„A legrepedtsarkúbb cselédlányra is rá tud álmodni valami szépet”

Írta: Popper Péter - Rovat: Kultúra-Művészetek

A néhány éve elhunyt lélekgyógyász Párkapcsolat-körkép című könyve a napokban kerül a könyvesboltokba. Ebből közlünk részletet.

 

IMG 9312b2-crop

Ha a Bibliát nézem, és ezt már említettem, ott jelenik meg először egy szerelem, és ez a szerelem a Jákob és a Ráchel között szövődik. Olyan nagy szerelem, hogy Jákob hét évig szolgál Lábánnál, hogy megkapja Ráchel kezét.

Elgondolkodtató, hogy a mai korban melyik férfi csinálná ezt meg egy nőért, hogy ingyen szolgál hét esztendőn keresztül, csak hogy hozzáadják.

De a legérdekesebb nem ez, hanem az, hogy mikor letelik a hét év és küszöbön áll a lakodalom, akkor Jákob nem ugrándozik boldogságában, hogy végre enyém lesz Ráchel, hanem depressziós lesz. Szomorú. És ennek a szomorúságnak az az oka, írja Thomas Mann, hogy Jákob megértette, hogy csak addig övé az egész élet, amíg magányos, amíg egyedül él. De ha megnősül, családot alapít, gyerekeket nemz, attól kezdve már nem lehet az egész élet az övé. Azt meg kell osztani a feleségével, meg kell osztani a gyerekeivel, és ő maga lassan elindul a halál felé. Ettől szomorú. Megérti, hogy mit jelent egy családalapítás ebből a szempontból, az egész élet birtoklása szempontjából. És hogy mennyi lemondást hordoz magában a másik oldalról. Nyilván van egy öröm oldala is, hogy végre, összeházasodunk, és gyerekeink lesznek. De ugyanakkor ott van a lemondás oldala is. Na most, ezt csak azért mondtam, hogy még az első szerelem jelentkezésekor is – mondjuk, ha ezt mintának tekintjük, ősi mintának a Jákob és Ráchel szerelmét – mennyire más a hozzáállás az emberi kapcsolatokhoz, a családhoz, a családalapításhoz, a házassághoz. Szóval itt szó nincs arról, hogy lehetne egy könnyebb attitűdöt találni, hogy legföljebb elválunk. Nincs, legföljebb elválunk. Ez egy örök vállalás, mindhalálig szóló vállalás. Egy egészen más szellemi és érzelmi atmoszféra, mint manapság. Házasság, nagy csim-bum lakodalom, és három év múlva egymásra sem tudunk nézni a válóperes tárgyaláson. Ez egy egészen más kultúra és egy egészen más érzelmi viszony.

Elkezdett a dolog engem érdekelni, és utánanéztem. Főleg a XIX. századi, ami azért nem olyan régen volt, szakmai irodalmában, az akkori pszichiátriai, neurológiai tankönyvekben. Például volt Magyarországon egy európai hírű pszichiáter, Moravcsik. A Moravcsik pszichiátriájában, az a címe például egy fejezetnek, hogy szerelmi téboly. És az ember döbbenetesen látja, hogy a XIX. században ezt a nagyon extatikus szerelmet kórosnak tartják. Az elmebaj egy formájának. Szerelmi téboly. Ez a XX. századra már kihullt a pszichiátriai tankönyvekből. Ma már nincs ilyen fejezet. De az, hogy van-e szerelmi téboly, vagy nincs, az a kérdés fönnmaradt.

Van, aki öngyilkos lesz szerelmi bánatában. Ez normális reagálás, vagy patologikus, kóros? Enyhítek. Depressziós lesz. Hosszú ideig depresszióba esik, mert elhagyták. Ez oké? Ez normális reakció? A depresszió, most már nem megyek el egészen az öngyilkosságig. A depresszió az egy pszichiátriai betegség, és meg lehet kapni szerelmi csalódástól? Ez nem tetszik a pszichiátereknek, nem tetszik a pszichológusoknak. De ha mondjuk a szerelmében csalódott ember fütyörészve elmegy, és fölcsíp egy csajt rögtön a körúton, vagy egy nő ugyancsak bepasizik. Az megint nem tetszik a pszichiátereknek. Az egyik esetben azt mondja, hogy mi ez a rettenetes patologikus depresszió, súlyos eltávolodás az élet örömeitől? A másik esetben pedig azt mondja, hogy miféle ember ez? Miféle nő? Súlytalan számára, hogy elhagyták, fütyörészik, új csajt csíp fel, vagy új pasit? Hát ez sem tetszik neki, hogy milyen érzelemtelen. Hogy is kell tulajdonképpen viselkedni? Szóval mi a reális reagálás egy szerelemben, és egy szerelem abbamaradásakor?

