Zsidók a francia trikolór alatt
A francia-izraeli-magyar Sarah Copier Steiner izgalmas és különleges, sőt hiánypótló könyvet tett le az asztalra Zsidók a francia trikolór alatt címmel. A kötete a napokban jelent meg magyarul, ennek apropóján kérdezte a szerzőt a Mazsihisz.hu a francia zsidóság számunkra is fontos tanulságokat hordozó életéről. A beszélgetésből súlyos jelenségek derülnek ki, ilyen az, hogy a statisztikai adatok szerint minden harmadik nap fizikai agresszió ér egy francia zsidót.
– Az előszóban francia-izraeli-magyarként definiálja magát, ez mit jelent részletesebben? És tudatos-e ez a sorrend?
– Ez egy kozmopolita világlátást takar, és egyben az életutam állomásait is. Miskolcon születtem, Budapesten voltam főiskolás és fiatal felnőtt. Aztán jött a Taglit, és a zsidóság, 25 évesen pedig az első fél évem Izraelben, akkor még mint önkéntes. Két évre rá pedig alijáztam. Összesen hat évet éltem Izraelben, de a szívem egy darabja ott maradt. Bár most Franciaországban élek, és a gyerekeim ide járnak iskolába, de mint idegenforgalmi szakember, a munkám miatt mindhárom országban megfordulok. Az általam készített Jerusalem Chic judaika ékszereket is igyekszem minél több zsidó hölgyhöz eljuttatni, országhatárokat átlépve.
– A könyvében azt írja, hogy 480-550 ezer között van a francia zsidók száma. Arra van-e adat, hogy ebből mennyi a nagyon vallásos zsidó, és mennyien vannak azok, akik a zsidóságukat nem a vallás szerint, hanem származásilag és/vagy kulturális identitásként élik meg?
– Micvetartó, úgymond ortodox kb. 10 százalék, 34 százalék viszont rendszeresen részt vesz a zsidó vallási életben az Insee Intézet adatai szerint. 66 százalék nem gyakorolja rendszeresen vallást, azaz inkább kultúrális zsidó.
– A kötet egyik érdekes adaléka, hogy szembeállítja a magyar és a francia holokauszt áldozatait, s szembetűnő, hogy Franciaországban sokkal többen élték túl a soát, mint nálunk. A kötetben van erre magyarázat, de kifejtené ezt most is?
– Dióhéjban: a túlélés magas aránya a többségi francia társadalom emberségét mutatja meg. A nagyvárosokból vidékre és hegyvidékekre húzódó zsidó családok elvegyültek a helyiek között, akiknek eszük águkban sem volt feljelenteni őket. A francia ellenállás mozgalmai is rendkívül hatékonynak bizonyultak. A zsidó gyerekekről az OSE nevű szervezet gondoskodott, ami az ország középső, gyéren lakott részén, az ún. Diagonál vonalon, valamint a hegyekben kastélyokat és kúriákat bérelt ki vagy vasárolt meg azért, hogy elrejtse a gyerekeket. Szerintem egyébként a francia holokauszt a könyv legérdekesebb fejezete.
– Rémísztő számadatokat olvastam az elmúlt években arról, hogy a francia zsidók tömegesen alijáznak, volt olyan, aki azt mondta, hogy már több tízezren mentek el az elmúlt tíz évben. Mi ebből az igazság? Főleg annak tükrében, hogy az izraeli statisztikai hivatal adataiból nem az szűrhető le, hogy francia tömegek áramlanak Erecbe.
– 2023 óta gyakorlatilag megháromszorozódott az alijakérelmek száma. Az alijaexpón is megsokszorozódott a látogatók száma. Annak az oka, hogy a távozni kívánók mégsem kötnek ki mind Izraelben, egészen egyszerűen az, hogy másol is szívesen látják őket. Kanadában és Portugáliában a francia zsidók számára nagyon könnyű az állampolgárság megszerzése. Portugália ráadásul közel van: kellemes a klímája, barátságos, antiszemizmustól mentes a légkör. Új francia közösségek adnak lendületet a helyi közösségeknek.
