Imbolygott az identitások között, mint öngyilkos a Károly-hídon

Franz Kafka törékeny lélek volt, és noha már megkerülhetetlen kulturális ikon, saját korában sorsa mindvégig árnyékban, félárnyékban alakult.

A kommunista Csehszlovákiában tiltott szerző volt, alakja ma már a cseh, főleg a prágai turizmus motorja.

Agnieszka Holland félig lengyel, félig zsidó filmrendező, a Franz – Kafka élete c. film alkotója gyermekkora óta Kafka rajongója (sorsközösséget érez az íróval), és alkotásának egyik kérdése az, hogyan temeti be a kommercializálódott Kafka, a ráképződött mítosz a valódi művészt?

Kafka örökzöld, témái mindig aktuálisak, nemcsak saját korának prófétája, vizionáriusa volt, hiszen a művész bizarr humorral, pesszimistán látta, hogy ez a világ egy menthetetlen, abszurdan groteszk színház.

A Prágában és Berlinben forgatott életrajzi film nem lineáris-kronologikus, inkább asszociatív életrajzi metszetek, töredékek felvillanása, nincs konkrét cselekménye, a művész sorsát mozaikokból illeszthetjük össze: a gyorsan váltakozó snittek, jelenetek, jelenések, pillanatképek a kisfiú és felnőtt Franz életéből álomszerűen, szinte látomásként kapcsolódnak össze. Franz alakját (árnyalatokban gazdag portréját) Idan Weiss német színész formálja.

Kafka  a soknemzetiségű, többnyelvű Prágában se nem cseh, se nem német (bár németül beszél), és zsidónak sem igazi zsidó, hiszen nem vallásos, nem óhajt egy zárt közösség, egy zárvány része lenni.  Agnieszka Holland sajátos hangulatú játékfilmje – az író sorsának egyes epizódjain és identitásválságán keresztül – egy átélhető, átérezhető Kafka alakot teremt hangulatokon, szédületeken, érzéseken, szorongásokon és félelmeken keresztül.

Meghatározó rétege a filmnek a fullasztó családi otthon (hasonlóan fullasztó szobákkal), a traumatikus apa–fiú viszony, középpontban az erőszakosan kontrolláló, arrogáns, mindenkit leuraló családfővel (Peter Kurth alakítja ezt a robosztus termetű figurát) és az általa generált permanens családi cirkusszal. Az üzletember Hermann Kafka és az éjszakánként rögeszmésen írogató Franz minden téren egymás kontrasztjai. Hermannt zavarja, hogy kedves fia egy nyápic, majd az szomorítja el, hogy nincs kedve gőzerővel részt venni a család rövidáru üzletének (majd a lassan csődbemenő azbesztgyárának) tengernyi munkájában, és a biztosítónál töltött állása se több szerény kenyérkereső tevékenységnél, sőt, aggasztó a számára, hogy Kafka menyasszonya, Felice Bauer csontszegény. Fia, Franz, mi mást tehetne, fuldoklik, szinte betemeti őt apja nyomasztó alakja. Neurózisától lángol a filmvászon. Hermann nem tudta jól szeretni a fiát, holott a maga módján szereti őt. Az anya, Julie Kafka (Sandra Korzeniak) finomabb, megértőbb, támogatóbb karakter. Kafka három húga közül Franz kedvence, Ottla (Katharina Stark) fivére sorsfordulóinak egyik empatikus narrátora. A családi káosz közepette szimpatikus családtag az anyai nagybácsi, az orvos Siegfried Löwy (Ivan Trojan), aki képes bölcsen meglátni, hogy a világban mennyi „szépség, teljesség és harmónia” rejlik.

Franz trailer

Életrajzi dráma, Csehország, Németország, Lengyelország, 2025, 127′ / Biopic, Drama, Czech Republic, Germany, Poland, 2025, 127′ Rendező / Director: Agnieszka Holland A díjnyertes rendező, Agnieszka Holland eddigi legambiciózusabb projektje: életrajzi filmet készít a 20. század ikonikus cseh írójáról, Franz Kafkáról. A kaleidoszkópszerű mozaikként megalkotott film végigköveti Kafka világra gyakorolt hatását a 19.

