Schmidt Mária viszontválasza: Miért nem bátor Lázár János?

Írta: Stumpf András/mandiner.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Lázár János a Sorsok Háza ügyében ugyanazt a hibát követi el megint, amit már a Szabadság téri megszállási emlékmű esetében is elkövetett – mondja Schmidt Mária a Mandinernek. A Sorsok Háza létrehozásával megbízott Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kurátora, a Terror Háza főigazgatója Orbán Viktor szavaival üzen Lázár Jánosnak: „Bátornak kell lenni.” Lázár János miért nem szívleli meg ezt az üzenetet? – teszi fel a kérdést. Schmidt szerint a képlet: „Az egyik oldalon van Lázár, Zoltai és Heisler, a másik oldalon pedig ott vagyunk mi”. Úgy látja: Lázár János zsidó belügyet kreál a holokausztból, pedig az a nemzet ügye.

Fotó: mandiner.hu

Minapi Facebook-bejegyzése alapján ön azt állítja, Lázár János a Sorsok Háza előzetes koncepcióját küldte meg véleményezésre zsidó szervezeteknek, s tudatosan akadályozza a munkát.

Így van.

Azt is állítja, hogy önök időközben elkészítették a véglegesítésre váró koncepciót.

Igen.

Miért nem hozza akkor nyilvánosságra, hogy mindenki lássa, milyen lett?

A világban mégis hol van olyan, hogy a kurátornak nyilvánosságra kell hoznia a kiállítási koncepcióját? A kurátort megbízzák, legjobb tudása szerint elkészíti a koncepciót, megrendezi a kiállítást, s amikor az megnyílt, a közönség véleményezi. Biztos, hogy a kialakított koncepciónk nem tökéletes és kritizálható is. Mint minden. A legjobb tudásunk szerint készült el és eredetileg is azt terveztük, hogy a múzeum megnyitása előtt 4-6 hónapos tesztfázison vizsgáljuk meg célcsoportunk, a tanulók reakcióját, hogy ha módosításokra, finomhangolásra van szükség, azt még elvégezzük. Méltatlannak érzem az egész kialakult helyzetet. Hónapokon keresztül egyeztettünk és mutattuk be a koncepciót…

A Miniszterelnökségnek?

Lázár miniszter úrnak nem, őt nyilván nem érdekelte. Latorcai Csaba helyettes államtitkár úrnak azonban bemutattuk, igaz, nem emlékszik rá. A koncepciónk viszont kiállt minden próbát, mindenkinek tetszett, aki megismerte. A Mazsihisz kétszer is látta, ahogy a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) is, de Andrew Baker rabbi, Joshua Muravchik és egy sor neves vendégünk is. A Mazsihisz képviselői is itt voltak tehát, Heisler András még azt is közölte, hogy jó a koncepció. Köves Slomó rabbi és munkatársa is tetszésének adott hangot. Semmilyen konkrét kritika nem érkezett.

Dehogynem. Minden. A Mazsihisz szerint az egészre nincs szükség.

Lázár János vehette volna a fáradságot, hogy mielőtt rákölt 7 és fél milliárd forint közpénzt egy projektre, tisztázza: szükség van-e erre a beruházásra vagy nincs. Ezt hívják egyeztetésnek és konszenzusteremtésnek. Úgy látszik, ezt a munkát nem végezte el. Azt ugyanis, hogy legyen-e új múzeum, hol vagy milyen legyen, nem mi döntöttük el. Mi a feladatot készen kaptuk. A feladat az volt, hogy hozzunk létre egy, a gyerekek sorsát bemutató holokausztmúzeumot és oktatási központot a Józsefvárosi pályaudvaron. Az ezzel kapcsolatos előkészületekbe minket nem vontak be, nem kérdezték a véleményünket.

Lázár János értelmezhető Orbán Viktor nélkül? Nem magától ül a székében, hanem a miniszterelnök megbízásából.

Ne próbáljuk meg a miniszterelnöki felelősséget egy miniszter minden lépésére kiterjeszteni. Lázár János ennél sokkal önállóbb szereplő, aki miniszterként száz százalékos felelősséggel tartozik a döntéseiért és a nyilatkozataiért is.

Nézzünk is egy Lázár-nyilatkozatot: „Ebben az ügyben egy olyan szempont van, amiből én semmilyen körülmények között nem tudok engedni, és a politikai pályafutásomnak, a politikai gondolkodásomnak az alaptézisének tekintem, az pedig az, hogy Magyarországon holokauszt-múzeumot, holokauszt-emlékhelyet a magyarországi zsidóság képviselői, a magyarországi zsidóság támogatása nélkül nem lehet létrehozni”. Mi ezzel a gond?

