Súlyos, katartikus lélektani dráma

Írta: Geréb Anna - 2025-10-19 Rovat: Film, Kultúra-Művészetek

Remekművet gyönyör, ugyanakkor nehéz is elemezni, mert végtelenül érzelem- és gondolatgazdag, komplex és bonyolult műről van szó.

Barabás Bojtorján az Árva című film főszereplője (Fotó: Pioneer Pictures)

Árva – már a cím sokat sejtető. Így, konkretizáló névelő nélkül globálissá nő az értelme: mindenki árva, árvaságra ítéltetett az ember. Reménytelenül, véglegesen. Akinek már itt eszébe jut Tarr Béla, illetve Krasznahorkai László világlátása, az nem a véletlen műve, kíméletlen realizmusukban azonosak, akárcsak a szókincsét is elvesztő Köves Gyuri sorstalansága Kertész Imre korszakos regényében. Ugyanakkor az Árva nagyon személyes, költőien önéletrajzi mű is. „Családi film”, Nemes László édesapja, a kiemelkedő rendező, Jeles András múltja, gyerekkora. „Apa-fia történet, amiben a tizenkét éves kisgyerek él az anyjával, mert az apját megölték a háború alatt, és egy fantazmagóriát épít az apja köré, akihez beszél, és várja, hogy visszatérjen. De ehelyett megérkezik egy idegen ember hozzájuk, aki egyáltalán nem olyan, mint akit elképzelt, és kiderül, hogy az egy hentes vidékről, aki bújtatta az anyját a háború alatt. Igazából annak a története, hogy a fiú mit tesz ezzel a helyzettel. Az igaz történet az ő szemszögéből van elmesélve” – vallotta Nemes (Jeles) László a film sajtótájékoztatóján.

1945-ben, a háború végén négy éves kisgyermekként találkozunk először a főhőssel, Hirsch Andorral, amint édesanyja kihozza őt a zsidó árvaházból. Már itt érezhető, hogy ő az elhagyatottságát fájdalommal viselő, ám erős akaratú, önérzetes gyerek, akiben máris izmosodik a meggyőződés, hogy becsapják, hogy hazudnak neki, mert nem tűnhet el, nem halhat meg az apja! Mire betölti a tizenkét évét, a konszolidálódó „munkás-paraszt hatalom” idejére, 1957 tavaszán elege lesz az iskolában, az utcai plakátokon és a néprádióból is folyamatosan ömlő hazugságokból, Május 1. lelkendezéséből, a Szovjetunió, Lenin bálványozásából, és megérik benne az elhatározás: megkeresni és megtalálni az apját! Anyja új élettársa, a hentes Berend Mihály képében kap ugyan egy pótapát, aki még a nevére is venné őt, ám ezzel csak tüzelik a fiú dühös ellenállását. Mert ő Hirsch, az apja fia!

Apakereső bolyongásában ideig-óráig csatlakozik hozzá egy társ, Sára, akivel közös titkuk is van: találnak egy pisztolyt, amit elrejtenek. Igaz, hamarosan szükség lesz rá. Sárának ugyanis van egy, a kommunista hatalomnak ellenálló szabadságharcos bátyja, Tamás, aki sebesülten bújkál, míg ki nem jut Amerikába. Ez nem sikerül neki, elkapja két ÁVÓ-s, és a palánk mögül figyelő Andor szeme láttára lelövik.

Mozijeggyel való üzérkedés vádjával Andort beviszik a rendőrségre. Anyja félelemmel telve megy kiszabadítani, megalázása, megalázkodása újabb szörnyű tapasztalat fia számára a világról, amelyben él.

Árva – Nemes Jeles László legújabb filmjének az előzetese (16) I Mozinet

Az Árva 1957 tavaszán, Budapesten játszódik. Az elbukott forradalom után a magyar társadalom nagy része a megtorlásoknak, a forradalmárok és ellenállók eltűnésének, a reménytelenségnek köszönhetően behódolt, és elkezdődött a több mint három évtizedig tartó Kádár-korszak. A 12 éves Andort édesanyja egyedül neveli, a fiú még bízik benne, hogy a háborúban eltűnt édesapja vissza fog térni.

