Rogi André – egy magyar zsidó fényképésznő

Klein Rózsa Budapesten született, de Rogi André néven Párizsban lett elismert portréfotós.

Legendás, hogy a magyar zsidó fényképészek milyen jelentős mértékben hozzájárultak a világ fotóművészetéhez. Moholy Nagy Lászlóra gondolok, aztán Robert Capa-ra, vagy Marcel Sternbergerre (Franklin D. Roosevelt  elnök fotósára), Muray Miklósra, aki lefényképezte H. G. Wellst, G. B. Shawt, Claude Monet-t, Frida Kahlot és létrehozta Amerika egyik első színes fotólaboratóriumát. Említhetem Willinger Lászlót, aki olyan hírességeket fotózott, mint Marlene Dietrich, Pietro Mascagni, Sigmund Freud, Carl Jung vagy éppen Max Reinhardt.

Most a nyáron megakadt a szemem Rogi André kiállításának ismertetőjén, aki szintén magyar-zsidó fotóművész volt. Így jutottam el a kiállítás kurátorához, aki fotótörténész, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház ügyvezető igazgatója és a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézetének művészeti és tudományos intézetigazgató-helyettese. Nevéhez hazai és nemzetközi kiállítások kurátori tevékenysége köthető. Egyetemi docens, több mint negyven fotográfiai témájú könyv szerzője vagy társszerzője, emellett különböző szakmai lapokban publikál írásokat.

Akivel beszélgetek:

Baki Péter. PhD.

Kérlek, beszélj az általad vezetett intézményekről.

Veress Ferenc 19. századi fotográfus már 1881-ben javaslatot tett egy fotómúzeum létrehozására, viszont a folyamatos gyűjtés csak 1957-ben kezdődött el a Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében. Ez a gyűjtemény volt az alapja az 1991-ben megnyílt Magyar Fotográfiai Múzeumnak, Kecskeméten. Ezt követően a Mai Manó Ház 1994-től kezdte meg a fotókiállítások bemutatását, s az évek során folyamatosan bővült a kiállítótér, mára szinte minden helyisége a fotó ügyét szolgálja. Ennek a két intézménynek jelenleg ugyanaz a jogi entitás, a Magyar Fotográfiai Alapítvány a fenntartója.

Mivel foglalkozik a Rippl-Rónai Művészeti Intézet?

A Rippl-Rónai Művészeti Intézet 2004-ben alakult és számos művészeti ágban végez oktatási tevékenységet alap- és mesterképzések tekintetében egyaránt. A fotográfián túl, színészeket oktatunk osztatlan képzésben, de megtalálható az oktatási portfóliónkban a látványtervezés, a média design, a mozgóképkultúra és akár a képi ábrázolás területe is. Országos méretekhez képest a kisebb művészeti intézetek közé sorolhatjuk magunkat, de teljesítményeink alapján a nagy művészeti egyetemek oktatási sikereihez mérten is jelentős szerepünk van a hazai művészeti felsőoktatásban.

Kurátorként melyik volt a legjelentősebb külföldi fotókiállításod?

Mivel véleményem szerint a művészeti munka is mérhető, számszerűsíthető, a kurátori tevékenységeimet is nyomon követem. Eddig belföldön 83, külföldön pedig 25 kiállításnak voltam a kurátora. A legjelentősebb minden bizonnyal a londoni Royal Academy of Arts-ban megrendezett Eyewitness című kiállítás volt, ahol társkurátor voltam Colin Ford fotótörténésszel együtt, s melyhez a Thames and Hudson adott katalógust. A kiállítást 65 ezren látták, így talán nem túlzás azt állítani, hogy sikeresen népszerűsítettük a 20. századi magyar fotótörténet legjelentősebb eredményeit.

Megtudhatunk valamit a könyveidről, publikációidról?

Talán nem meglepő, hogy erről is rendelkezem adatokkal, amelyeket persze az egyetemi munkám során is számszerűsítenem kell, például a Magyar Tudományos Művek Tárában. Viszont a számokon túl – amelyek nem jelentenek kutatási minőséget –, csak közel egy tucat könyvet, tanulmányt tartok olyan minőségűnek, amelyekhez ma sem nyúlnék hozzá. Mivel jelenleg három állásom van, szeretnék majd olyan nyugodt időszakot is életemben, ahol az elmélyült kutatás és írás kap főszerepet.

Hogyan találtál rá Klein Rózsa – Rogi André művészetére?

Rogi André neve közismert volt a fotótörténetet ismerők körében, hiszen André Kertész felesége volt egy rövid ideig, de ő is fényképezett. Pár éve viszont megkeresett Kerstin Stremmel német kurátor, hogy dolgozzunk együtt egy Rogi André kiállításon, melyet végül a Mai Manó Házban mutattunk be. Számomra ennek a tárlatnak az volt a legnagyobb jelentősége, hogy Rogi André végre kiléphetett Kertész árnyékából és megismerhettük az ő hozzáállását a fotográfiához, ami lényegi kérdésekben eltért Kertész gondolkodásmódjától. Kertész a modern fotográfia egyik megteremtője volt a 20. század elején, felesége pedig inkább a klasszikus művészeti alapokon nyugvó kompozíciókat hozta előtérbe. Már maga a fényképezőgépválasztásuk is sokat mondó volt: míg Kertész kisebb kamerákkal dolgozott, felesége inkább lemezes gépeket használt, amelyekkel nem lehetett gyorsan felvételt készíteni. Rogi André mindig szerette volna kontroll alatt tartani a fényképezés folyamatait: a fényhasználatot, a kompozíciót a végletekig kicsiszolta, ugyanakkor nem vesztette el a pillanat spontaneitását sem.

