A hit, a hatalom és az igazság erőpróbája

Írta: Szombat - 2026-06-05 Rovat: Hírek - lapszemle

A budapesti Lauder-iskolában működő Javne Színház Balla Margit rendezésében adta elő a Caligula helytartója című darabot szerdán és csütörtökön este a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában.

Székely János 1972-ben írott, mára klasszikussá lett színműve az élet úgynevezett „nagy kérdéseit” feszegeti, és közben olyan sötétségeket hoz felszínre az emberi lélekből, hogy ezeket a veretes mondatokat csengő gyerekszájakból kissé különös hallani. És nem, nem az életkoruk miatt, hanem azért, mert a gyerekek lelke nem romlott, a személyiségük pedig nem cinikus – márpedig ennek a drámának a karakterei között nem egy gazember akad.

De Balla Margit rendezése olyan következetes és átgondolt, annyira ezekre a gyerekekre szabott, hogy egyszerre csak azt vesszük észre: nem is kisebb-nagyobb diákokat látunk a színen, hanem tehetséges gyerekszínészeket, akik a játékot nagyon is komolyan vették – elvégre a játékba belefeledkezni nem is érdemes másként, csakis halálkomolyan. Máskülönben semmi értelme.

A darab cselekménye közismert: Caligula császár parancsára Petronius helytartó (Vogronics Roland) arra akarja kényszeríteni a zsidó közösséget, hogy vigyék be az imperátor szobrát a Szentélybe. A zsidóság Barakiás főpap (Nyíri Sára) és Agrippa király (Török Lea) vezetésével ellenáll, ám Petroniusnak nemcsak a zsidók okoznak gondot, hanem a saját emberei, legfőképpen pedig maga Caligula. A műben Petronius és Barakiás személyében lényegében a világi hatalom és az Örökkévalóba vetett, megingathatatlan hit feszül egymásnak. Ennél aktuálisabb téma évezredek óta nincs, a Caligula tehát éppen olyan időszerű volt ötven évvel ezelőtt, mint amilyen fél évszázad múlva is lesz.

De azért öröm volt látni, hogy az igazságnak újra és újra megszületnek az új nemzedékei – jelen esetben a Javne Színház társulata az, amely reménykedésre biztat minket. Ha ez a generáció „odakinn, az életben” is úgy kiáll majd az elveiért, a hitéért, a meggyőződéséért, miképpen ez a darab megtanította nekik, akkor sokkal jobb hely lesz a világ.

Az előadásnak igen jót tett a közeg: a Rumbach-zsinagóga szakrális terében valóban belegondolhattunk, hogy mennyire blaszfémikus (volna) egy „igazi” bálvány jelenléte egy zsidó templomban. Külön dicséret illeti a főszereplőket, s közülük leginkább talán Nyíri Sárát, akinek az okosan csillogó tekintete azt üzente: érti és érzi a szavai súlyát. Ugyancsak emlékezetes marad a helytartó segédtiszjeinek szerepében Szemők Brunó és Héber Samu. Ám az egész társulat megérdemli a csillagos ötöst (hogy stílusosak legyünk, ha már diákokról van szó), hiszen a végeredmény láttán minden kétséget kizáróan kiderült, hogy ezek a gyerekek felnőtteket megszégyenítő erővel dolgoztak a sikerért. Többször vissza is tapsoltuk őket – megérdemelték.