“A Szombat révén kerültem kapcsolatba zsidóságommal… ma hagyományőrző zsidó életet élek”
“Tisztelt Szombat szerkesztőség, szeretnék elnézést kérni a hosszú üzenetért, amit Önöknek írok. Losonczi Balázs vagyok, 47 éves közgazdász, három gyerek büszke apukája. Azzal szeretném kezdeni, hogy az imént fizettem ki a 2025. évi előfizetési díjat a Szombatra. Emiatt természetesen nem írnék Önöknek, de az alkalmat megragadva, egyben köszönetet is szeretnék mondani munkájukért, amelyet évtizedek óta végeznek a hazai zsidóság és közélet érdekében.”
“Anélkül, hogy idejüket rabolnám, szeretném röviden elmesélni, hogy milyen fontos szerepet játszott a Szombat zsidó identitásom kialakulásában, és abban, hogy ma már a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga közösségének aktív tagja vagyok.
1977-ben születtem Budapesten, de pár évesen szüleim Salgótarjánba költöztek. Ott nőttem fel. Zsinagóga, zsidó közösség nélkül. Családunkban a zsidóság nem volt téma, emlékeim szerint az a szó, hogy zsidó, szóba sem került egészen 13 éves koromig. Ekkor édesanyám pár mondatban elmesélte, hogy csupán egy generáció óta Losonczi a vezetéknevünk, az korábban Lefkovics volt, hozzátette azt is, hogy családunk zsidó gyökerű. Mindezt azért mondja el, mert megígérte a holokausztot túlélő dédnagymamánknak, annak halálos ágyán.
Köszönhetően annak, hogy családom más tagjai sem voltak hajlandóak a zsidóságról mesélni, én a városi könyvtárba mentem el többet megtudni a zsidókról és a zsidóságról. Amikor a könyvtárostól kikértem a zsidósággal foglalkozó könyveket, a kezembe adta a Szombat magazin számait is. Ezen keresztül kerültem első alkalommal, legalább jelképesen kapcsolatba saját zsidóságommal. Részben ezeknek az első lépéseknek az eredménye, hogy ahogy említettem is, hagyományőrző zsidó életet élek.
A fentieket azért írom, mert (talán tévesen) azt gondolom, hogy Magyarországon még mindig küszködünk egymás felé kimutatni az elismerésünket és nagyrabecsülésünket. Szomorúan olvasom a lapjukat esetenként érő kritikákat. Ellenben mindig örülök, ha találkozom a Szombattal, látom valahol. Régi lapszámait a dolgozószobámban őrzöm. Aggódtam, amikor a megszűnés veszélyéről jelent meg írás pár évvel ezelőtt. Örülök, hogy lapjuk 2025-ben is megjelenik.
Kitartó munkájukat őszintén köszönöm. A lap jövőjére nézve pedig minden jót kívánok.
Tisztelettel előfizetőjük,
Losonczi Balázs (Immanuel Menahem ben Avraham)