Hol van Rogi André művészi hagyatéka?

Mivel Rogi André örökösök nélkül hunyt el, a fotográfiai hagyatéka a Francia Nemzeti Könyvtárba került. Ott lelhető fel a teljes életmű, már ami megmaradt belőle, hiszen csupán pár száz képről beszélünk, amelynél nyilván nagyobb volt a fotográfiai tevékenysége.

Mi tudható Klein Rózsa gyermek-, illetve fiatal koráról?

Rogi André Klein Rózsa Józsa néven született Budapesten, ahol már gyermekkorában is a művészetek szeretete vette körbe. Családja a polgári középosztályhoz tartozott. Édesapja orvos volt ugyan, de fiatalkorában sokat betegeskedett, súlyos gerincferdülésben szenvedett, ami korlátozta a mozgását is. Kislányként Steinitz Elza zeneiskolájában – elsősorban zongorázni – tanult, majd később festőművész szeretett volna lenni. 1924-ben be is iratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Nagyon fiatalon, 25 évesen emigrált Párizsba, ahol megismerte André Kertészt, s ’28-ban feleségül is ment hozzá.

Hogyan lett a festőből fotóművész?

Erre vonatkozó biztos adat nem áll a rendelkezésünkre, ugyanakkor a húszas években, Párizsban, festőként, ráadásul fiatal nőként nehéz lehetett érvényesülni. Ugyanakkor a fotográfia akkor nagyon felfutóban volt, nagy volt a képigény a képes újságok részéről, de akkor indult be igazán a reklám, a divatfotó és egyéb alkalmazott fotográfiai szakirányok, amelyek mind igényelték a friss szemléletű szakembereket. Akkor a fotográfusoknak biztos megélhetési forrást biztosítottak a megrendelők, s ugyan az emigráns magyar fotográfusok nem gazdagodtak meg, de sikerült a felszínen maradniuk.

Hogyan alakult Rogi André és André Kertész közös élete?

A fentiekből is sejthető, hogy Klein Rózsa életében André Kertész döntő változást hozott. Az a fiatal nő, aki festőművész szeretett volna lenni, Kertész mellett bekerült Tihanyi Lajos festőművész baráti körébe és olyan személyekkel ismerkedhetett meg, mint Brassaï vagy a szobrász Etienne Beöthy. És valószínűleg itt találkozott, Kertész révén a fotográfiával és ismert meg rendkívül fontos alkotókat. Viszont kapcsolatuk válással végződött, melyet Rogi André nagyon sérelmezett, komoly válságba került utána érzelmileg és anyagilag egyaránt.

De aztán Rogi mégis a 20. századi párizsi művészvilág hiteles fotós krónikásává vált. 1929-ben készült egy fénykép a párizsi Saint-Lazare pályaudvar peronján. A képet magyarokból álló csoport alkotja: többek közt Brassaï, Tihanyi Lajos és Rogi André. Nem mertem leírni a katalógusban megjelent tanulmányomban, de gyaníthatóan André Kertész készítette a képet. Mindezek mellett Rogi André ott lehetett azoknál a világhírű felvételeknél, amelyeket Kertész fényképezett: Mondrian műtermében vagy éppen a Szatirikus táncosnő című kép fényképezésénél. Némely esetben rá is került a képekre, de például Mondriannal való találkozásukkor ő készítette a felvételt Kertészről.

Zsidóként  mi történt vele a háború éveiben?

A második világháború már egyedülálló nőként érte Párizsban. 1941-ben, a zsidók tömeges letartóztatásának időszakában Reneé Beslon író segítségével elmenekült, de ez év júliusában visszatért, ahol Jeanne Bucher galériatulajdonos rejtette el lánya egykori hálószobájában. Kerstin Stremmel kutatása révén tudjuk azt is, hogy elég meglepő módon Rogi André még alá is írja nevét a kiállítások vendégkönyvében.

Rogi mely képei a leghíresebbek?

Rogi André fotográfiai tevékenysége főként a portrékra szorítkozott, ebben a műfajban bontakoztatta ki tehetségét. A Francia Nemzeti Könyvtárban őrzött műveinek döntő többsége is ehhez a műfajhoz tartozik. Azért is érezte otthonosan magát a portré műfajában, mert például az utcán való fényképezést nem kedvelte, nem volt a pillanat embere. Szerette mondanivalóját úgy megkomponálni, mint ahogy főként a 19. századi festészetből megismerte. Azt, hogy mit tekintünk a leghíresebb alkotásainak, már egy utólagos prekoncepció eredménye, hiszen nagyon meghatározó az, hogy kit szerepeltetett a képen, mi a befogadó viszonya az ábrázolt személyhez. Ugyanakkor ezek mellett vannak olyan alkotások életművében, melyek megkérdőjelezhetetlenül a 20. századi portréfotográfia maradandó alkotásai. Ilyen a Dora Maarról készült portréja vagy például Colette-ről, a híres írónőről készült felvétele, melyről az ábrázolt így nyilatkozott: „Rogi Andrénak, akinek köszönhetően még mindig nőnek nézek ki”. Rogi André képe szerepelt André Breton Amour fou című kötetében is, olyan alkotótársak mellett, mint Brassaï, Henri Cartier-Bresson és Man Ray. Az utóbbi három alkotó az egyetemes fotótörténet megkerülhetetlen alkotói.

Remélem, hogy a Mai Manó Házban megrendezett tárlat és a hozzá kapcsolódó katalógus után már Rogi André is „saját neve jogán” kap helyet a legnagyobbak között.