Például az, hogy nem igaz. Tudtommal Hódmezővásárhely Magyarországon van, ott pedig épp Lázár János megbízásából hoztam létre az első vidéki holokausztmúzeumot. Lázár akkor még nem erre a szempontra tette fel politikai pályafutását, a projektben ugyanis akkor nem adott vétójogot a Mazsihisznek. A múzeum mégis elkészült, sőt, sikeresebben működik, mint a Páva utcai kiállítás Budapesten. Úgy tudom egyébként, Magyarországnak nem volt még olyan minisztere, aki magyar zsidó honfitársainkat következetesen „magyarországinak” nevezte volna.

Lovagoljunk szavakon?

Ennek jelentősége van. A magyar zsidóság az emancipáció óta magyarnak tekinti magát. Magyarországinak a bevonuló nácik nevezték. Fel nem foghatom, miért nevezi magyar zsidó honfitársainkat következetesen magyarországinak.

Ha lesz rá módunk, feltétlenül megkérdezzük majd. Most azonban lennénk az ördög ügyvédje.

Nyugodtan.

Ha igaz, hogy tudatosan hátráltatja Lázár a Sorsok Házát, ezzel csak a haza ügyét szolgálja: elcsitítja a nemzetközi diplomáciai hullámokat és biztosítja Magyarország sikeres IHRA-elnökségét.

Ha Magyarország úgy döntött, hogy szeretné betölteni ezt az elnökséget, azt tiszteletben tartom; de itt mégiscsak arról van szó, hogy amióta Lázár János maga mellé vette Zoltai Gusztávot tanácsadóként, azóta megszakítottak velünk minden kommunikációt. Azóta következő tehát a képlet: az egyik oldalon van Lázár, Zoltai és Heisler, a másik oldalon pedig ott vagyunk mi. Ha a kormány úgy dönt, hogy végezze ezt a munkát inkább a Mazsihisz, akkor azt is tudomásul veszi és elfogadja, hogy a holokauszt nem a magyar társadalom ügye. A legnagyobb bajom Lázár János ténykedésével ebben az ügyben az, hogy zsidó belügyet kreál a holokausztból. Márpedig az nem zsidó belügy. Az egész nemzet ügye. Mi ezzel a meggyőződéssel vágtunk bele a munkába, s a hatályos kormányhatározat is erről szól. Ha a fiataloknak így tudjuk elmesélni ezt a történetet, talán jobban fogja őket érdekelni közös múltunk. Márpedig ezekből a közös történetekből áll össze egy nemzet.„”

A legoptimistább forgatókönyv szerint mikor tudják megnyitni a Sorsok Házát?

Nem tudom. A miniszter úr a beruházás semmilyen feltételét nem teremtette meg.

Parkolhat a projekt akár évekig is?

Ó hogyne! Bármeddig. Az is lehet, hogy közben berendezik azt a múzeumot, amelyre a Mazsihisz szerint nagyobb szükség van. Minthogy az a magyar-zsidó együttélés háza lenne, nagyon remélem, hogy annak a koncepciójáról teljes és hiánytalan szakmai egyetértés lesz. Hiszen, amint látjuk, múzeumot mostantól csak úgy szabad megvalósítani. Igaz, hogy a teljes körű szakmai egyetértés még soha, sehol nem valósult meg a világon, de sebaj. Majd most, a Rumbach Sebestyén utcában meg a Várnegyed és a kiemelt projektek esetében! A koncepció véleményezésekor természetesen az összes magyarországi egyháznak is vétójogot kell majd adni. A német megszállás áldozatainak állított emlékmű esetében azonban nem emlékszem, hogy hosszú egyeztetéseket folytatott volna a miniszter úr.

Tanult a hibából.

Ugyanazt a hibát követi el megint. Már akkor sem egyeztetett, csak fölállították az emlékművet, aztán a tiltakozások hatására visszahőkölt és még csak felavatni sem volt képes. Orbán Viktor azt mondta a felcsúti akadémián, hogy „gyáva ember soha nem csinál semmit. Ezért bátornak kell lenni.” Lázár János miért nem szívleli meg ezt az üzenetet? Engem másmilyen fából faragtak. Átgondolom, belevágok-e egy adott feladatba, de ha úgy döntök, hogy igen, akkor a munkát elvégzem. Aztán pedig vállalom érte a felelősséget és kiállok mellette. A Terror Háza Múzeum esetében is így volt. Ezért maradt meg az intézmény pengefalastól. Pedig ugyanígy támadták. Nagyrészt ugyanezek.

A teljes cikk itt olvasható.

Kapcsolódó cikk: Sorsok Háza – Lázár: Egyeztetésre és nem botrányra van szükség

támogatás