Ezzel azonban még nincs vége hősünk megpróbáltatásainak, amelyek között a fiú a kazán erős, masszív, olykor izzadva síró acéltestéhez fordul, lelkierőt merítve tőle, beleképzelve apja szellemét, beszélget vele. Később találkozik Gézával, a bohóccal, akiről kiderül, hogy barátja volt az 1944-ben eltűnt apjának. De tőle sem kap reményt, hogy valahol meglelheti. Viszont hatalmába keríti egy újabb szenvedély: bosszút kell állnia a lakásukba betolakodó „pótapján”, a hentesen, aki „megöli az anyját”. „Berény” – ennyit tud meg róla, elindul hát Jászberénybe, kiszimatolni lakhelyét. Megtalálja. Horrorisztikus jelenetben követi a hazatérő házigazda. A hentes azonban szeretettel invitálja és fekteti le aludni. Ő tényleg új családjának fogadja anyát és fiát, miután a sajátja elhagyta őt.

A végkifejlet azonban újabb feszültséggel teli izgalmat tartogat.

A hentes mindent megtesz, hogy magához édesgesse Andort. Leitatja – ám ez gusztustalanul végződik. Aztán vurstliba mennek. A „Szovjetuniótól ajándékba kapott”, világító ötágú csillaggal díszített óriáskerék kabinjába azonban csak ketten ülnek be, Andor megkéri anyját, hogy lent várja meg őket. A fent csüngő kabinban a hentes fejéhez szegeződik Andor pisztolya. A tekintetek párbaja Andor megadásával végződik, aki átadja fegyverét ellenségének.

Leérve Andor keserves zokogásba tör ki a korlátba csimpaszkodva. A hentes gyöngéden lefejti onnan és elvezeti. Sára várja őket: búcsúzni jött, most még átszökhetnek a határon, és irány Amerika!

Happy end?

Nincs…

Az Árva súlyos, tragikus, katartikus lélektani dráma. Mintha a rendező első nagyjátékfilmjének, a Saul fiának ellenpontja, vagy „negatívja” lenne: az emberi lét totalitása kívülről (koncentrációs tábor) befelé, a lelki élet felé halad a Saulban, az Árvában fordítva: a belső, lelki élet vetül ki, helyesebben ütközik a külvilággal, a környezettel.

Az Árva kivitelezésében is mestermű, hiteles, sokrétű jellemrajzokkal, pontos, részletgazdag, korhű enteriőrökkel és atmoszférikus külsőkkel. Ezt a terepet lakják be a bonyolult jellemeket megformáló színészek. A francia Grégory Gadebois, a hentes ferde vágású szeme, különös, szelíd, olykor szenvedő vagy dühös tekintete felejthetetlen. Waskovics Andrea, mint Klára, alig-rezdüléseiben hatol mélyre, ahogy figyel, ahogy némán szenved, nem engedi, hogy eldöntsük, jó-e, vagy rossz anya.

És itt van a páratlanul tehetséges Barabás Bojtorján a címszerepben. A kamera előtt nagyon erős intenzitással él és átél, rendkívül kifejezően, ugyanakkor természetesen viselkedik. Ehhez saját fantázia és képzeleterő is kellett. Belső indulat-fűtötte futása, ideges járása, szép, komor, de sérülékeny arca minden érzelmet kifejez. Szabó Elíz, mint Sára, fegyelmezett játékával, felnőttes érettséggel, méltó partnere. Reméljük, hogy ezek a gyerekek nem növik ki a tehetségüket.

Rendező: Nemes László

Forgatókönyv: Nemes László, Clara Royer

Eredeti ötlet: Jeles András

Operatőr: Erdély Mátyás

Vágó: Politzer Péter

Látványtervező: Ágh Márton

Jelmeztervező: Flesch Andrea

Zene: Jevgenyij és Szása Galperin

Hangmester: Zányi Tamás

A rendező munkatársa: Krasznahorkai Balázs

Casting direktor: Zabezsinszkij Éva

Pioneer Pictures (Producerek: Kemény Ildikó, Szále Ferenc)