A vita biológiája

Mi, zsidók, imádunk vitatkozni. Ez nem pusztán sztereotípia, hanem élő hagyomány: a Talmud lapjai valójában végtelen viták, álláspontok, ellenérvek és újabb kérdések összefonódása. A machloket a vita erénye: a gondolkodás, a tanulás és a hit mélységének bizonyítéka. Hiszen mit érne egy közösség, ahol mindenki ugyanazt gondolja, ugyanúgy? A vélemények ütköztetése mindig is része volt a zsidó kultúrának. 

De van egy határ. A vita lehet felemelő, de lehet romboló is. Ha a másik ember személyét támadjuk, ha karaktergyilkossá válik a disputa, akkor elveszítjük azt, amiért valójában vitatkozunk. Akkor már nem az igazság, nem a mélyebb megértés, hanem pusztán az egó győzelme számít. És ez méltatlan. Méltatlan a másikhoz, méltatlan hozzánk, és méltatlan a hagyományhoz, amelyet örököltünk.

Mégis, miért olyan nehéz elengedni a vitát?


Miért kapaszkodunk bele egyre görcsösebben saját álláspontunkba? Miért érezzük fenyegetőnek a sajátunktól eltérő véleményeket?

A válasz részben biológiai, hiszen a vita nem csupán kulturális szokás, hanem mély emberi mechanizmus.

Amikor megvédjük az igazunkat, az agyunk dopamint termel. Ez az anyag az, ami a szerencsejátékban átélt nyerés vagy a Facebook-lájkok hatására oly könnyen alakít ki függőséget. Az ember társas lény: a dopaminrendszer érzékeny a státuszhelyzetekre. Ha úgy érezzük, hogy a másik lenéz vagy legyőz, az dopaminhiányos állapothoz vezet, ami a frusztráció és harag táptalaja. Ha viszont fölé kerekedünk, dopaminlöketet kapunk, ami megerősíti a „harcolj” stratégiát.

Tehát a dopamin vitában nemcsak a jutalmat közvetíti, hanem a motivációt és a státuszérzékenységet is szabályozza. Emiatt hajlamosak vagyunk a vitát versenyként felfogni, és emiatt könnyen fenyegetésként érzékeljük a másikat, ha az veszélyezteti a „nyerési esélyünket”.

Az amygdala az agyunk biztonsági őre.

Ez az agyterület a fenyegetésészlelés központja. Ha valaki ellentmond nekünk, vagy támadásnak érezzük a szavait, az amygdala aktiválódik. Ez gyors riasztást indít az idegrendszerben. Ennek hatására vita közben a testünk adrenalint és noradrenalint kap: felpörög a szívverés, kiélesedik a figyelem, “üss vagy fuss” üzemmódba kerülünk. Ez a belső izgalom olyan, mint egy csata: feszültséggel, de ugyanakkor élvezettel jár. És bár közben stresszt is átélünk – hiszen a kortizolszintünk is megemelkedik –, ez a feszültség-felszabadulás váltakozás újra és újra odaszögez minket a vitához.

És ne feledjük az oxitocint sem: Ez a szeretethormon kötődést, érzelmi kontaktusra való hajlamot alakít ki a vitában egy oldalon állók között. Erősíti a lojalitást a csoportunk iránt, ugyanakkor bezárhat bennünket a saját buborékunkba, megnehezítve, hogy valóban meghalljuk a másik érveit.

Amikor vitázunk, az agyunk gyakran túlreagál, mert a társas kihívásokat hajlamos veszélyként értelmezni. Ez az állapot gátolja a racionális gondolkodást, és inkább az ösztönös reakciók felé tol bennünket.

A neuroendokrin rendszer tehát nem a békéhez húz, hanem a saját álláspontunk megmerevítéséhez. Ezért is olyan nehéz igazán nyitottan vitázni.

Mit tehetünk, hogy a vita építsen, ne romboljon?


Íme néhány praktikus gyakorlat, amely segíthet kikerülni a hormonális csapdát:

– Lassíts, mielőtt reagálsz

Három kör hosszú kilégzés és rövidebb belégzés és máris kisebb az esély, hogy az adrenalin vezeti a szavaidat.

– Fogalmazd újra a másik álláspontját

Mutasd meg, hogy valóban meghallottad. Ez csökkenti a feszültséget, és tisztábbá teszi a párbeszédet.

– Figyelj a testedre

A vállfelhúzás, nyakbehúzás, ökölbe szorított kéz, görnyedt testtartás mind a stressz tünetei. Ha ezeket időben észreveszed és tudatosan elengeded, megnyugszol és könnyebben uralkodhatsz az indulataidon.

– Használj én-közlést

„Én úgy érzem…”, „Számomra úgy tűnik…”, „Az én tapasztalatom az, hogy…”. Ha az érzéseidet, szükségleteidet fejezed ki, a másik fél az érzelmi állapotoddal is tisztában lesz, és könnyebben tud empatikusan reagálni.

– Adj időkeretet a vitának

Ne hagyd, hogy az egész napod rámenjen.

Szerződj magaddal, hogy mennyi időt szánsz rá és aztán ne foglalkozz vele. Ez segít elkerülni a végtelen köröket.

– Érvelj, de ne támadj

Logikával, tényekkel támaszd alá a gondolataidat, ne a másik személyére vonatkozó feltételezésekkel, sértésekkel.

– Zárj hálával

Egy egyszerű „köszönöm, hogy elmondtad” oxitocint szabadít fel, és emberi marad a kapcsolat akkor is, ha nem értetek egyet.