„A Hamász gyilkosai azonnal felmentést kaptak – ez döbbentett meg a legmélyebben”

Bernard-Henri Lévy francia filozófus és író csütörtök este a Contemporary Antisemitism Haifa 2026 konferencia záróelőadásában komor figyelmeztetést fogalmazott meg, ugyanakkor a remény egy halvány sugarát is felvillantotta.

Szerinte az antiszemitizmus folyamatosan új alakot ölt: egy mindent átfogó váddá válik, amely a zsidókat – ma pedig már a zsidó államot is – teszi felelőssé a világ bajaiért. Lévy felidézte, hogy az elmúlt évben személyesen is szembesült az amerikai egyetemeken felállított palesztinpárti táborokkal, ahol – megfogalmazása szerint – a gyűlölet egy új, a szolidaritás nyelvezetébe burkolt formájával találkozott.

Bár úgy látja, hogy az antiszemitizmus világszerte erősödik, hangsúlyozta: a küzdelmet folytatni kell. Hozzátette, hogy továbbra is számítani lehet olyan tartós szövetségesekre, mint a liberális demokraták, a felvilágosodás értékeit valló muszlimok és a katolikusok.

Felszólalásában a közismert francia gondolkodó felidézte, hogy tavaly márciusban visszautasította a részvételt egy jeruzsálemi antiszemitizmusról szóló konferencián, miután a szervezők a francia szélsőjobboldali politikus, Jordan Bardella mellé akarták ültetni.

Az előadást követően az eJewishPhilanthropy című lapnak adott interjújában Lévy arról beszélt, miért érzi úgy, hogy a jelenlegi korszak a világ zsidósága számára példátlan. Kitért arra is, hogy szerinte egy konferencia és egy új tudományos folyóirat milyen szerepet tölthet be az antiszemitizmus elleni küzdelemben, figyelmeztetett a mesterséges intelligencia növekvő szerepére az antiszemita narratívák terjesztésében, valamint megfogalmazta, milyen feladatokat lát a zsidó filantrópok előtt.

Justin Hayet: Miben különbözik a jelenlegi helyzet a zsidó történelem korábbi időszakaitól, amikor szintén erősödött az antiszemitizmus?

Bernard-Henri Lévy: Ami ma más, mint az 1930-as években, az az, hogy az üldözött zsidóknak ma már alig maradt biztonságos menedékük. Izraelt hét különböző irányból fenyegetik. Az Egyesült Államokban rohamosan növekszik az antiszemitizmus – akárcsak szinte minden más országban. Európa természetesen nem kivétel: az egész kontinensen terjed ez a „láz”. A globális Dél helyzete talán még ennél is rosszabb. A történelemben először fordul elő, hogy az antiszemitizmus egyszerre, azonos ütemben és hasonló intenzitással erősödik a világ szinte minden részén.

JH: Miben más ez a konferencia és az ebből kinőtt új tudományos folyóirat? Képesek lehetnek-e az ilyen kezdeményezések valódi változást elérni?

BHL: Nem tudom, hogy önmagában egy konferencia mit képes megváltoztatni. Egy dolog azonban biztos: nem adhatjuk fel, mert a küzdelem – sokak vélekedésével ellentétben – nincs eleve elveszítve. A zsidók, a zsidó nép barátai, a demokrácia hívei és az igazi liberálisok megnyerhetik ezt a harcot. Már az is egyszerű, de fontos cselekedet, ha valaki részt vesz egy ilyen konferencián, mert ezzel kifejezi hitét abban, hogy a győzelem lehetséges.

JH: Mi aggasztja leginkább a mesterséges intelligencia antiszemitizmusra gyakorolt hatásával kapcsolatban?

BHL: A mesterséges intelligencia alapvető problémája, hogy nem új gondolatokat alkot, hanem a már létezőket ismétli. Nem rendelkezik valódi alkotó képességgel. A világot olyannak tükrözi vissza, amilyen, de nem érzékeli azoknak az embereknek a törekvéseit, akik például elutasítják az antiszemitizmust és küzdenek ellene.

Más szóval, ha ma egy mesterséges intelligenciát kérdezünk, akkor egy olyan világ képét tárja elénk, amelyet elárasztott az antiszemitizmus. Nem mutatja meg azokat az erőfeszítéseket, amelyeket például Haifában tesznek az „ellentámadás” megszervezésére.

Vegyük például a Wikipédiát. Ha figyelmesen elolvassuk a zsidósággal kapcsolatos szócikkeket, gyakran a legrosszabb előítéletekkel, a legmakacsabb közhelyekkel és korunk legkárosabb szellemi irányzataival találkozunk. Ez nem meglepő, hiszen ezek a nagy teljesítményű számítógépes rendszerek főként a már meglévő tartalmakat dolgozzák fel és kombinálják újra. Összegzik és rendszerezik azokat, de nem képesek valódi értékítéletre. Nem választják külön a búzát az ocsútól. Mivel az interneten rendkívül sok Izraelt és a zsidó népet negatív színben feltüntető tartalom található, az internetes keresésekben és egyre inkább a mesterséges intelligencia válaszaiban is ezek köszönnek vissza.

JH: Mit kellene a zsidó filantrópoknak megérteniük a mai antiszemitizmusról, és hogyan kellene ennek befolyásolnia adományaikat?

BHL: A zsidó filantrópok már most is rendkívül sokat tesznek, sőt az a benyomásom, hogy sokan közülük már képességeik határán dolgoznak. Ha én közéjük tartoznék, minden erőmmel támogatnám azokat a nyilvános kampányokat, amelyek a zsidó identitás büszke vállalását, a cionista eszme nemességét, Izrael ma is meglévő történelmi nagyságát és a végső győzelembe vetett hitet erősítik.

JH: Mi az a legfontosabb üzenet, amelyet a konferencia résztvevőinek és az eJewishPhilanthropy olvasóinak szeretne átadni?

BHL: A legfontosabb üzenetem az volt, hogy ez a harc nincs elveszve. Éppen ellenkezőleg: teljes erőnkkel és teljes lelkünkkel ki kell tartanunk.

Nem vagyok pesszimista. Nem hiszem, hogy a zsidóknak ne lenne jövőjük Európában vagy akár az Egyesült Államokban. Nem hiszem, hogy pusztán a számbeli fölény szükségszerűen legyőzné az elszánt kisebbséget. Meggyőződésem, hogy zsidók nélküli világban lehetetlen lenne emberhez méltó módon élni. Lényegében ezt az üzenetet szerettem volna átadni Haifában.

JH: Volt-e az elmúlt évben valami, amit az antiszemitizmussal vagy a zsidókkal kapcsolatban tapasztalt, és ami meglepte vagy újdonságot jelentett önnek?

BHL: Őszintén szólva leginkább az lepett meg, hogy a világ milyen kevés együttérzést tanúsított az október 7-i áldozatok iránt. Tudtam, hogy az anticionizmus előbb-utóbb ismét felerősödik. Tudtam, hogy az antiszemiták megpróbálják majd a történteket a zsidók ellen fordítani. De azt is hittem, hogy lesz legalább egy gyászidőszak. Azt gondoltam, hogy lesz egy időszak, amikor a tisztesség, a mértéktartás, a szégyenérzet és talán a gyász uralkodik. Ez azonban nem történt meg.

Október 7-e másnapján – vagy legfeljebb három nappal később – a történtek már feledésbe merültek. A Hamász gyilkosai máris magyarázatot és felmentést kaptak, és mindezt az úgynevezett „ellenállás” nevében igazolták. Ez döbbentett meg a legmélyebben.