Mesének jó, dokufilmnek elégtelen

Írta: Gadó János - Rovat: Kultúra-Művészetek

 

Öt törött kamera. Nemzetközi film. 90 perc. Rendezte: Emad Burnat, Guy Davidi

 

Mint tudjuk, Pallywoodnak nevezik azokat a manipulált dokumentumfilmeket, felvételeket, amelyek a palesztinok szenvedéséről és az izraeliek szörnyűséges kegyetlenségéről akarják meggyőzni a közönséget. A budapesti Verzió c. emberjogi filmfesztiválon is bemutattak idén egy ilyen pallywoodi terméket.five-broken-cameras

Az „Öt törött kamera” története szerint egy palesztin falu tiltakozásba kezd, mert az izraeliek az ő földjükre építik új telepüket és a biztonsági kerítést. A falusiak csakis az erőszakmentes tiltakozás eszközeivel élnek, a zsidókat testvérüknek nevezik, ám a gonosz izraeli katonák mégis állandóan beléjük lőnek, elhurcolják testvéreiket, kicsiny gyermekeiket, hiába könyörögnek nekik zokogó anyák – amit premier plánban láthatunk.

Rendkívül izgalmas, hogy az izraeli katonák szüntelenül lövöldöznek a palesztinokra, ám mégsem fekszenek tucatjával a hullák szerteszéjjel. Olyanok a palesztin tüntetők, mint Tom és Jerry, a rajzfilmhősök: az egyik jelenetben vadul lövöldöznek rájuk, a következő jelenetben már ismét sértetlenül folytatják kalandjaikat. 

A film sztorija szerint mindezt Emad Burnat, a négygyermekes palesztin földműves vette videóra, egyszerű kamerájával. A kamera aztán elpusztul (az izraeliek tönkreteszik), de Emad új kamerát szerez, és így tovább. Csodálatos módon, az izraeliek által elpusztított kamerák (melyek utolsó felvételeit – haldoklását – is mindig láthatjuk) minden alkalommal megőrzik a felvételeket, a néző nagy örömére.

A felvételek néha valóban amatőr jellegűek, de többnyire igen professzionálisak. Az emberben óhatatlanul fölébred a gyanú, hogy valójában komoly team dolgozott a népmesei stílű történet megvalósításán. A film végén futó népes stáblista is erre enged következtetni.

Hogy a biztonsági kerítés az öngyilkos robbantók és egyéb terroristák távoltartását szolgálja, az a filmben nem hangzik el. Hogy az Intifáda alatt az izraeli civileket válogatás nélkül gyilkolták, arról a néző nem értesül. Az izraeli félnek esélye sincs, hogy szóhoz jusson. (Kivéve néhány, a palesztinokkal szolidáris, baloldali izraelit.)

Általában: az ártatlan – ám igen találékony – jóság és az öncélú gonoszság küzdelmét láthatjuk a filmen. Az archaikus népmesei sablon könnyen felismerhető: Kukurikú, török császár, add vissza a félkrajcárom! Ami mesének jó, de dokumentumfilmnek elégtelen.

A jobbnál jobb filmeket felvonultató Verzió fesztivál végén kihirdették, hogy a közönségdíjat az „Öt törött kamera” nyerte. Ezzel csodálatos összhangban a nemzetközi diákzsűri is ugyanezt a filmet díjazta.

Csalódást keltő volt számomra, hogy az értő közönség a látványos filmben nem ismerte föl a giccses, hatásvadász eszközöket (tündéri palesztin kisfiú kontra embertelen katonák, stb.). Ha máshonnan nem, a királyi tévéhíradóból mindannyian tudhatjuk, hogy a dokumentum-felvételeket is tetszés szerint lehet manipulálni.

[popup][/popup]