popper-konyv

Utánanéztem ennek a dolognak, és sajnos a következőt találtam. Az ősi kultúrában, a természeti népek ősi kultúrájában egyrészt rettenetes ritka volt a szerelem a szónak a mai értelmében. Az volt, hogy megkívánt egy nőt, vagy férfit, vagy elrabolta, vagy mit tudom én. Zeusz, vagy a görög istenek mindenféle szexuális szabálytalanságokat műveltek és vállaltak. De a mai értelemben vett szerelem nagyon ritka volt, vagy nem volt. És úgy fogták fel, hogy ez Istennek az átka. Ha a szerelem elért valakit, azt az istenek sújtották vele. Ezt egy negatívumként értékelték az ősi kultúrák, mert veszélyes helyzetekbe sodorja a szerelmes embert – olyanokba, amelyek józan ésszel nem vállalhatóak –, egészen a halálig. Ez nagyon nehéz kérdés volt már akkor is. Nézegettem tovább, Hippokratész, az ókor nagy orvosa, a szerelmet betegségnek tartja. Expressis verbis. Betegségnek, egy lelki zavarnak és meg is indokolja, hogy miért. Hippokratész azt mondja, hogy azért, mert a szerelmes embernek fogalma sincs arról, hogy ki az a nő, akit szeret, és egy szerelmes nőnek fogalma sincs arról, hogy ki az a pasi, akit szeret. De arról sincs fogalma, hogy kicsoda ő maga. Mi a valós a viselkedésében, a szavaiban, a gesztusaiban. Most itt azért állok meg egy percre Hippokratésznál, mert én, mint pszichoterapeuta, ugyanezt tapasztaltam. Vagyis ugyanazt tapasztaltam, hogy a szerelmi házasságok – most a szerelmin van a hangsúly –, ha tönkremennek, és szerelmi bánatában, magánytól való félelmében egyik vagy másik, vagy mindkét házaspár elmegy pszichoterápiára, akkor, ami legelőször kiderül, hogy fogalma sincs arról, hogy kivel élt együtt. Egyszerűen nem tudja. És mikor fölidéződnek a pszichoterápia során az együttélésnek a történetei, akkor kezd derengeni, hogy ki a partnere a valóságban. Milyen ember, milyen nő, férfi, és kezd helyretevődni érzelmileg és erkölcsileg a kapcsolat.

Általános tapasztalat, hogy a szerelmi bázison kötött kapcsolatok illúziókkal vannak tele önmaga és a másik ember iránt. Nagyon könnyű lenne erre azt válaszolni, hogy persze, egy szerelem az egy extatikus állapot. Mindenki a legjobb arcát mutatja, maximálisan a legszebb lehetőségeit érzelmileg és viselkedésileg a másik felé. Aztán létrejön egy házasság, és ez megszűnik.  Megszűnik fokozatosan. Már nagyon kevés az olyan házasság például, ámbár szerelmi alapon jött létre, ahol még el kell csábítani a feleséget. Már házastársi jogon jár a szexualitás. Vagy el kell csábítani a férjet. Nem lehet koszos slafrokban rohangászni, stb. Lassan kiderülnek olyan dolgok, melyek a szerelemben nem tudnak kiderülni, mert hamis képet mutat önmagáról. Van ennek egy mélyebb oka. Stefan Zweignek van egy tanulmánya a világ két leghíresebb hősszerelmeséről, egyrészt a Don Juanról, másrészt a Casanováról. Mi a különbség Don Juan és Casanova között? Stefan Zweig azt írja, hogy a Don Juan gyűlöli a nőket. Halálosan meg van bántva gyerekkorától kezdve a nők által. Nem részletezem. Egy igazi nőgyűlölő, aki számára a szexualitás a bosszú eszköze. Ő azért udvarol egy nőnek, azért próbálja lefektetni, mert úgy érzi, hogy akkor legyőzte. Akkor ő a győztes. Maga alá vetette a nőt. Uralkodik rajta. A bosszú vezeti. Egy kielégíthetetlen bosszú. Mindig szüksége van egy új és új áldozatra. Bosszúállásának eszköze a szexualitás. Na most ezzel szemben azt írja Casanováról, hogy a Casanova egy más jellegű férfiú. Ragyogó fantáziája van, és a legrepedtsarkúbb cselédlányra is rá tud álmodni valami szépet. Gyönyörűnek tudja látni. Lehet, hogy csak három óráig, lehet, hogy csak három napig, vagy három hétig. Rövid ideig, de gyönyörűnek látja, olyan gyönyörűnek, hogy a Casanova által elcsábított nők pontosan érzik és tudják, hogy ilyen szépnek őket soha senki nem fogja látni a jövőben. Casanova tényleg szerelmes, de kibe? És itt jön a buktató, hogy a saját fantáziáiba szeret bele. Szóval a szerelemnek ez egy olyan formája, amikor valaki rávetíti egy nőre, vagy férfire a saját fantáziáit, és beleszeret a saját fantáziájába. Nem az illetőbe, hanem a fantáziájába. És mikor kiderül az együttélés során, vagy az idők során, hogy ő nem ilyen, akkor a csalódását egy düh váltja fel, hogy miért nem vagy te olyan, mint amilyennek elképzeltelek. Úgyhogy lelepleződik, és egy teljesen más karakter, teljesen más ember bújik elő a fantáziák mögül. Ez a mélyebb oka annak, hogy a szerelmi házasságok, szerelmi kapcsolatok bomlanak. Itt van a csalódásnak egy mély érzelmi vonulata.

[popup][/popup]