával, aki felismerte, hogy Hassan ultraradikális diskurzusa vonzó a fiatal generáció számára.”

Ennek választási következményei is lehetnek: „Aggódom amiatt, ami az 1995 után születt Z generációval történik, akik közül sokan először szavaznak majd az önkormányzati választásokon, 2027-ben pedig az elnökválasztáson. Lehet, hogy több »Mamdani« is megjelenik Franciaországban. Nem véletlenül nevezik őt a TikTok polgármesterének; nagyrészt a Z generáció szavazatainak köszönhette a megválasztását, és az Izrael-ellenesség volt a kampánya egyik motorja. Mit jelent ez a mi közelgő választásaink szempontjából?”

A médiainterjúkban és konferenciákon Bussigny nyíltan beszél az antiszemitizmus veszélyeiről és annak a francia társadalomra gyakorolt hatásáról. Kormánytagokkal és parlamenti képviselőkkel is találkozott, hogy bemutassa a nyomozása eredményeit és a várható következményeket. 2025 októberén a Nemzetgyűlés vizsgálóbizottsága előtt az iszlamista mozgalmak franciaországi működéséről, a terrorizmus támogatásáról, az iszlamista ideológia terjesztéséről és a politikusokkal kiépített kapcsolatrendszerről tanúskodott.

„A fedett munkám során klasszikus antiszemita sztereotípiákat azonosítottam, amelyeket egyszerűen úgy fogalmaztak újra, hogy a »zsidó« szót »cionistára« cserélték – mondta a bizottság előtt. – Ezek a vádak nem mások, mint a hagyományos antiszemita toposzok újrafogalmazásai, és ezt a történelem során már a szélsőjobboldalon is megfigyelhettünk.”

Nora Bussigny nemrég csatlakozott neves francia zsidók és nem-zsidók egy csoportjához, akik nyílt levélben ítélték el az elszabadult antiszemitizmust, és felszólították a francia kormányt, hogy 2026-ban tegye kiemelt nemzeti üggyé a zsidóellenesség és a rasszizmus elleni küzdelmet, valamint hozzon létre egy külön igazságügyi hivatalt az antiszemita bűncselekmények üldözésére.

„Még ha van is bennem egy kis remény, az eltörpül a kétségbeesés mellett. Nehéz a szívem. Nagyon, nagyon félek Franciaország jövőjétől. Lehet, hogy hosszú távon az antiszemitizmus elleni küzdelem elveszett ügy, de azok közé tartozom, akik az utolsó pillanatig harcolni fognak.”

ToI