Edmond Jabès: Az utolsó zsidó gyermek éneke

Írta: Szombat - Rovat: Irodalom

Édith Cohennek

Apám csillagra akasztva,
Anyám folyóval úszva,
Anyám fénylik,
Apám süket,
Az éjszakában, mely megtapad,
A nappalon, mely megsemmisít.
A kő könnyű.
A kenyér hasonlít a madárra
És látom, ahogy elrepül.
A vér az arcomon folyik.
Fogaim kevésbé üres szájat keresnek
A földben vagy a vízben,
A tűzben.
A világ vörös.
Minden rács lándzsa.
A halott lovasok még mindig vágtatnak
Álmomban és szemem előtt.
Egy rózsakéz virágzik az elveszett kert
Lepusztult testén,
Melyet nem szoríthatok meg.
A halál lovasai elvisznek.
Azért születtem, hogy szeressem őket.

(1943-1945)

Appl Viktória fordítása

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]