Bondi Beach

“Nem tudom, szeretnék-e emlékezni. / Mindig túl sok mindenre emlékszem”.

 

Bondi Beach

Valamire ilyenkor is emlékezni kell.
A csodára, ami nyolc napig tartott.
Nem tudom, szeretnék-e emlékezni.
Mindig túl sok mindenre emlékszem,
és még másokat is emlékeztetni akarok,
ez olyan zsidó bennem.
Nem tudom, akarok-e emlékezni,
hogy kivívtuk a vallásszabadságot,
mert talán akkor elsőként
szúrtak volna le a testvéreim bálványimádásért,
de azért szeretek emlékezni fánksütésekre,
ragacsos ujjakra, vendégségekre,
gyertyafényre a sötétség ellen.
Nem tudom, nem lenne-e jobb elfelejtenem
ami tegnap történt a Bondi Beachen,
most még biztos vagyok benne,
hogy nem fogom.
Nem vagyok vallásos,
ezért nem tudhatom,
hogy Hanukakor nincs gyász meg böjt,
eszembe fognak jutni a halottak,
rabbik és Holocaust-túlélők,
magyar és ukrán háttérből érkezők,
talán sokkal jobb volt nekik ott Ausztráliában
a tegnapi napig.
Hiába nem szabadna,
a hanukagyertyák most értük fognak égni.
Matildának hívták a mosolygós, tíz éves kislányt.
El fogjuk felejteni őket,
ez a vers később emlékeztethet rájuk.
Emlékezzetek Ahmedre,
aki kicsavarta a fegyvert a terrorista kezéből.
Ő a Remény.