Jehuda Ámicháj versei

Elhagyott ház

Kövekkel falazott az ablak,
Mint holtak vonják
Az ajtók, ajtókat
A házból.

Deszkázott a nyílás.
Dróttal, szöggel, szilánkkal,Faltól s kutyától szabad a lánc.

Ami elmúlt,
Más jövője lesz,
Akár egy szoba a szállodában.

Jelek és bizonyságok az élet kertjéből
(1)

A nő arca,
A homok-arc barázdái egy ködös
Fasorban, akár egy súlyos kerék
Nyoma, ami pont ott gördült el.
A nő arc-negatívja,

És egy félig teli félcipő.
De ne félj csak, nem
Lesz benne semmi láb.
Innen már el nem megy.
Ő csak fél-cipő.

*

Szavak csüngnek a szájban,
Mint egy meggyújtatlan cigaretta,
Így kezdődött a madarak szárnyalása,
Hideg szívemből a melegbe vándorlása.
Ők nem tudják, hogy én ugyanaz vagyok.
(Csak a kinti madarak tudják, hogy ez ugyanaz a világ).

„Ebben a szobában
Ketten is lehetnek idegenek
Egymáshoz. Akár egy hatalmas időben.”

*

Szállodában. Két párnám kell, hogy
Legyen: egy a fejem alá,
Hogy ne emlékezhessek, és egy a szemem felé,
Hogy ne láthassam az eljövendőt.

Reggel felkelek az ágyból – ahol
Egy hétre rá pizsamámat felejtettem.
Habot kenek az arcomra,
Hajfürtödből fonott
Ecsettel.

Lent keletlen kenyeret,
Lágytojást raknak elém,
Édes süteményt:
Az én szemeim is álmosak maradtak.

Tarbay Dávid fordításai

Jehuda Ámicháj (1924-2000) korunk egyik legkiemelkedőbb izraeli költője Würzburgban született. 1936-ban szüleivel Palesztinába emigrált. A Zsidó Brigád soraiban harcolt a II. világháborúban, valamint részt vett a Függetlenségi Háborúban. Írásainak főbb jellemzői a finom irónia, nem kevés szerelmi bánat, a vallás és a hazai föld szeretete, különösen Jeruzsálemé.

Forrás: Yehuda Amichai: „Lo al manat lizkor”, Schocken , Tel Aviv, 1978.