A legizgalmasabb közelítés azonban Kafka korántsem neurotipikus személyisége, ahogy mindentől, és egy idő után mindenkitől menekül. Jogi doktorként normális polgári állása van egy biztosítónál, mégsem találja a helyét, utálja a munkáját, a hivatalt, mert alig marad ideje mellette írni, jóllehet főnökei becsülik, még a katonaságból is kiszabadítják (mártír se lehet), halad felfelé a ranglétrán. Mint művész sem túl magabiztos, barátai, főleg Max Brod támogatása (Sebastian Schwarz) ellenére. Szeretne megházasodni, de fél az intimitástól, inkább bordélyházakat látogat, mert megretten az elköteleződéstől. (Ha ez nem lenne elég, neurotikus és vegetáriánus). Szerelmei a teljesség igénye nélkül tűnnek fel a filmben: találkozunk Felice Bauerrel (Carol Schuler), akihez ontotta a leveleket, s akit eljegyzett, de akitől több időt töltött távol, mint mellette, Grete Bloch-hal, aki a Kafka-legendárium szerint az írótól várt gyermeket, és Milena Jesenskával (Jenovéfa Boková), műveinek cseh fordítójával. Kimaradt például Julie Wohryzek, Kafka második jegyese, és Dora Diamant, az író utolsó szerelme a halál kapujában.

Kafka irodalmárokat, művészeket tömörítő baráti köréből feltűnik többek között Max Brod, hagyatékának megmentője, a vak író-költő Oskar Baum, aki zsinagógai orgonista is volt. Egy futó pillantásra látjuk, hogy Franz szerette és értékelte a jiddis szinházat, Jitzhok Löwy, lengyel zsidó színész a barátja volt. (Ne felejtsük, a haszidizmus is érdekelte Jirí Langer-nek köszönhetően.)

Miért tartotta magát Kafka távol a zsidó közösségtől és a zsinagógától, és mindezek ellenére miért kötődött mégis a zsidó (és német) kultúrához, és miért tanult héberül, mint szinte minden elkötelezett prágai zsidó értelmiségi? Eleinte kacérkodott a cionizmussal, e progresszív politikai mozgalommal, kortársaihoz (sorstársaihoz) hasonlóan lelkesen üdvözölte, szívesen alijázott volna Palesztinába. Barátaival, szerelmeivel a napi diskurzus hangsúlyos része volt a cionizmus. Egyszerre közeledett és távolodott a zsidóságtól. Noha úgy tűnik, zsidósága a díszletnél is súlytalanabb, implicit módon ízig-vérig zsidó író volt; a film is számos rejtett utalást mozgósít. Lényegében úgy imbolygott az identitások között, mint egy öngyilkos a Károly-hídon, vagy mint egy örök kívülálló, bolyongó-tévelygő idegen.

A játékfilm expresszív képi világa hűen tükrözi ezt a bizonytalanságot: a költői és szürreális elemek mellett brutálisan naturalista jelenetek váltakoznak, amellett, hogy kötetlenül, szimbolikusan épít az életmű egy részére, életrajzi töredékekre is: felidéz műveket, és idéz művekből, Kafka leveleiből. A fegyencgyarmaton c. novella olvasótermi felolvasása és feldolgozása mint film a filmben, véres allegória, a vásznon kilép a szöveg abszurd keretei közül, cselekménnyé válva határátlépést követ el. A per fekete humora baráti társaságban úgy hat, mint egy groteszk kabaré. Az ítélet szövegei hangsúlyozzák a terhelt viszonyt az apával. Ám elég gyomorba vágó a filmbéli jelenet, amikor vacsora közben az észt osztó apa hirtelen teljes erőből széttrancsíroz egy asztalon átszaladó bogarat. Sőt, a már tüdőbeteg Franz írásaira hulló vére, vagy a korabeli kórházi gyógymód is a dramaturgiai hatást erősíti, hiszen zátonyra futott minden.

Az egymást követő gyors jelenetekben fontos szereplő Prága óvárosa az ódon sikátorokkal, zsinagógákkal, amely nehezen ereszti el az írót. Különösen szépek a belső terek a filmben, leginkább a zsinagóga csillagos eget idéző kupolaterével, és Oskar Baum átszellemült tekintetével (emlékezve Franz holokauszt során elhunyt családtagjaira, és a prágai zsidó áldozatokra).

Kafka a Bécs melletti Kierling szanatóriumában hunyt el 1924-ben. Utolsó évét, haldoklását, a mellette lévőket nem mutatja a film, fokozva az űrt: halála után egy kiürített albérlet, kifizetetlen bérleti díjak, és egyéb adósságok maradtak: az üresen kongó falak között Hermann és Julie alakjával.

Franz – Kafka élete, cseh-lengyel-német-francia életrajzi dráma

rendezte: Agnieszka Holland, forgatóköny: Agnieszka Holland és Marek Epstein

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.